Csatlakozz hozzánk

Sokkoló

Egy baleset története: május hetedike óta nincs motorom…

Május 7-edikén, mint minden unalmas hétköznap reggel, munkába tartottam Szentendre felől a Moszkva tér irányába. Ez a nap kissé borús volt, szemerkélt az eső. Úgy döntöttem, inkább a rakparton megyek, végig a Margit hídig. Rossz döntés volt…

Közzétéve

ekkor

v-strom baleset
ICON AIRFLITE MPS

Az új TesztMotoron új rovatokat is találtok, köztük – a Biztonságon belül – a Sokkolót, ahol most is jártok. Ide olyan közlekedésbiztonsági cikkekkel és videókkal készülünk, amely felnyitja a szemünket, hogy mennyire védtelenek vagyunk mi, motorosok, és mennyire oda kell figyelni az utakon. Sajnos az elővigyázatosság nem minden, aminek ékes példája a most következő tanulságos írás is, melynek szerzője egy kedves hölgy Olvasónk.

Szöveg, képek: Szauberer Nikoletta

…mégis így tettem, majd gyorsan szembesültem azzal a ténnyel, hogy igen nagy dugó van. Egészen a K-hídig állt a sor. Kinéztem az utolsó kocsi mögül, hogy nem jön-e senki, majd szépen átmentem a szembe sávba és kb. 40km/órával előzni kezdtem a sort. Közben bekapcsoltam a vészvillogót, mint máskor is, hogy minél jobban felhívjam magamra a figyelmet, hogy ott vagyok.

Szépen haladtam a sor mellett, nem is jött senki szembe, ám nem mehettem sokáig, ugyanis egy autó úgy döntött, ne menjek… Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kb. 2-3 autóval előttem, pontosan az Árpád-híd alatt egy autó – minden előzetes jelzés nélkül – elkezd visszafordulni.

A bukókeret bizony jó szolgálatot tett, bár az autós nem biztos, hogy örült neki…

A másodperc tört része alatt kellett reagálnom: figyelmes lettem arra, hogy az autó megáll, és nekem van esélyem a motor és a pillér alatt lévő járda között elmenni, így keresztbe fordítottam a motort amennyire tudtam, és célba vettem az egyetlen menekülési lehetőséget (hihetetlen milyen gyors reakcióra képes az ember stresszhelyzetben). Sajnos autósunknak a megtorpanása csak pillanatnyi volt és továbbindult. Sajnos ott már tudtam, hogy esélyem nincs elkerülni az ütközést.

A kocsit pontosan az első kerék sárvédőjének a közepétől sikerült eltalálni, majd végighúzni. Adott a sárvédőnek a bukócső és a térdem is tisztességgel. Letéptem a sárvédőt, majd fel a járdára és nekicsapódtam a hídpillérnek. Megfejeltem a motor plexijét, mázlimra zárt bukó volt rajtam, bár még így is éreztem.

Innen már tovább nem mentem szerencsére, mert ha csak egyetlen méterrel odébb csattanok, akkor nem is csattanás, hanem úszás lett volna a Dunában… A motor rámdőlt, én meg alászorultam. Mikor minden lecsitult, én a bukó alatt elmondtam az egész szitok repertoárt, ami csak eszembe jutott. Ami meglepett, hogy amíg ott feküdtem mozdulatlanul SENKI(!) nem jött oda. Ez pár perc volt.

Az autó is kapott: a lökhárító lebontásában a bukócső segített

Amikor kicsit lenyugodtam, kinyitottam a bukót, és megkérdeztem, hogy valaki nem venné le a motort rólam? Csak ekkor jött oda az autó sofőrje, illetve egy rosszabbul öltözött ember. Ők segítettek egyedül.

A motort felállítottuk, majd elkezdtem végignézni magamat, hogy megvan-e még mindenem. Szerencsére teljes védőfelszerelésben voltam, így mindössze a zúzódásokat éreztem, illetve, hogy a kabát belseje a könyökömnél megégette a bőrt. Az autó vezetője ekkor már hívta a mentőket és automatikusan a rendőröket.

Természetesen az utat elzártuk, így az autósoknak várniuk kellett. Egyszer csak odajött hozzám az egyik autós, hogy tegyem már meg, hogy az autót arrébb viszem… Néztem rá elég bután (beöltözve motoros szerelésben), majd megkérdeztem tőle:
– Ön szerint én az autót vezettem?!
 Úgy éreztem felfogta…

A bukócső mellett még egy kézvédő segíthetett volna a helyzeten, de a motor még így is viszonylag jól megúszta…

Ami szörnyű volt, hogy mivel ez az Árpád híd hévmegálló előtt történt, cirka 50 ember volt, akik meg sem kérdezték, hogy segíthetnek-e, hanem csak moziztak… Ez igen szomorú volt…
Egy motoros állt meg segíteni, illetve egy másik kérdezte meg, hogy tud-e valamit, de neki már mondtam, hogy minden rendben. Akkor már ott voltak a rendőrök is.

A mentősök elláttak, majd mikor már a motorom biztonságban volt a szervizben, elmentem röntgenre. Szerencsére csak zúzódás volt, meg kaptam tetanuszt, hiába mondtam, hogy nem szeretném. Ennek másnap nagyon nem örültem, ugyanis a jobb oldalam nem mozdult a fájdalomtól, a bal oldalam a tetanusztól. Hát köszöntem szépen, de jó volt…

Persze a kálvária nem ért véget. A rendőrség kivárta a számára előírt időt, majd áthelyezte a másik rendőrkapitányságra az ügyet, ahol szintén kivárták az előírt időt. Mikor megírták a határozatot, az autós felebezett az ellen. Nem a bűnösségét nem ismerte el, hanem a bírság mértékét sokallta. Három hónap vezetéstől való eltiltás, illetve 80.000 forint pénzbírság. Ez azt eredményezte, hogy be kellett mennem meghallgatásra, és ekkor már eltelt három hónap.

Ami szörnyű volt, hogy meg sem kérdezték, hogy segíthetnek-e, hanem csak moziztak… Ez igen szomorú volt…

A meghallgatáson kérdeztem az előadót, hogy nincs-e arra lehetőség, hogy visszamenőleg kivonassam a forgalomból a motort, meg ugye emiatt nekem autót kellett kölcsönöznöm, ami többet is fogyaszt és ez nekem komoly anyagi kárt okozott. Erre az volt a válasz, hogy higgyem el, a másiknak is van elég kára. Én csak nagy szemekkel néztem, és majdnem visszakérdeztem, hogy az kit érdekel, nem én törtem össze őt, de aztán visszafogtam magam.

Ismét hozott határozatot a rendőrség, szerencsére azt már elfogadta az autós, így novemberre meg is kaptam a jogerős határozatot. Az ment a biztosítóhoz, aki azóta ül rajta. Így nekem 2012. május 7-e óta nincs motorom…

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending