Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Lájtos? Yamaha Delight teszt

Csinos, kompakt méretű retró robogó, melynek metálfénye gyönyörűen csillog az őszi napfényben – de mire lesz elég a 114 köbcentiből előtörő 7 lóerő?!

Közzétéve

ekkor

yamaha delight galeria
ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Szöveg: Kovács Tamás: Képek: Domino, KT

Amikor augusztus elején az első hírt írtuk a Yamaha Delightról, a szerkesztőségben többször néztünk meglepődve egymásra a sajtóanyag olvasásakor. Először akkor, amikor kiderült, hogy a pénztárcakímélő újdonság csak 114 köbcentis lesz, miközben tulajdonképpen a 125-ös robogók népes családjába szánja a Yamaha. Ezzel azt hihetnénk, hogy már a megjelenése előtt hátrányba hozzák magukat a hangvillások…

Tovább olvasva a Yamaha levelét azonban kiderült, hogy tulajdonképpen egy új koncepcióval próbálkoznak, melynek lényege, hogy egy huszonötös robogó menetteljesítményeit ötvözzék egy ötvenes mozgékonyságával, ideális városi csomagot alkotva ezzel. Kár azonban, hogy a tajvani “sablon” alapján készülő európai modellel nem használják ki a kategória határait: az a plusz 10 köbcenti itt fajlagosan jóval többet jelentene, mint akármelyik nagyobb hengerűrtartalmú osztályban.

Különleges a metálbarna, különösen napsütésben

Azután a második meglepetés az volt, hogy még ebből a 114 köbcentiből is csak 7 lóerőt varázsol elő a vas – ez még a múlt századi rokon motorom, a kétütemű MBK Booster 100-asnál is kevesebb eggyel. Ezek után bevallom, nem számítottam túl sok jóra, mert a Booster már sokszor a külvárosban is kevés, ugyanakkor a citycenterben nagyon él. Éppen azért, mert szintúgy 50-es libakergető méreteihez mérten – relatíve – erős, de inkább nyomatékos, és fordulékony.

Az említett cikk írása, pontosabban az első képek nézegetése közben szemet szúrtak még a – már a kilencvenes években sem menő – egyszerű felnik, illetve a hátsó dobfék, ami nem is tartozik a meglepi vagy megbotránkoztató kategóriába, hiszen például a 125-ös robogók császárát, a slágermodell PCX125-ösön sem “diszkes” a hátsó satu. Elöl egydugattyús a tárcsafék nyerge, ami nem baj, de a tárcsa átmérője 180 helyett lehetne a 220-as szabvány – gondoltuk akkor.

Van stílusa: a klasszikusra rajzolt első fényszóró és környéke

Aztán elérkeztünk az anyag vége felé, ahol már kellemesebb számok szerepeltek, mint például az alacsonyabbaknak és a lányoknak is kedvező 775 millis ülésmagasság vagy éppen a 98 kilós menetkész tömeg. Az igazi “enyhülést” azonban a gépezet ára hozta: 668 ezer forintba kerül a klasszikus kinézetű Delight, amellyel magasan, vagy inkább mélyen a legolcsóbb (rendszámos) Yamaha. Lássuk, milyen a legkisebb (rendszámos) guruló Zongora, ennyiért.

Még egyszer, utoljára térek vissza a Delight-ot bemutató cikkünkre: ebben yamahás minőséget jósoltunk az itthon már nem kapható Vity 125 utódjának, de a kis Lájtost meghajtva és megfogdosva azt kell mondanunk, hogy ez csak félig-meddig igaz. Ez persze ezért a pénzért nem csoda, de mivel így is bőven félmillió forintnál többről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül mellette. Gondolok itt a kapcsolók (környékének) minőségére és egyszerűségére, vagy a tároló belsején a csúnyán és szintén szimpla módon eldolgozott üléshuzatra.

Klasszikus műszerfal klasszikus funkciókkal, hangulatos háttérvilágítással

Na azért nem túl drámai a helyzet, hiszen a napfényben csillogó fényezés szép, és az üléshuzat is igényes kívülről, kidolgozott és mutatós a világos varrása. A legstílusosabb elem talán a veszpás falióra-műszerfal, azonban szög-egyszerűségű mutatóinak és funkcióinak (inkább azok hiányának) köszönhetően egyértelmű, hogy nem egy olasz prémium modellen ülünk. Itt megint a 100-as MBK-m jut eszembe, amely ugyanezeket tudta már 1999-ben: mér sebességet, mutat benzint és számol kilométereket, de sehol egy kis játék a digitális világgal, vagy egy napi számláló, mondjuk.

Ugyanazt mutatja a Boosterem, de az izgalmasabb kérdés az, hogy a mutatók ugyanúgy mozognak-e… A fogyasztásmérő igen, hiszen a Delight is 3 liter környékén kajált, járatósan, sokszor két személlyel. A sebességmérő alulról kevesebb kedvvel indul, ami érthető, hiszen a 100-asom egy robbanékony kétütemű. A Delight 7 lovas méneskéje viszont kellemes meglepetést szerzett, mert ez a Yamaha is viszonylag jól elindul akár utassal is, középtartományban pedig már érezhetően legyűri a sajátomat. Jó lett volna egy közvetlen gyorsulást összehozni: tudod, 101cc 2T 1999 vs. 114cc 4T 2013, 8 ló a 7 ellen…gigászi csata lett volna:)

A gyári Yamaha nyitott sisak sajnos nem fért be az ülés alá
Domino másodvéleménye

Egyedi és szerethető kis szerzet a hangvillások új, ötvenes testbe bújtatott huszonötös robogója. Nem mondom, kellett egy kis idő, mire a szemem megbarátkozott a retro dizájnnal (pedig nagyon közel áll hozzám a stílus mindenféle formában:)), de végül arra jutottam, hogy nagyon is szívesen ellavíroznék vele a városban a sietős hétköznapokon. Mert bár nem veti szét az erő, de méreteinek hála ezzel bizony nemhogy hátrányban, de egyenesen előnyben vagyunk a nagyvárosi dzsungelben – ezzel nincs olyan, hogy „túl kicsi hely a kocsisorok között”. És ha már a méret: kitűnő választás lehet alacsony termetű hölgyeknek, akik nem akarnak/tudnak nagytestű gépekkel „bíbelődni”, mégsem szeretnék egy ötvenes zümmögőn kísérteni a sorsot a budapesti forgalomban.

A fékje nem túl harapós, de végülis ekkora lendület felszámolására bőven elegendő. sőt, még előny is lehet, mert így biztos nem okoz kellemetlen meglepetést a kezdőknek sem. Utasként is jobb élmény, mint amit a termete sejtetni enged, még 1-2 centi plusz hossz az ülés végén nem lenne visszautasítandó, de miről is beszélünk? Kibírtam, sőt, kellemesen utaztam rajta egy több mint 120 km-es túrán keresztül, és ez magáért beszél:) /Szikora Dominika

A fék és a futómű is megfelelő, sőt, a gumik is azok

Ha nem ismerném a léghűtéses négyütemű teljesítményadatait, szűk 10 lóerőt biztosan saccoltam volna… Tényleg könnyen el lehet vele közlekedni a városban: minél sűrűbb a forgalom és a hely, a Delight annál jobban érzi magát. Tényleg 50-esként forgolódik a kocsik között, és ilyen szűk helyeken, vagy éppen a körúton elég is a kondija, ami a bejáratást követően nem kizárt, hogy még erősödik. Kellemesnek mondható lendületét talán inkább 8Nm-nyi nyomatékának köszönheti, és ezzel úszik ki igazán az 50-es robogós kollégák fővárosi tengeréből…

A Delight mozgása a sebesség nyelvére fordítva úgy néz ki, hogy a 70km/h-t szereti, 80-nal megy két személlyel, 90-et tud a 70 kilóm alatt, és egyszer mentem vele 100-zal, a hegyről lefelé… Ezek a kétszámjegyű tartományok elégnek is bizonyoltak a betondzsungelben, és nem csak a belvárosban. A lakott terület vége táblát elhagyva azonban a derűs kedvünk “alábbfagy”, amikor látjuk – az egyébként kissé rövid szárra szerelt – tükörben, hogy majd letolnak, illetve fordítva: mi nem tudunk kimozdulni az előttünk haladó pótos IFA visszapillantójából…

A méretes hátsó sárvédő praktikus az esős napokon

…azaz túl nagy kockázatot vállalnánk azzal, ha megpróbálnánk elmenni a dinnyével megrakott szerelvény mellett – mert ha 70-80 között halad előttünk, akkor egy ferihegyi 2-es kifutópálya hosszúságú szembesávra van szükségünk a biztonságos előzéshez. Az országúton tehát már nem evez hazai vizeken a Delight, az agglomerációból munkába bejáráshoz nem ez a legjobb megoldás. Viszont Pest külső kerületeiből nem probléma a beevickélés, a BP-Kakucs távot viszont már túrának éreztem rajta.

Érdekes, pedig 80-nal haladva tulajdonképpen percekről beszélünk, amennyivel több ideig tart ez a 40 kilométer, mégsem lenne kedvem minden nap megtenni vele – erre a feladatra az X-Max 250-es kellene, mondjuk. Mivel a Delight-ot nem is túrarobogónak szánták, ezért térjünk vissza inkább a városba: bár nem piros, de a nyitott MOMO bukóban számomra hozta a Vespa-fílinget az öreg bérházak között. Apropó MOMO: ez a gyári Yamaha robogós (M-es) sisak nem fért be az ülés alá, de állítólag van olyan “mosolygós”, amelyik igen (a megoldás a BenZso PCX-én virító szép virágos doboz:)).

A gyújtáskapcsoló átgondolt és praktikus, a nyitott tárolórekesz már nem annyira

Más praktikus részletek azonban jól működnek, mint az átgondolt gyújtáskapcsoló, amely gombnyomásra működő mechanikus immobiliserrel óvja a berendezést a pesti éjszakában. A 100-as Yamahámról például pont ez a gyújtáskapcsolót elfedő lemezke hiányzott anno, amikor a latinos srácok csavarhúzóval babrálva próbálták eltörni a kormányzárat… Nem csak ezért okos, hanem az ülés alatti tároló nyitása miatt: melegítve, tehát járó motorral is lehet pakolni, ami szintén nem nagy találmány, mégsem erőltette eddig senki – pedig jól esik az embernek.

Jól jönne még egy kis világítás is az ülés alá, de ez úgy tűnik, napjainkban már kiment a divatból, vagy ezen is spórolni akartak. Ránézésre sokkal fontosabb dolgok, mint a futómű és a fékek is spórolósnak tűnnek, és nincs is nagy tartaléka egyiknek sem, de komoly gondom egyikkel sem akadt. Mert ha nem a hegyről 100-zal lefelé zuhanva akarunk pillanatokon belül megállni az utassal, akkor…a Delight minden mást megold. Lehet, hogy ehhez markolni is kell (mind a két) kart, de az adagolhatóság yamahásan jó, a dobféké is.

Vidám részlete a gépnek a formatervezett és gombnyomásra nyíló tanksapka
A vetélytárs

A Delight legfőbb konkurenciája a szintén a távol-keleti piac sikerreceptje alapján Európa számára elkészített, ebben a csomagban 110 köbcentis Honda Vision, amely ugyanúgy egyszerű kétszelepes léghűtéses, mint a Yamaha, de két lóerővel erősebb (9LE), és a kerekei is két collal nagyobb átmérőjűek: 14-esek a felnik. Utóbbiaknál fogva alkalmasabb a “bejárásra” az agglomerációs körzetekből, ugyanakkor a kis Delight a belvárosban van némi stílus- és méretbéli előnyben. Az NSC110 ára 645 ezer forint, tehát olcsóbb a Yamahánál, tehát nincs vele könnyű dolga a retró hangvillásnak… (a Honda tesztjét a képre kattintva olvashatod!)

A 12 collos kerekek jó kompromisszumot jelentenek az irányíthatóság és a kényelem között

Tulajdonképpen ez a nem túl erős, mégis finom fék tökéletes a kezdők kezébe, illetve a csiszolatlanabb kézimunkájú lányok is könnyebben boldogulnak majd vele. Kissé puha a futómű is, de ez nekem Pesten határozottan tetszett, attól a pár elkerülhetetlen keresztbordától eltekintve, amelyen felütöttek az elemek. Az az érzésem, ennyi pénzért sokkal többet nem is volna etikus elvárni tőle – és ezt az egész gépre értem. Iletve mégis akad itt valami: egy igazi, életerős(ebb), valóban 125-ös blokkal kérem szépen!

Ja, hogy akkor egy (fél) fokkal komolyabb futómű és fék is kéne rá, és az ára (előállítási költsége) sem ennyi lenne? Lehet, de ebben a “kistestű” gépezetben egy tizenpár lóerős erőforrás lehet, hogy hamar a kedvencemmé válna a Buda-Pest távokon. Még egyszer mondom, így is rózsásabb a helyzet, mint amire első blikkre, vagy első cikkre számítottam, mert tök jól éreztem magam rajta a városban, egyszerűen mindenhol elfértem vele, és a sor elejére gurulva egy pillanat alatt bekormányoztam a sávba – magyarul extra kicsi a fordulóköre.

A hátsó lábtartót nem a taposóba integrálták, így kényelmesebb az utasnak (is), ráadásul könnyen elrejthető

Sőt, még egy kis Üvegtigris túrát is karcoltunk vele bejáratás címszóval, szóval ez sem reménytelen vállalkozás, ha nem sietős a dolgod. Ahogy a Delight helyzete sem reménytelen a maga 668 ezer forintos árával, ugyanakkor nincs is könnyű dolga, mert 23 ezer forinttal olcsóbban kapható valami nagyon hasonló, ami egy kicsit jobban is megy nála: a szintén nem “igazi” huszonötös robogóról, a Honda 110-es Vision-jéről beszélünk (teszt ITT, lásd a fenti keretest).

Az új Yamahánál nyolcvanezerrel többért pedig már a népszerű PCX125-ösből is kaphatunk egyet, amely nem véletlenül lett sikeres. Tovább nehezíti a döntést a Honda kínálatában nemrégiben feltűnt “csajos” SH Mode is, de itt a felszereltség és beltartalom mellett az ár is magasabb, 825 ezer. Van viszont valami, amiben nem tudják felvenni a harcot a szárnyas kihívók a Delighttal, ez pedig a retro stílus, vagy inkább úgy mondom, hogy a Yamahának van stílusa. Ha ehhez még hozzáveszem átlagon felüli mozgékonyságát és átlagon aluli helyigényét, akkor rá kell jöjjek: a Delight a belváros királya – vagy királynője, attól függ, ki ül a nyergében.

Nyitott robogós bukóban és a belvárosban az igazi a Delightot hajtani

Előnyök / hátrányok – Yamaha Delight 2013

  • Viszonylag jól megy
  • Viszonylag jó futómű/fék
  • Viszonylag jó ár: 668e Ft
  • Néhány kidolgozásbeli hiányosság
  • Nem fér a nyitott MOMO bukó az ülés alá
  • Keveset látni a tükrökben


– az MD JET Speedblock MOMO Design bukósisakról bővebben ITT olvashatsz

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Trending