Csatlakozz hozzánk

Blog

Visszatekintő 2010 – 1. rész

Visszapillantunk a 2010-es motoros szezonunkra, íme a legjobb és legrosszabb pillanatok (1. rész)

Közzétéve

ekkor

MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Képek: Pásztor Tamás, Benkő Zsolt, Magyar Krisztián, Kovács Norbert

Véget ért a 2010-es esztendő, ami még eléggé “válsághangulatban” kezdődött, főleg autós-motoros szemmel nézve. Aztán úgy az év vége felé azt kezdték el mondogatni az okosok, a bizakodók és a jövőbe látók, hogy lassan, de menetelünk kifelé a válságból. Ezt az optimista nézetet a szokásos nagy kiállítások, mint a kölni és a milánói is megerősítették: sokkal jobban meg merték erőltetni magukat a gyártók, mint egy évvel korábban – az új modellek számát tekintve. Ez a mi derűlátó prognózisunk szerint azt jelenti, hogy tesztmotorokban gazdag új esztendő köszönt ránk, ami sok-sok kétkeréken töltött kilométert jelent majd – ezt kívánjuk Nektek is 2011-re!

Hál’ Istennek azonban idén sem unatkoztunk, februártól novemberig ütöttük a vasakat szép számmal, amik között voltak jók, nagyon jók, és nem annyira nagyon jók is. Amikor ez szóba került nálunk, kitaláltuk, hogy készítünk egy kis évértékelőt: vagyis hogyan nézett ki a 2010-es motoros szezon a mi szemüvegünkön keresztül. A legjobb, a legrosszabb, a legszebb és a legcsinosabb dolgokat fogtuk csokorba, amiből minden egyes virágszál az idei szezon egyik számunkra fontos momentuma.
Először én nézek saját visszapillantó tükrömbe, de hamarosan következik DennyM és BenZso elszámolása is a 2010-es évjárattal.

A LEGJOBB TESZTMOTOR

Az első kérdés máris a legnehezebb. Volt szerencsém 150+ lóerős és 5+ milliós vasakhoz is, mégis talán a kis Yamaha WR250X-től indultam be a leginkább. Bár negyedliteres létére ez is kifejezetten drága, és csak 30 lóerős, de nagyon minőségi a cucc, és jól is néz ki. Soha semmivel nem vágtattam még így át a városon, mint ezzel a supermotoval: nekem nem sikerült vele normálisan közlekedni, de úgy hallottam, másnak se a kollégák közül… Egykeró, stoppie, burnout, drift, offroad, KakucsRing… Húúú, örülök, hogy sikerült egy darabban visszaadni 🙂 Nemsokára jön a teszt, “amikor elgurul a gyógyszer” címmel…

Nem tudom megállni, hogy a szabályoktól eltérően ne említsem meg a BMW S1000RR könnyedségét (mint egy hatszázas), a Kawasaki 1400GTR fordulékonyságát (mint valami régebbi sportmotor…), az Aprilia Dorsoduro játékosságát (mint a régi BMX-em) és a Kawasaki Z1000-es hangját tízezer felett (mint valami…totál-brutál). A legjobban mégis talán tartósteszt Bandikánk kulcsai hiányoznak innen az akasztóról 🙁


Két példa a legpatentebb 2010-es bringákból: Kawasaki 1400GTR és Yamaha WR250X


A legtöbbet tartósteszt Bandit 650-esünk szolgált minket ebben a szezonban

A LEGGYENGÉBB TESZTMOTOR

Amilyen nehéz volt a legjobb tesztgépet kiválasztani, olyan könnyű a legrosszabbat. Számomra a Honda Forza 250-es robogó nyújtotta idén a legharmatosabb teljesítményt: igen, egy Honda… Ez a maxirobogó úgy indult, mint egy leharcolt MZ: attól függ, milyen kedve van. A “kulcs nélküli” indítós rendszer pontos logikájára azóta se jöttünk rá, volt, hogy percekig könyörögtünk neki, hogy legyen szíves… Ráadásul a “visszavitel előestéjén” valamiért csontra lemerült az akksija, amit szintén nem volt egyszerű kihalászni belőle. És ekkor még nem értek véget a meglepetések: ez az egyetlen motor, aminek a mai napig nem tudom, hol a tanksapkája, vagy mi nyitja… Szóval tankolni se sikerült bele, amúgy menet közben király volt a városban…


Csak ezt az egy képet találtam a gépemen a Honda Forza 250-ről, de a mellette eltörpülő 100-as MBK Booster jóval megbízhatóbb gépezet
A LEGJOBB MOTOROS ESEMÉNY

Számomra a legnagyobb durranás a Suzuki által szervezett új modell- és Motoros Akadémia bemutató volt a Hungaroringen, még május végén. Nem csak az új modelleket (GSX1250FA, RMX450Z, VZ800) lehetett kipróbálni, hanem a Suzukinál műsoron lévő összes vassal körbe lehetett menni a “Lapos Tányéron”. Szóval egy szinte teljes modellpaletta és az egykori magyar MotoGP versenypálya – azt hiszem, ezen nincs mit magyarázni. Azért is volt különleges ez a nap, mert előtte még nem mentem a ‘Ringen – és 1000-es GSX-R-rel sem: erről cikk is született, Egy kör Gixerezer címmel.


A Suzuki nagyon profi napot szervezett a Hungaroringre, és az eső is pont megvárta a buli végét
A LEGJOBB PÁLYÁZÁS

A legjobb pályázásaim mindenképp a kakucsi Kezdő Motoros Napjaink voltak, nem csak azért, mert bő két kilométert kellett megtennem érte, hanem mert ezeken fejlődtem a legtöbbet. Napos idő, egész napos motorozás, családias hangulat, Nektek köszönhetően pedig jó sokan voltunk és szerintem a legtöbben jó sokat is fejlődtek. Én szeretem is, ha van egy kisebb mezőny a pályán, és lehet meccselgetni, de azért magányos, naplementében kezdődő és sötétedésbe torkolló KakucsRingezéseknek is megvan a maga hangulata…

III. Kezdő Motoros Nap, Kakucs
A LEGJOBB TÚRA

Legnagyobb túránk a felvidéki csavargás volt a két hatötvenessel: én a tartósteszt Bandittal, tesóm meg saját stunt ER-6n-jével. A túra érdekessége, hogy nem Szlovákiában tévedtünk el, hanem este hazafelé Magyarországon, bár azóta sem tudjuk, hol tértünk le az egyesről. Meg azt se, hogy keveredtünk vissza rá. Ennél sokkal érdekesebb, hogy ad hoc jelleggel meglátogattuk a Dunaszerdahely közelében lévő SzlovákiaRinget, ahol nagyjából mindenki magyar (és nagyon segítőkész) volt, ráadásul Pista bá’, a gondnok, a pálya Matula bácsija még körbe is vezetett minket a szervízúton. Hamarosan bővebben is olvashattok a pályáról, de előtte még megkérdezzük őket, hogy milyen feltételekkel pályázhat motorral az ember 2011-ben a nem mindennapi aszfaltcsíkon. Jól sikerült még első TesztMotor Túránk is, ahol a főváros környéki szebb tájakat jártuk be, Esztergomostul, Dunakanyarostul, Üvegtigrisestül. Ahogy mindhárom kunmadarasi menet nagy élmény volt a Bandikával, de ilyen egynapos Brno-túra-féléket utasként (Burgman 650) már nem biztos hogy bevállalnék, kapaszkodóstul, ülésfűtésestül sem…


Drapál János utca, Pilisszentiván


Ha egy héttel korábban megyünk, épp’ belecsöppenünk az Üvegtigris 3 forgatásába

A SZEZON MÉLYPONTJA

Ezt a napot soha nem fogom elfelejteni, olyan könnyű megjegyezni a dátumot: július 15., a nyár kellős közepe. De nem csak ezért… Egy rögtönzött zárás utáni KakucsRingezésnek indult a téma – végülis az is lett belőle… Meglepő volt, hogy milyen sokan vannak még mindig a pályán, Chrobák János, “Magyarország leggyorsabb hatszázas motorosa” hírében álló Mester és ifjú tanítványai gyűrték még az aszfaltot, amikor csatlakoztunk mi, lelkes amatőr helyi pályázók. Egy darabig nagyon élveztem menést, hogy tartom versenyző kölkök tempóját, aztán még perverz módon azon is élvezkedtem, hogy karistol alattam a lábtartó – ez lett a vesztem… Ha érdekel, hogyan takaróztam be a gumifallal, a Perec Elek blogban szépen leírtam (szűk motoros baráti körömben valamiért ez lett a “most read” cikk…)


Vihar utáni csend – volt min gondolkodni
A SZEZON NAGY PILLANATA

Végiggondolva az elmúlt szezon “megrázó” eseményein, érdekes, hogy számomra nincs túl nagy különbség a mélypont és a nagy pillanat között – csupán néhány perc. Hogy miért? Chrobák Jani (A leggyorsabb hatszázas – A leggyorsabb Indian után szabadon :)) közvetlenül az előbb említett kakucsi firka után azt mondta: “ilyenkor rögtön vissza kell ülni és menni…” Persze adott pár jó tanácsot, jobb későn, mint soha alapon, és szerencsére – váltókar-visszahajlítás után – a kis Honda és én is alkalmas voltam a további akciózásra. Érdekes érzés volt “nincs vesztenivalóm” alapon visszagurulni a pályára (még érdekesebb volt hosszú métereken és másodperceken keresztül a gumifalig csúszni), hiszen ekkorra már nem volt karcmentes a kis CBR (meg én sem) és lényegében teljesen felszabadultan (naplementében – ez fontos :)), életem addigi legjobb köreit teljesítettem a KakucsRingen. Számomra sajnos egy becsapódás kellett a felvilágosodáshoz, ami talán elkerülhető lett volna, ha én is részt veszek első kakucsi pályamotoros oktatásunkon – és nem a haverokkal iszom a Löwent ‘Szárszón.


Ez nem “akkor” készült, hanem amikor a fenti videó
AZ ÉV TANULSÁGA

Egyáltalán nem menő, ha a pályán hosszú másodpercekig karistolod és szikráztatod a lábtartót…


Két csíkot húztam, mint a repülők: egyet a kormányvéggel, egyet a lábtartóval…
AZ ÉV TUNINGCUCCA

A szezon átalakítása nevű díjat egyértelműen Az Akrapovic slip on felcsavarozása a tartósteszt Banditra c. alkotás nyeri. BenZso szavaival élve olyan, mintha egy másik motorral mennél, és így is van. Na nem mintha megéreztük volna azt az egy-két kósza lóerőt, hanem annyira vigyorogtunk a 4-5 ezer környékén jelentkező visszadurrogásoktól, a tízezer körüli ordításról nem is beszélve. No meg a bojler méretű gyári megoldásnál nem kicsivel mutatott szebben a hexagonal cső. Komolyan, mint tuning Ladán a Koppány dob, akkorát dobott a Bandikán az Akra – nekem ez jelentette idén az X-Faktort. Ha előre tudhatnák a Bandita tulajok, hogy ez ilyen jó lesz, nem is sokallnák annyira az árát.


A szűkítő nem sokáig maradt benne, de így sem ordít, viszont gyönyörűen durrog 🙂
AZ ÉV HÍRE

Azt hiszem, Kunmadarason hallottam Papp Lacitól, hogy nemrég egy 18 éves kecskeméti csajszi megnyerte a legutóbbi ZX-Kupa futamot… Hmmm, gondoltam megsütötte egy kicsit a nap a Lacit itt a Kunságban, vagy bánatában lezörgetett pár felest, amiért nem indulhat a dragok között. De aztán folytatta mondókáját, amiben 2:00-s időt emlegetett, ami sokaknak jelenti az álomhatárt a Hungaroringen. Szóval számomra az év meglepetése Kis Viktória, ez az aranyos lányzó, aki többek között 2:00.857-es köridejének köszönhetően alaposan helyben hagyta a díszes tökös társaságot: megnyert egy “igazi” ZX-Kupa futamot… Ráadásul Viki a zöldek ezres rettenetét, a ZX-10R-t terelgeti (ami azt hiszem, most eladó, autogrammal a tankján 🙂 ), amiért külön is jár az elismerés. Mondtam is neki, hogy számomra ő Az év embere, ha lenne címlapunk, a decemberi szám borítójára biztosan ő kerülne! És bár már nem volt a legaktuálisabb, de muszáj voltam írni egy hírt belőle…


A FastRide-os kollégák hamar lecsaptak Vikire: a szeptemberi lapszám posztere
A LEGJOBB CSAJOK

Bár itt is helye lenne Kis Vikinek, de legalább ezt a pályát hagyjuk meg másoknak, ezért így visszagondolva, az első kettő (három) szépség, amelyik eszembe jut, a következő: a BMW RT dizájnjának kicsinosítására felkért leányzók határozottan szépen csillogtak a mogyoródi napsütésben, de nem tudok elmenni szó nélkül a “balatonringi angyalka”, vagy Párducka mellett sem, aki – ahogy mondani szokás – jelenlétével emelte az est színvonalát.


Hasonló látványokban gazdag új esztendőt kívánok minden Kedves Olvasónknak 😉

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés

Trending