Csatlakozz hozzánk

Használt teszt

VTEC lenne kihagyni? Honda VFR 800 használtmotor teszt

Kipróbáltuk hogyan teljesít 16 év után a közkedvelt sport-túra modell – VIDEÓVAL!

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

Szöveg és képek: Varga Róbert (RSVRocky)

A VFR modellcsalád története egészen a nyolcvanas évekig nyúlik vissza. Mára a japán gyártók sportos, magas teljesítményű gépei egyértelműen a soros négyhengeres erőforrásokon alapszanak, a VFR modellek szíve mégsem ilyen konstrukció.

Már a kezdetektől V elrendezésű négyhengeres motorok szolgáltatják a sportos hangulatát a gépnek, ami a Hondánál nem ritkaság, hisz a MotoGP versenymotorjaikban is ezt az elrendezést alkalmazzák hosszú évtizedek óta (a bitang kétütemű NSR500 sem kivétel). A kezdetekben a kis VFR még 400, a nagy modell pedig 750 köbcentiméterrel büszkélkedett, amely számok a mai napra 800-ra és 1200-ra híztak fel.

Tényleg ennyit változtak a piaci igények, és tényleg ekkora hengerűrtartalmakra van szükségünk?

Külsőre mai szemmel már egy kicsit testes, de egyáltalán nem divatjamúlt

Na de utazzunk vissza 2002-be. Ekkor gyártották le tesztmotorunkat, ami akkor az egyetlen VFR modell volt a kínálatban, a maga közel 800 köbcentiméterével.

Ha jól emlékszem, akkoriban az újságok hátlapján egy csokival leöntött eperrel a háttérben reklámozták, hogy lássuk mennyire is ínyenc ez a vas. És az is volt! A formaterve és az olyan technikai megoldások, mint a V-négyes erőforrás és az egyoldalú hátsó lengőkar kiemelték a típust a japán riválisok közül, amolyan európai exkluzivitást adva a vasnak. A külső dizájn pedig nagyon időtállóra sikerült, nem is csoda, hogy 12 évig nem is változtattak rajta – ami nemcsak a japán, de az egész motoros történelemben kiemelkedőnek számít.

Tesztmotorunk legyártása óta viszont már 16 év telt el, formavilágát mégsem mondanám öregesnek, inkább csak kissé testesnek mai szemmel. A felhasznált anyagok is kiállták az idő próbáját, még mindig prémium motor érzetét kelti.

Nem csak európai motoron találunk egyoldali lengőkart, ez a VFR modellek egyik sajátossága is

A méretes idomok alatt egy 781 köbcentiméteres V elrendezésű négyhengeres motor lapul, ami elsőként kapta meg a VTEC változó szelepvezérlést. Működésének lényege, hogy 6800-as fordulatszám alatt hengerenként csak két szelep dolgozik, ám felette beindul az erőforrás mind a 16 szelepe, és egy teljesen más teljesítményszintre lépünk!
A VTEC nyitás alatt a motor meglepően kezes, sőt már-már gyengének is érződik, mintha egy kisebb sorkettesmotor dolgozna alattunk. A nyitás után viszont lórúgásként érkezik meg az erő, a maximális teljesítmény pedig 109 lóerőig kúszik fel, sőt a forgatónyomaték csúcsa is az effektus után érkezik a maga 80 Nm-ével. Ez a teljesítmény meglepően jól tolja a testes VFR-t, és igazi sportmotoros élményt biztosít.

A motor kissé skizofrénnek tűnhet így, mint ami nem tudja eldönteni magáról, hogy nyugodt túrázó, vagy agresszív sportoló akar e lenni – Jakyll és Hyde, Banner és Hulk, szerintem értitek a lényeget!

Vannak olyanok, akikre ijesztően hat a teljesítményváltás megérkezése, és emiatt kicsit kiszámíthatatlannak találják, és megkérdőjelezik a túrázásra és mindennapi közlekedésre való alkalmasságát. Szerintem ezek erős vádak, és inkább csak a kezdetekben fogalmazódhatnak meg ilyen gondolatok. Számomra a VTEC hatás nem volt ijesztő, a teljesítménynövekedés nem érkezett meg kezelhetetlenül, így szerintem idővel mindenki hozzá fog szokni. Természetesen a gyártó felé is eljutottak a panaszok, és 2006-ban érkezett egy apró modellfrissítés, ami elviselhetőbbé finomította az átmenetet.

Nekem kifejezetten tetszett ez a teljesítményugrás a tesztmotorozás alatt, szerintem ez csak igazi karaktert ad a vasnak! Kedvenc útszakaszaidon szerintem egy idő után minden kanyarból úgy fogsz kiérkezni, hogy a kigyorsításon pont megjöjjön a lórúgásszerű teljesítménynövekedés!

A műszerfal jól áttekinthető, az igazi teljesítmény pedig 6800 felett érkezik

Ami viszont tényleg zavaró lehet, az a motor súlya, ami szárazon is 210 kg felett van – ez a mai trendnek már nem felel meg. Érezhetően küzdeni kell vele egy kicsit néhány kanyarban, mintha egy régi testes literes sportmotorral próbálnánk elfordulni egy szűk kanyarban, de azért az esetek többségére nem ez a jellemző.

A VFR menet közben inkább elrejti a súlyát, és kényelmes üléspozíciójával gondtalan motorozási élményt nyújt. Az ülésmagasság nem kiemelkedően magas, a kormány se nyúlik kifejezetten magasra, így megmaradt egy kissé sportos, mégis kényelmes üléspozíció – pontosan fél távon van a túrakomfort és a sportosság közt. A felfüggesztés nagyon precízen dolgozik, bizonyos mértékig magunkra is állíthatjuk, de nem olyan könnyen tekergethetjük, mint egy újabb túramotor esetében.

A nagy súlyt meg is kell állítani, és a fékerőt egy ilyen tömegű motornál általában a negatívumok közé szoktam sorolni, a kombinált Nissin fékek viszont meglepően jól teljesítenek. Érezhetően nem egy sportmotor, sőt tesztmotorunkban ABS sem dolgozott (ami 2003-tól már elérhető volt a géphez), a kombinált fékrendszer viszont úgy is jól teljesített, ha csak az első féket használjuk.

Természetesen a hátsó fékkel további fékerőt vethetünk be, de a Dual CBS rendszer magától is ad egy kis nyomást a hátsó fékre akkor is, ha csak az első fékkart húzzuk be. Nem fogunk sportmotorokkal viaskodni a Hungaroring célegyenesének féktávjában, de nem is fogjuk bálnának érezni egy sportosabb utcai csapatáskor. A gépen Pirelli Diablo Angel sport-túra abroncsok dolgoztak, amik nagyszerűen illenek a VFR karakteréhez! Végig kellő tapadást biztosítottak, és várhatóan az élettartamuk se lesz túl rövid.

A kombinált fékrendszer jól hangolt, precízen és megfelelő erővel dolgozik.

A VFR tehát sportosan gyorsul, nem fél a kanyaroktól, sőt a féktávokon is egész magabiztos. Mi lehet még az elvárásunk vele szemben? Természetesen a túrázási képességei.

Az üléspozíció tehát alkalmas lehet a hosszabb távokra, amin segít a gyárilag is egész méretes szélvédő plexi, és a szépen oldalra nyúló visszapillantó tükrök is. A műszerfal mára már kissé divatjamúlt, mégis elfért rajta üzemanyagszint-jelző és két egymástól függetlenül nullázható napi kilométer számláló is. A tank fémből készült, így használhatóak a mágneses tanktáskák, sőt a túrázók örülni fognak a gyárilag felszerelt középállványnak is. A tank habár 22 literes, a hatótáv nagyban függ motorozási stílusunktól. A fogyasztás alakulhat a nyugisan túrázó 5 litertől, egészen akár a folyamatosan VTEC nyitó 10 literesig is.

Ami még kissé meglepett, hogy a motor nem kedveli a nagyon alacsony fordulatszám tartományt, így érdemes 3000 felett használnunk. Viszont ha nyugodt túrázás során el akarjuk kerülni a VTEC hatást, akkor szinte csak 3 és 6 ezres fordulatszám tartomány közt motorozhatunk, így túramotorhoz képest sokat kell dolgoznunk a váltóval.

Megemlítendő továbbá a motor hűtési problémája.
Habár a mai szemmel már nem annyira kompakt a vas, tervezésének idején, még a kétezres évek elején mindent megtettek, hogy az legyen. Ennek legnagyobb áldozata a hűtés lett, mivel a V-motor kiszorította a hűtőt az általában megszokott pozíciójából, és mindkét oldalra felkerült 1-1 kisebb hűtőradiátor, mint például a Benelli TnT esetében is. Emiatt a motor hajlamos a túlmelegedésre, városban pedig állandóan forgatja a ventilátorokat. Természetesen emiatt nem kell elvetni a típust, a ventilátorok szépen visszahűtik a gépet, mégiscsak egy bevált konstrukcióról beszélünk.

Az oldalt elhelyezett hűtőradiátoroknak keményen meg kell küzdeniük a motor túlmelegedése ellen

TM ítélet:

A sport-túra kategória a kettősségről szól, a VFR pedig teljesíti mindazt, amit egy sport-túra motortól elvárhatsz. A tervezők próbálták megtalálni a tökéletes egyensúlyt a sportosság és a kényelem közt, és ez csaknem sikerült is. Alkalmas komfortot kínál hosszabb túrákhoz is, de ha odatekered neki a gázt, ki lehet hozni a sodrából egy kis ámokfutáshoz. Persze az elmúlt 16 év alatt rengeteg elektronikai segédeszköz jelent meg ebben a kategóriában is, de ha a motorozás élményét keresed túráid során, azt a jó öreg VFR is megadhatja neked. Még ma is jól mutat, és a megbízhatóság miatt sem kell aggódnod, mert ezek a blokkok általában 100 000 kilométer felett teljesítenek. A VTEC szelepvezérlés miatt a szervizintervalluma rövidebb lehet a japán konkurenciánál, de ha megkedveled a motor karakterét, akkor ez nem fog visszatartani attól, hogy hosszú társra lelj benne!

 

A VFR túrázáshoz alkalmas komfortérzetet teremt, mégis sportolóhoz méltó sprintbe tud kezdeni, ha kellően meghúzod a bajszát

Comments

comments

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna

Trending