Yamaha YZF-R3 2015

A riválisok közül az egyhengeres Hondával ellentétben, és a Ninjához hasonlóan az R3-as is soros kéthengeres, 42 lóerős maximális teljesítményét 10.750-es fordulaton, míg nyomaték-maximumát (30Nm) 9.000-en forogva nyújtja. A dizájn talán kevésbé hasonlít az R3-asra, mint az R125-é, de szemmel láthatóan a dupla első fényszóróval (fejidommal) sokat foglalkoztak.

A technikai paraméterek terén egyébként semmi “extrát” nem mutat fel az újdonság, attól eltekintve, hogy mostantól a Yamaha a kategória legerősebb képviselője. Persze az új blokk igényes építés (kis súrlódású, kovácsolt dugattyúk és társaik) és az acélváz (Diamond) és a hosszú kengpkar is a nagytesóktól örökölte a géneket: például a tengelytáv (1.380mm) majdnem megegyezik az R6-éval.

Említésre érdemes még az optimális, 50-50 százalékos súlyelosztás a tengelyek között, ami a 780mm-es ülésmagassággal párosulva kiegyensúlyozott motorozást tesz lehetővé, a mindennapokban és a hétvégi pályanapokon egyaránt. Ez most elég PR-szagú volt, de az előre borítékolható, hogy ez R3 könnyen kezelhető és agilis lesz.

“Erős” fékteljesítményt is ígérnek a gyáriak, de az alkatrészek átlagosak (ami nem egyenlő azzal, hogy nem lesz elegendő): elöl 298mm-es a szimpla tárcsa, és úszóágyazású a kétdugós nyereg, a hátsó diszk 220mm-es. A 17 collos felnik 10 küllősek, és jobb esetben kékek. A hátsó gumi “csak” 140mm széles, de a papucs jóféle Michelin. Az első teleszkóp nem fordított, de (még) a konkurenciáé sem USD – az R125-é már az. A felszereltség tehát a szokásos japános, a KTM RC390 szintjét nem éri el (senki más). A súlya viszont alacsony (169kg nedvesen), és az ABS is széria.

Ebben a filmben Colin Edwards és kedvese (felesége) mutatják be az újdonságot:

Edwardsék egy komplett sztorit is kerítettek az R3-as köré – vicces kis film lett, csak a csajodnak ne mutasd meg… 🙂