Csatlakozz hozzánk

Ti írtátok

“Wales gyönyörű; a tóvidék gyönyörű”

Olvasónk Nagy-Britanniában túrázott – íme a beszámoló második része

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

Szöveg, képek: Nádas Melinda

Ahogy kedves Olvasónk túrabeszámolójának első, skóciai részében már említettük, Melinda és Gábor egy BMW R1200GS Adventure nyergében kereste a kalandokat az Egyesült Királyság országaiban – most jöjjön az angliai (és walesi) élmények első része!

Skóciát elhagyva néhány órás motorozás után kisebb kóválygással megérkeztünk Cockermouthba. Az itteni szállás volt az egyik kedvencünk. Lepakoltunk a motorról, elfoglaltuk a szobákat és elindultunk az egyik helyi kocsmába, a Bitter Endbe, ahol hatalmasat vacsoráztunk Gábor jóbarátjával (Andrew) és a helyben készült söröket is megkóstoltuk.

Nagyon jó kis sörök voltak és mivel nincs bennük szénsav, így nem büfög tőle az ember veszettül. Hoztunk is haza négy üveggel az oldaldobozokban. Másnap reggel összepakoltunk és tovább indultunk a Lake Districten keresztül Chesterbe. Az első kis falunál, Keswickben megálltunk kicsit belekóstolni a helyi atmoszférába.

Ezt a megállást kiváló alkalomnak gondoltam arra, hogy elemeket vegyek a fényképezőhöz, mivel az egész napot meglátásom szerint már nem bírta volna ki. Beszaladtam egy gyógyszertárba, vettem is egy csomag elemet, még sétálgattunk egy órát. Már indultunk tovább, és mint ilyenkor mindig, ellenőriztem az irataimat és a pénzemet. Az utóbbi nem volt meg, de nem csak egy kis része, hanem az egész, amit erre az utazásra szántam. Valószínűleg a boltban felejtettem. A hideg veríték elöntött, visszarohantam a boltba, és megvolt a pénz. A kedves eladó betette a széfbe. Nem tudom, hogy ez itthon hasonlóképp alakult volna. A település közelében van egy „Stone Circle” nevezetű hely, ami olyasmi, mint a Stonehenge, csak kisebb.

Itt nézelődvén egyszer csak elszáguldott valami a fejünk felett, Andrew mondta, hogy az Angol Légierő (RAF) szokta itt gyakorolni az alacsonymagasságú repülést. Ezt volt szerencsénk hallani. Innen is továbbálltunk. A tóvidék gyönyörű, már vártuk, hogy pár nap múlva visszatérjünk és tegyünk erre egy nagyobb karikát. Mielőtt célba értünk volna, megálltunk a tengerparton Blackpoolban, ami Anglia Las Vegasa. Letettünk a járműveket és lesétáltunk a tengerpartra, jelzem, mi motorosruhában voltunk és csöppet sem volt melegünk. Helyi fiatalok szaladgáltak hatalmas úszógumikkal egy szál fecskében a víz felé, ez kis képzavar volt számunkra így tizenakárhány fokban.

Láttunk emeletes villamost és rengeteg teltkarcsú embert. Chester felé vettük az irányt, ahol a szállás színvonala az eddig megszokottaktól jócskán elmaradt. Valamilyen „Inn” volt, olyan szobákkal, amiről simán elképzelte az ember, hogy előző nap egy darabolós gyilkos tüntette el legújabb áldozatát. Vágytunk vissza a kis vidéki családokhoz. Egy gyors reggeli után folytattuk utunkat Wolverhampton irányába.

Először Conwyban álltunk meg az ottani várnál, ami igazán monumentális volt, majd továbbindultunk egy Walesben lévő tavat megkeresni, ahol Gábor édesapja már járt régen. Wales gyönyörű. Hatalmas kietlen területek, rengeteg birkával. Errefelé valóban komolyan kell venni a birkajelenlétet jelző táblákat, ugyanis több alkalommal is ácsorogtak az út közepén az egyes birkanyáj elkolbászolt példányai, cseppet sem zavartatva magukat az autósforgalom miatt. A tehenekről nem is beszélve, akik rettegtek a motor hangjától, így leállítottuk a járműveket, hogy elengedjük a délutáni fejésre hazabandukoló csordát. Egy kissé el is kavarodtunk, nehezen találtunk oda a tóhoz, de mindez az odajutás minden viszontagságát feledtett.

El is időztünk itt kicsit, így estére értünk Wolverhamptonba a szállásra. Ismét lepakolás, dobozokat be a szobába és irány a pub. Jól bevacsoráztunk, lekísértük egy-két helyi sörrel, majd visszamentünk aludni. Másnap kimentünk a helyi temetőbe, ahol megkerestük Gábor nagypapájának a parcelláját. Tulajdonképpen ezért találtuk ki az egész utat, amikor még csak beszélgettünk róla. Nagy nehezen megtaláltuk, hogy hova temették. Nagyon megható volt a család minden tagja számára. Ezt követően kettéváltunk délutánra, a Vitóval a többiek elmentek egy templomot megnézni, mi inkább visszasétáltunk a városon keresztül a szállásra, ami cirka 10 kilométer volt. Valójában olajat kerestünk a motorhoz, ami nem is volt olyan könnyű feladvány, mivel 20W50-es szinte nem volt sehol, csak 10W40-es volt a legtöbb helyen. Séta közben bepillantást nyerünk a helyi szubkultúrákba és voltak borzasztóan mocskos, szemetes részei a városnak, főképpen azokon a részeken, ahol többségben vannak a bevándorlók. Visszaértünk a szálláshoz, gyorsan elmentünk vacsorázni. Másnap reggel elváltunk a családtól, és visszaindultunk a tóvidék felé.

– hamarosan további angliai élményekkel folytatjuk

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

MPS Vespa-MV

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending