Csatlakozz hozzánk

Blog

WSBK Brno, ahogy mi láttuk…

Brno blog: két esést láttunk, pedig még futamot sem néztünk – a cseh WSBK, a mi szemszögünkből

Közzétéve

ekkor

ICON AIRFLITE MPS

Szöveg: Szikora Dominika >> domino@tesztmotor.hu

Esős időre ébredtünk a brnói WSBK vasárnapján, és hajnalban még azt hittük, ez csak az időjárást fogja jellemezni. De mint később kiderült, ez a szó minden értelmében igaz volt…

De ne szaladjunk ennyire előre: reggel szitáló köd, felhők mindenhol, 13 fok – gondoltam, bőrruhában nem is lesz baj, hogy nincs forróság, de ez azért nem igazán elégítette ki a hőigényemet :). A magyar-szlovák határon ráadásul még az eső is elért minket, szóval még félútig se jutottunk, már kénytelenek voltunk beiktatni egy kis pihenőt. Az autópálya nem túl izgalmas motorosként, sőt, mondjuk úgy, rém unalmas. Főleg a Brünnig vezető útvonalon, ahol kis túlzással egy rendes kanyar sincs.

A cél előtt nem sokkal aztán jött az égi áldás második (nagyobbik) része, és éppen ez szolgáltatta az említett „esőnap“ első felvonását: egy magyar rendszámú ZX-12-es kollégát követtünk, hol is van a pálya címszóval – nem volt nehéz kitalálni, hogy ő is az SBK-ra tart – aki épp előttünk pár méterrel dobta el a vasat egy “jól sikerült” jobbosban. Lejtős autópálya lehajtó, nedves út – jó recept a buktára… Még szerencse, hogy nem igazán volt tempó, na és hogy volt helye csúszni, lévén a másik sáv, amiben a motor landolt, forgalom elől elzárt terület volt. Rosszkor, de legalább jó helyen…

Végül azért sikerült időben odaérni, pikk-pakk becsekkoltunk, majd elindultunk pihenőhelyet keresni ZZR1400-asunknak. Ám ez nem is volt olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A motorparkoló “pajtába” vezető földút csúszós sártengerré változott, és kénytelenek voltunk ezen átverekedni magunkat. Márpedig ezzel a nem túl régi csatahajóval dagonyázni minden, csak nem megnyugtató. Nem volt őszinte a szebbnél szebb, méregdrága jószágok tulajainak mosolya sem, mikor meglátták, hol is kéne átjutni. Itt egy Moto Guzzis tag fektette le a vasat, szegény valószínűleg nem így tervezte a megérkezést.


Paddock life: két (másfél) magyar boksznak is örülhettünk, és ott volt még a depó végén Talma cseh csapata is

Szóval körülbelül egy MX-futam bevezető útján éreztük magunkat, ott még csak meglepő se lenne, de egy WSBK-n azért igencsak furcsa, hogy ezt a “kis” problémát nem tudták orvosolni. Pedig biztosan lenne rá több (nem túl bonyolult) megoldás, és kellene is, mert ez így nem világbajnoksághoz illő színvonal. Bent a parkolóban egyébként számozott “rajthelyekben” helyezhetjük el (kötelező jelleggel) a gépeket, és aki már járt kint vb-futamon, valószínűleg tudja, itt már ez is elég impozáns látvány: Panigale S, MV Agusta, Triumphék “gyöngyszemei”, és még hosszan sorolhatnám – szebbnél szebb gépek egy rakáson.

Nagynehezen tehát sikerült lepasszolni a mi zöld gépsárkányunkat is, és szaladtunk az (isteni versenybenzin-szaggal átitatott) paddockba, ahol már (vagy még) ment a csapatok körében a titkolózós matekozás ezerrel, hogyan is álljanak rajthoz a pilóták. A félig száraz, félig vizes aszfalt miatt (és mert végig lógott az eső lába), nem volt könnyű eldönteni, hogy slickkel vagy esőgumival induljanak-e, hiszen akár futam(győzelem) is múlhat a jó választáson.


Ilyen a kilátás a főépület tetejéről; az Automotodrom a kiszolgáló épületeket tekintve azért nem Hungaroring-színvonalú – az már más kérdés, hogy a pálya jobban fekszik a motorosoknak…

A paddockban egyébként viszonylag nyugi volt, például vasárnap sincs akkora tolongás a pilóták körül, mint a GP-n pénteken, egyik versenyzőt sem kell kordonnal vagy bizonsági emberekkel körülvenni. Talán Max a legnagyobb sztár, de egyáltalán nem övez senkit sem akkora kultusz, mint például az említett sorozatban a Doktort. Nekünk, médiamunkásoknak ez kicsit talán előny is, hiszen így könnyebben fotózgathattuk mind a versenyzőket, mind a paddock-lányokat, akikből azért nem volt olyan sok – de aki volt, azt csokorba gyűjtöttük már Nektek…

A közönség viszonylag csendesnek bizonyult, nem dúlt az az igazi buzdító szellem, csak egy-egy (pl. a nagy kivetítőn látott) meleg helyzetnél volt össznépi felhördülés, de amúgy nem volt az a dínom-dánom hangulat. Kispataki Viktorunk szerint például egy Endurance-futamon már más lett volna a helyzet, hiszen ott van ideje a népnek “fogyasztani”, így az alkolhol mennyiségével arányosan a nézők hangulata is fokozódik 🙂

Hogy ne ferdítsük a valóságot, hozzáteszem, ez a rajt/cél körüli területre vonatkozik, sajnos nem volt lehetőségünk (időnk) az egész pályát bejárni. Lehet, hogy “odakint”, a domboldalban, a C-szektor környékén már aktívabb szurkolói szellem dúlt. Ami a magyar vonalat illeti: több tízezres honfitárs-találkozónak ezúttal sajnos nem örülhettünk, a “helyünkről” egyetlen Talma-trikolort láttunk lengedezni csak az egyik tribün oldalán.


Biaggi a Superbike Rossija, ha a népszerűség kérdése felől közelítünk – Max most nem állhatott még a dobogóra sem a kedvenc pályáján…

Természetesen próbáltunk mindig az események közelében lenni (ami általában a pit lane-t jelentette), de volt, hogy a szigor – ami bár nem motoGP-s – minket is elért. Az “official” tv-stáb állványát szerettük volna birtokba venni (ahonnan még olyan “kulisszatitkokat” is lehetett látni, hogy John Hopkins a pódium hátulját „locsolja le“, sietve a futam előtt 🙂), de ez csak egy ideig működött, mert végül csak sikerült leküldeniük minket (pedig jó szokásunkhoz híven alkudtunk 🙂 – KT)

Így a második ‘bike futam díjátadóját már kénytelenek voltunk a “földről” nézni – no azért nem mentünk messzire, olyannyira nem, hogy még a pezsgőből is jutott nekünk – ha nem is a gyomrunkba, de a ruhánkra és a hajunkra bőven –, még jó, hogy a policie-vel nem találkoztunk, különben magyarázhattuk volna a szagunkat. Délutánra azért a nap is megmutatta kicsit magát, legalább hazafelé már kellemesebb volt a menet. Mi tagadás, húzós túra egy Brno-WSBK oda-vissza egy nap alatt…még jó, hogy legalább a technika nem volt gyenge alattunk: Kispataki motorjához hasonlóan Prop-tech tuning figyelt a ZZR-nyereg alatt…


Bár Marco Melandri is nagy név a paddockban, aki most a BMW történelemkönyvébe is beírta magát: Macio szerezte a márka történetének első SBK kettős győzelmét – jobbra modell barátnője ölelgeti (aki szintén népszerű a paddockban…)


Érthető az ex-GP-s világsztár boldogsága, hiszen mindkét szoros futamon megverte az idei szezonban szárnyaló kawás Sykes-t; a címvédő Carlos Checa nagyon szimpatikus benyomást tett, készségesen aláírta a kártyáinkat, és minden érdeklődőre szánt pár másodpercet


Még több fotót találtok a brnói Superbike VB vasárnapjáról facebookos galériánkban

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending