Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Vörös Ördög: Ducati Diavel 1260S bemutató

Mindenki el tudja képzelni, hogy a Ducati Diavel 1260S hogyan gyorsul. Azt már nem mindenki tudja, hogyan fordul. KT kipróbálta.

Közzétéve

ekkor

GRINGO Kicsi
ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Gondoltam azért, hogy a Ducati Diavel 1260S befordul a sarkon, mikor még nem mentem vele, de azt én sem vártam, hogy ennyire jól. A tudtam, csak nem sejtettem kategória. Amit ennyiért adnak és egy prémiummárka rakás mérnöke felel érte, és egy gumicég külön – 240-es – papucsot fejleszt rá, annak jónak kell lennie, az nem lehet gyenge.

De hogy fordul is a Diavel, nem csak kanyarodik, azt addig nem hittem el, amíg nem mentem vele.

Mindenhol mutatós, például: formatervezett villabefogók, formás/méretes légbeömlők, szálcsiszolt alu oldalpanelek, audis nappali fények…

Egyébként ez nem a legújabb változat, az 1260-as érdeme, hanem komplex Diavel-jelenség, hogy jól fordulnak. Ez már egy korábbi – Carbon – kivitel kapcsán kiderült számomra. Persze nem a Panigaléhoz képest ászok, hanem egy cruiserhez viszonyítva.

De! Sokkal közelebb állnak a kanyarképességei egy Monsterhez, például, mint egy bármilyen cirkálóhoz (Intruder vagy bármi amire ilyenkor gondolnál).

Amitől prémium a prémium, például: háttérvilágítású kezelőszervek, tempomat, „bevonatos” tükörszárak…

Komolyan, “motorozható”, a szó szoros értelmében, nem csak “vonulni” lehet vele: akár egy kakucsi kanyargás sem jelent kidobott pénzt.

Mint az S-es Ducatikon általában, a fék és a futómű “túl van tervezve”, ezen az 1260S-en például az Öhlins villákon M50-es Brembo nyergek figyelnek, amely enyhe túlzásnak tűnik egy cruiseren – de a Diavel 1260S-t is enyhe túlzás a cruiserek közé sorolni.

Bár hivatalosan powercruiser, amelyből a power még érthető – 159LE és 129Nm birtokában -, de a cruiserség inkább már csak az üléspozícióban érhető tetten, a (csak) 218 kilós izommotor menettulajdonságait egy naked bike is megirigyelhetné.

…”jófelbontású” színes kijelző, kulcsnélküli indítás, rajtprogram – autónyi extra, de a futómű nem elektromos, amit nem is értek

A DVT változó szelepvezérlés példás teljesítményleadást generál, a szűk százhatvan lóerő tulajdonképpen teljesen kezelhető, pedig motorkerékpárban – két hengerből – ez már nagyon nem kevés. A sebességváltások csakugyan mintaszerűen mennek végbe a kétirányú gyorsváltónak köszönhetően, és itt kell (újra) elmondani, hogy csak az nem tudja, hogy mennyire jó ez nekünk, aki még nem próbálta soha.

Ugyanez igaz a továbbfejlesztett kipörgésgátlóra, aminek finom működésével minimum Nicolas Cage-nek képzeljük magunkat a Szellemlovasból egy-egy akciódús etap után.

Gyönyörűen dolgozza el az indokolatlanul „tüzes” kigyorsításokat, és a giroszkópos (Bosch) ABS-szel is be merünk fékezni a kanyarba, “amúgy rendesen”.

Öhlins, Brembo, Ducati Safety Pack: kanyar ABS, kipörgés- és egykerekezésgátló

Gyorsulás közben, pedig, bizony, kapaszkodni kell az életünkért – a kormányba.

Nagyon kíváncsi lennék, milyen számokat csalogatna elő Kunmadarason a kijelzőre. A ModiTwin (kéthengeres) kategóriában szerintem a dobogós helyezés borítékolható lenne. Ha már a drag képességeknél tartunk, rajtelektronika is a csomag részét képezi, amit nem volt alkalmam kipróbálni a próbaút folyamán a forgalomban.

Őszintén szólva el is felejtettem, és az üzemmódokat sem babráltam, annyira kezes volt Sportban is (ezek egyébként testre is szabhatók: a motorerő, a kipörgés, blokkolás- és egykerekezésgátló érzékenysége az egyes módokban).

A sportos Monsterhez már öreg, de a lusta Harleyhoz még fiatal vagy? Kerek születésnapod közeleg?

Hangulatra egyébként az MV Agusta Dragstert juttatta eszembe, amivel szintén kellemes emlékek kötnek össze. Bár az a sorhármas csak nyolcszázas, a kompakt, alacsony építésmód és a finom kidolgozás nagyon hasonló,  de a Ducati jóval brutálisabb. Ezt tudtam előre, de azt nem, hogy – majdnem – ugyanolyan jól fordul ez is…

Légy Brad Pitt! MV Agusta Dragster RR premier teszt

Bár nem közvetlenül egymás után ültem a két olasz egzotikumra, de a Diavel fordulékonysága tényleg meglepi az embert – és végre nem az egyenesfutás rovására. A még exkluzívabb XDiavel S már cruiseresebb azért, cserébe kényelmesebb is. Bár azt gondolom, ennél nagyobb kényelmet – pláne ilyen menetteljesítmények mellett – nem kívánhatunk.

A doboztartók nem illenek a képbe, meg háttámla (és plexi) nélkül is dögösebb. Ez egy Touring pakkos motor

Ez a sok jóság azért az árcédulában megmutatkozik, több mint kilencmillió forintba kerül az 1260S – ennyiért kis szerencsével már Alfa Romeo Giuliát is kapni, hasonlóan vadító Rosso fényezéssel.

Igaz, bő egy millával olcsóbban létezik belőle alapkivitel „versenyvilla és versenybrembó” nélkül, más kerekekkel és ülésekkel. Nem mondom, hogy nem éri meg az S-est választani, de a full Öhlins azért (ennyiért) lehetne már félaktív futómű, azaz elektronikusan állítható/állítódó.

A prémium itt is prémium: vörös cérnával varrt bőrülés, fém plakettes logóval…

Nem mintha megéreztem volna ennek a hiányának a hátrányát, de ennek az ördögi csomagnak az exkluzivitása ordít egy elektromos felfüggesztésért, hogy szebben ne fejezzem ki magam.

 DUCATI DIAVELRE ARANYLÁNC

Ha elkopik a lánc, akkor a gyári fémszínű helyett ajánljuk Diavelre a fekete-arany RK 530 ZXW változatát, amely még jobban feldobja az ördögi masinát!

Innen rendelhető a Fekete/Arany RK lánc többféle méretben

 

Minden más rendben, mindent megkapunk, amit két keréken kívánhatunk, a Touring csomag keretein belül még némi praktikumot is további félmillió forintért: oldalkoffereket és háttámlát az utasnak, kis plexit és markolatfűtést (lásd a képeken).

Autónyi méretű felni egy lengőkaron, két kipufogóvéggel. A világítás full ledes, de a doboztartók miatt másik (gyári háttámlával egybeépített) hátsó lámpát kapott

Az 1260-as széria 2019-re jelent meg, és biztos vagyok benne, hogy ez az eddigi legjobban sikerült Diavel. Ez a 2020-as piros pedig a legjobban sikerült szín, de ez már erősen szubjektív.

Amiben viszont mindenki egyet érthet, hogy cruiser és naked még sosem állt ennyire közel egymáshoz, mint ahogy az most testet öltött ebben az Ördögben.

Svédország nemzeti terméke Olaszország büszkeségén: a mérnökök nemcsak mutatós, hanem – rendesen – motorozható monstrumot építettek

 

KT összegzés:

 Tipikusan az-ára-jobban-kéne motor, ennyiért tuti autót vennék pirosban. De: akik megengedhetik maguknak akárhányadik motornak, az utcai motorgyártás egyik csúcsát választják, egy mérnöki teljesítményt hamisítatlan olasz formatervezéssel vegyítve – de ha ezt tovább fokoznám, annak nagyon gyári brossúra jellege lenne, úgyhogy abba is hagyom.

Használt Ducati Diavel teszt is megjelent már nálunk. Olvastad?

Ördög az utcán: Ducati Diavel használt teszt

Műtárgynak is elmegy, de azért nem egy szobor (az az XDiavel S, vagy újabban a Lamborghini)

 

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Trending