yamaha delight galeria
Tesztek

Lájtos? Yamaha Delight teszt

Csinos, kompakt méretű retró robogó, melynek metálfénye gyönyörűen csillog az őszi napfényben - de mire lesz elég a 114 köbcentiből előtörő 7 lóerő?!
Euromotor2
MotoStar

Szöveg: Kovács Tamás: Képek: Domino, KT

Amikor augusztus elején az első hírt írtuk a Yamaha Delightról, a szerkesztőségben többször néztünk meglepődve egymásra a sajtóanyag olvasásakor. Először akkor, amikor kiderült, hogy a pénztárcakímélő újdonság csak 114 köbcentis lesz, miközben tulajdonképpen a 125-ös robogók népes családjába szánja a Yamaha. Ezzel azt hihetnénk, hogy már a megjelenése előtt hátrányba hozzák magukat a hangvillások…

Tovább olvasva a Yamaha levelét azonban kiderült, hogy tulajdonképpen egy új koncepcióval próbálkoznak, melynek lényege, hogy egy huszonötös robogó menetteljesítményeit ötvözzék egy ötvenes mozgékonyságával, ideális városi csomagot alkotva ezzel. Kár azonban, hogy a tajvani “sablon” alapján készülő európai modellel nem használják ki a kategória határait: az a plusz 10 köbcenti itt fajlagosan jóval többet jelentene, mint akármelyik nagyobb hengerűrtartalmú osztályban.

Különleges a metálbarna, különösen napsütésben

Azután a második meglepetés az volt, hogy még ebből a 114 köbcentiből is csak 7 lóerőt varázsol elő a vas – ez még a múlt századi rokon motorom, a kétütemű MBK Booster 100-asnál is kevesebb eggyel. Ezek után bevallom, nem számítottam túl sok jóra, mert a Booster már sokszor a külvárosban is kevés, ugyanakkor a citycenterben nagyon él. Éppen azért, mert szintúgy 50-es libakergető méreteihez mérten – relatíve – erős, de inkább nyomatékos, és fordulékony.

Az említett cikk írása, pontosabban az első képek nézegetése közben szemet szúrtak még a – már a kilencvenes években sem menő – egyszerű felnik, illetve a hátsó dobfék, ami nem is tartozik a meglepi vagy megbotránkoztató kategóriába, hiszen például a 125-ös robogók császárát, a slágermodell PCX125-ösön sem “diszkes” a hátsó satu. Elöl egydugattyús a tárcsafék nyerge, ami nem baj, de a tárcsa átmérője 180 helyett lehetne a 220-as szabvány – gondoltuk akkor.

Van stílusa: a klasszikusra rajzolt első fényszóró és környéke

Aztán elérkeztünk az anyag vége felé, ahol már kellemesebb számok szerepeltek, mint például az alacsonyabbaknak és a lányoknak is kedvező 775 millis ülésmagasság vagy éppen a 98 kilós menetkész tömeg. Az igazi “enyhülést” azonban a gépezet ára hozta: 668 ezer forintba kerül a klasszikus kinézetű Delight, amellyel magasan, vagy inkább mélyen a legolcsóbb (rendszámos) Yamaha. Lássuk, milyen a legkisebb (rendszámos) guruló Zongora, ennyiért.

Még egyszer, utoljára térek vissza a Delight-ot bemutató cikkünkre: ebben yamahás minőséget jósoltunk az itthon már nem kapható Vity 125 utódjának, de a kis Lájtost meghajtva és megfogdosva azt kell mondanunk, hogy ez csak félig-meddig igaz. Ez persze ezért a pénzért nem csoda, de mivel így is bőven félmillió forintnál többről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül mellette. Gondolok itt a kapcsolók (környékének) minőségére és egyszerűségére, vagy a tároló belsején a csúnyán és szintén szimpla módon eldolgozott üléshuzatra.

Klasszikus műszerfal klasszikus funkciókkal, hangulatos háttérvilágítással

Na azért nem túl drámai a helyzet, hiszen a napfényben csillogó fényezés szép, és az üléshuzat is igényes kívülről, kidolgozott és mutatós a világos varrása. A legstílusosabb elem talán a veszpás falióra-műszerfal, azonban szög-egyszerűségű mutatóinak és funkcióinak (inkább azok hiányának) köszönhetően egyértelmű, hogy nem egy olasz prémium modellen ülünk. Itt megint a 100-as MBK-m jut eszembe, amely ugyanezeket tudta már 1999-ben: mér sebességet, mutat benzint és számol kilométereket, de sehol egy kis játék a digitális világgal, vagy egy napi számláló, mondjuk.

Ugyanazt mutatja a Boosterem, de az izgalmasabb kérdés az, hogy a mutatók ugyanúgy mozognak-e… A fogyasztásmérő igen, hiszen a Delight is 3 liter környékén kajált, járatósan, sokszor két személlyel. A sebességmérő alulról kevesebb kedvvel indul, ami érthető, hiszen a 100-asom egy robbanékony kétütemű. A Delight 7 lovas méneskéje viszont kellemes meglepetést szerzett, mert ez a Yamaha is viszonylag jól elindul akár utassal is, középtartományban pedig már érezhetően legyűri a sajátomat. Jó lett volna egy közvetlen gyorsulást összehozni: tudod, 101cc 2T 1999 vs. 114cc 4T 2013, 8 ló a 7 ellen…gigászi csata lett volna:)

A gyári Yamaha nyitott sisak sajnos nem fért be az ülés alá
Domino másodvéleménye

Egyedi és szerethető kis szerzet a hangvillások új, ötvenes testbe bújtatott huszonötös robogója. Nem mondom, kellett egy kis idő, mire a szemem megbarátkozott a retro dizájnnal (pedig nagyon közel áll hozzám a stílus mindenféle formában:)), de végül arra jutottam, hogy nagyon is szívesen ellavíroznék vele a városban a sietős hétköznapokon. Mert bár nem veti szét az erő, de méreteinek hála ezzel bizony nemhogy hátrányban, de egyenesen előnyben vagyunk a nagyvárosi dzsungelben – ezzel nincs olyan, hogy „túl kicsi hely a kocsisorok között”. És ha már a méret: kitűnő választás lehet alacsony termetű hölgyeknek, akik nem akarnak/tudnak nagytestű gépekkel „bíbelődni”, mégsem szeretnék egy ötvenes zümmögőn kísérteni a sorsot a budapesti forgalomban.

A fékje nem túl harapós, de végülis ekkora lendület felszámolására bőven elegendő. sőt, még előny is lehet, mert így biztos nem okoz kellemetlen meglepetést a kezdőknek sem. Utasként is jobb élmény, mint amit a termete sejtetni enged, még 1-2 centi plusz hossz az ülés végén nem lenne visszautasítandó, de miről is beszélünk? Kibírtam, sőt, kellemesen utaztam rajta egy több mint 120 km-es túrán keresztül, és ez magáért beszél:) /Szikora Dominika

A fék és a futómű is megfelelő, sőt, a gumik is azok

Ha nem ismerném a léghűtéses négyütemű teljesítményadatait, szűk 10 lóerőt biztosan saccoltam volna… Tényleg könnyen el lehet vele közlekedni a városban: minél sűrűbb a forgalom és a hely, a Delight annál jobban érzi magát. Tényleg 50-esként forgolódik a kocsik között, és ilyen szűk helyeken, vagy éppen a körúton elég is a kondija, ami a bejáratást követően nem kizárt, hogy még erősödik. Kellemesnek mondható lendületét talán inkább 8Nm-nyi nyomatékának köszönheti, és ezzel úszik ki igazán az 50-es robogós kollégák fővárosi tengeréből…

A Delight mozgása a sebesség nyelvére fordítva úgy néz ki, hogy a 70km/h-t szereti, 80-nal megy két személlyel, 90-et tud a 70 kilóm alatt, és egyszer mentem vele 100-zal, a hegyről lefelé… Ezek a kétszámjegyű tartományok elégnek is bizonyoltak a betondzsungelben, és nem csak a belvárosban. A lakott terület vége táblát elhagyva azonban a derűs kedvünk “alábbfagy”, amikor látjuk – az egyébként kissé rövid szárra szerelt – tükörben, hogy majd letolnak, illetve fordítva: mi nem tudunk kimozdulni az előttünk haladó pótos IFA visszapillantójából…

A méretes hátsó sárvédő praktikus az esős napokon

…azaz túl nagy kockázatot vállalnánk azzal, ha megpróbálnánk elmenni a dinnyével megrakott szerelvény mellett – mert ha 70-80 között halad előttünk, akkor egy ferihegyi 2-es kifutópálya hosszúságú szembesávra van szükségünk a biztonságos előzéshez. Az országúton tehát már nem evez hazai vizeken a Delight, az agglomerációból munkába bejáráshoz nem ez a legjobb megoldás. Viszont Pest külső kerületeiből nem probléma a beevickélés, a BP-Kakucs távot viszont már túrának éreztem rajta.

Érdekes, pedig 80-nal haladva tulajdonképpen percekről beszélünk, amennyivel több ideig tart ez a 40 kilométer, mégsem lenne kedvem minden nap megtenni vele – erre a feladatra az X-Max 250-es kellene, mondjuk. Mivel a Delight-ot nem is túrarobogónak szánták, ezért térjünk vissza inkább a városba: bár nem piros, de a nyitott MOMO bukóban számomra hozta a Vespa-fílinget az öreg bérházak között. Apropó MOMO: ez a gyári Yamaha robogós (M-es) sisak nem fért be az ülés alá, de állítólag van olyan “mosolygós”, amelyik igen (a megoldás a BenZso PCX-én virító szép virágos doboz:)).

A gyújtáskapcsoló átgondolt és praktikus, a nyitott tárolórekesz már nem annyira

Más praktikus részletek azonban jól működnek, mint az átgondolt gyújtáskapcsoló, amely gombnyomásra működő mechanikus immobiliserrel óvja a berendezést a pesti éjszakában. A 100-as Yamahámról például pont ez a gyújtáskapcsolót elfedő lemezke hiányzott anno, amikor a latinos srácok csavarhúzóval babrálva próbálták eltörni a kormányzárat… Nem csak ezért okos, hanem az ülés alatti tároló nyitása miatt: melegítve, tehát járó motorral is lehet pakolni, ami szintén nem nagy találmány, mégsem erőltette eddig senki – pedig jól esik az embernek.

Jól jönne még egy kis világítás is az ülés alá, de ez úgy tűnik, napjainkban már kiment a divatból, vagy ezen is spórolni akartak. Ránézésre sokkal fontosabb dolgok, mint a futómű és a fékek is spórolósnak tűnnek, és nincs is nagy tartaléka egyiknek sem, de komoly gondom egyikkel sem akadt. Mert ha nem a hegyről 100-zal lefelé zuhanva akarunk pillanatokon belül megállni az utassal, akkor…a Delight minden mást megold. Lehet, hogy ehhez markolni is kell (mind a két) kart, de az adagolhatóság yamahásan jó, a dobféké is.

Vidám részlete a gépnek a formatervezett és gombnyomásra nyíló tanksapka
A vetélytárs

A Delight legfőbb konkurenciája a szintén a távol-keleti piac sikerreceptje alapján Európa számára elkészített, ebben a csomagban 110 köbcentis Honda Vision, amely ugyanúgy egyszerű kétszelepes léghűtéses, mint a Yamaha, de két lóerővel erősebb (9LE), és a kerekei is két collal nagyobb átmérőjűek: 14-esek a felnik. Utóbbiaknál fogva alkalmasabb a “bejárásra” az agglomerációs körzetekből, ugyanakkor a kis Delight a belvárosban van némi stílus- és méretbéli előnyben. Az NSC110 ára 645 ezer forint, tehát olcsóbb a Yamahánál, tehát nincs vele könnyű dolga a retró hangvillásnak… (a Honda tesztjét a képre kattintva olvashatod!)

A 12 collos kerekek jó kompromisszumot jelentenek az irányíthatóság és a kényelem között

Tulajdonképpen ez a nem túl erős, mégis finom fék tökéletes a kezdők kezébe, illetve a csiszolatlanabb kézimunkájú lányok is könnyebben boldogulnak majd vele. Kissé puha a futómű is, de ez nekem Pesten határozottan tetszett, attól a pár elkerülhetetlen keresztbordától eltekintve, amelyen felütöttek az elemek. Az az érzésem, ennyi pénzért sokkal többet nem is volna etikus elvárni tőle – és ezt az egész gépre értem. Iletve mégis akad itt valami: egy igazi, életerős(ebb), valóban 125-ös blokkal kérem szépen!

Ja, hogy akkor egy (fél) fokkal komolyabb futómű és fék is kéne rá, és az ára (előállítási költsége) sem ennyi lenne? Lehet, de ebben a “kistestű” gépezetben egy tizenpár lóerős erőforrás lehet, hogy hamar a kedvencemmé válna a Buda-Pest távokon. Még egyszer mondom, így is rózsásabb a helyzet, mint amire első blikkre, vagy első cikkre számítottam, mert tök jól éreztem magam rajta a városban, egyszerűen mindenhol elfértem vele, és a sor elejére gurulva egy pillanat alatt bekormányoztam a sávba – magyarul extra kicsi a fordulóköre.

A hátsó lábtartót nem a taposóba integrálták, így kényelmesebb az utasnak (is), ráadásul könnyen elrejthető

Sőt, még egy kis Üvegtigris túrát is karcoltunk vele bejáratás címszóval, szóval ez sem reménytelen vállalkozás, ha nem sietős a dolgod. Ahogy a Delight helyzete sem reménytelen a maga 668 ezer forintos árával, ugyanakkor nincs is könnyű dolga, mert 23 ezer forinttal olcsóbban kapható valami nagyon hasonló, ami egy kicsit jobban is megy nála: a szintén nem “igazi” huszonötös robogóról, a Honda 110-es Vision-jéről beszélünk (teszt ITT, lásd a fenti keretest).

Az új Yamahánál nyolcvanezerrel többért pedig már a népszerű PCX125-ösből is kaphatunk egyet, amely nem véletlenül lett sikeres. Tovább nehezíti a döntést a Honda kínálatában nemrégiben feltűnt “csajos” SH Mode is, de itt a felszereltség és beltartalom mellett az ár is magasabb, 825 ezer. Van viszont valami, amiben nem tudják felvenni a harcot a szárnyas kihívók a Delighttal, ez pedig a retro stílus, vagy inkább úgy mondom, hogy a Yamahának van stílusa. Ha ehhez még hozzáveszem átlagon felüli mozgékonyságát és átlagon aluli helyigényét, akkor rá kell jöjjek: a Delight a belváros királya – vagy királynője, attól függ, ki ül a nyergében.

Nyitott robogós bukóban és a belvárosban az igazi a Delightot hajtani

Előnyök / hátrányok – Yamaha Delight 2013

  • Viszonylag jól megy
  • Viszonylag jó futómű/fék
  • Viszonylag jó ár: 668e Ft
  • Néhány kidolgozásbeli hiányosság
  • Nem fér a nyitott MOMO bukó az ülés alá
  • Keveset látni a tükrökben


– az MD JET Speedblock MOMO Design bukósisakról bővebben ITT olvashatsz

Comments

comments

Specifications

  • No specification found :(