Versenyezz Rossi ellen: MotoGP15 videojáték teszt

Talán ritkaság a motoros gamer (játékos), de akit kicsit is vonzanak a videojátékok, és igazán oda van a MotoGP versenysorozatáért, biztosan kipróbálta már valamelyik verziót. A Milestone stúdió már több éve átvette a stafétát, és habár sokszor felmerül a célcsoportban, hogy az új verzió csupán az átigazolások aktualizálása, az olasz játékfejlesztő vállalatnak szívügye virtuális motorozás.

A Milestone a sikeres Superbike videojátékok után már inkább a MotoGP-re koncentrál, és évről évre tud valami pozitívumot hozzátenni (talán több sikerrel, mint az F1 esetében a Codemasters). A GP sorozat rajongóit tehát biztos érdekli, mennyit és miben változott a 2015-ös verzió az előzőhöz képest. Már az elején bevallom, hogy ez a mi cikkünkből nem fog kiderülni. Miután rongyosra játszottam a 2013-as évadot, az elmaradt átigazolási hullám miatt nem tartottam kötelezőnek a folytatást. Az idei évben viszont sokat erősödött a Ducati, sőt két új gyártó is belépett a királykategóriába, nem mellesleg pedig két év alatt több újításra is számítottam, így az idei változat előrendelése nem igazán volt kérdéses számomra.

A játékot PlayStation3, már régi generációsnak számító konzolra szereztem be. Összehasonlítási alapként a MotoGP13 mellett a szintén Milestone fejlesztésű Ride szolgált, mellyel utólag visszatekintve felemás érzéseim voltak. A Ride egy nagyszerű játék lehetett volna, az elképzelés meg is volt hozzá, ám mintha kissé elkapkodták volna a kivitelezést. Rengeteg motor, helyenként botrányos grafika, véget nem érő betöltési idő, buta ellenfelek és rengeteg apró bug (idegesítő programozói hibák). Jól van, azért nem ennyire rossz a helyzet, hiszen akkor én sem öltem volna bele azt a rengeteg játékidőt, talán csak túl magasak voltak az elvárásaim. A remekül összeállított motorpaletta volt az egyetlen, ami biztosan lekötötte a felhasználó figyelmét, maguk a versenyek viszont egy idő után elég fantáziátlanná váltak – se gumitaktika, se gondolkodó ellenfelek.

Menü kidolgozása és betöltési idő
Nagy reményekkel nyúltam hát a játékkarhoz, bízva benne, hogy a MotoGP15 játéka visszaadja a versenyzés izgalmát. Át is nyálaztam az egész menüt, ám annak kidolgozása nem haladt jó irányba. Kidolgozott grafikus felület, a főmenüben például mindig egy részlet gazdag motor van a háttérben, ami talán az újgenerációs konzolokon jól mutat, a PS3 viszont túl lassan kezeli, és ez is csak növeli a betöltési időt. Karrierünk központja egy lakókocsi, amiben semmi különleges dolog sincs, mégis sokat várunk betöltésére, bár ahogy utólag kiderül, ettől még sokkal több időt is kell várnunk. A falon elhelyezett naptáron kiválasztjuk a következő futamot, miután ismét várunk, de a versenyhelyszín helyett csak egy videó összeállítást tölt be az adott helyszínről, mely után kezdi csak el betölteni a pályát és a motorokat. A videók egyébként érdekesek, de legfeljebb egyszer, sokkal jobb helyük lenne valahol a menüben. A betöltési idők viszont még így is jobbak, mint a Ride esetében, de ha kicsit is komolyan vették volna a régi generációs konzolokat, akkor egyszerűbb menüre és a rövidebb betöltési időre törekedhettek volna. A verseny előtti menü egyébként már sokkal jobban tetszik, a boxban ülünk, és hamar a pályára gurulhatunk.

Grafika
Már a két évvel ezelőtti változat sem vallott szégyent, és a jelenlegi modell is jól teljesít. A PS3 lehetőségeit valószínűleg már eléggé kiaknázza, és a motorok mellett a pálya is kidolgozottnak tűnik. Nem történt óriási előrelépés a két év alatt, viszont a Ride-ban elkövetett hibáknak nyoma sincs, nagyon kell kutakodnunk, hogy túlzottan lebutított részleteket találjunk. Versenyzői karrierünk során többször is szembetaláljuk majd magunkat eső áztatta pályával, ami habár nem tartalmaz a kamerán végiggyöngyöző esőcseppeket, a látványra ebben az esetben sem lesz panaszunk.

Kétütemű legendák és 2014-es események
Újraírhatod a történelmet a MotoGP játékával, hiszen a 2015-ös versenyzők és csapatok mellett megtalálod a 2014-es pilótafelállásokat is. Hogy még érdekesebb legyen, az előző évből valós helyzetekben, mondhatjuk szerepjátékban találod magad, ahol átírhatod a történelmet. Például Andrea Iannone Mugellóban vezette a mezőnyt néhány kanyar erejéig, érd el, hogy az ötödik kör végén is az élen legyen. Mindez érdekes, de az igazi különlegesség a kipusztult kétütemű ötszázasok visszatérése. Helyet kaptak a játékban a GP500 kategória fenevadai, melyek igazi kihívást jelentettek anno a versenyzők számára. Ezt te is átélheted, kipörgés-gátló nélkül pedig át is érezheted a kétüteműek önfejűségét. Amikor átültem Moto3-as versenygépemről Kevin Schwantz 1993-as Suzuki RGV500-ára, az első kigyorsításon nyomtan egy high-sidot! A teljesítmény-leadás és az erőforrások hangja kidolgozott, így néhány zakó után biztosan átérzed a kor hangulatát. Egy legendás korszak, amikor a csukló és a bátorság még többet számított.

Játékélmény
A kétüteműek benzingőze mellett remek szórakozást és versengést kínál a játék. A karrier mód a megszokott formában a legkisebbek közt kezdődik, ahol a legkeményebb harcok középpontjában találjuk magunkat. Legnehezebb nehézségi fokozatban igazi kihívást jelentenek ezek a versenyek, bár az érzetet könnyen lelombozhatja a Flashback funkció, mellyel visszatekerhetjük az időt. Ennek számát érdemes minimalizálni, és akkor tényleg át fogjuk gondolni, érdemes-e annyira kemény féktávokat vennünk minden körben. Taktikázni lehet a játékban, főként az abroncsok típusával és a azok kímélésével érhető el (persze itt nem 3 körös futamokra gondolok, én általában a valós távok felét teljesítem). Az ellenfelek nincsenek megáldva felülmúlhatatlan versenytaktikával, ám köreik nem konstansak, gyakran harcba keverednek egymással, és bizony hátrapillantanak néha, ha körök óta mögöttük motorozol (ilyenre utoljára a Tourist Trophy PS2 játékában figyeltem fel). A régebbi változatokhoz és a Ride-hoz képest láthatóan fejlődtek az ellenfelek, végre nem rongyolnak beléd hátulról, ha korábban kezded a féktávot. Néhány pályarészen feltűnt, hogy javították az ellenfelek indokolatlanul lassú kanyartempóit, ám még így is találni néhány helyet, ahol kívülről könnyen körbemotorozhatóak a legkeményebb ellenfelek is – sőt a nedves íven is sokkal gyorsabb lehetsz néhol, mint ők a felszárított ideális íven.

MotoGP karrierünkben saját csapatot is indíthatunk, melyhez egy támogató szükséges, aki alapból megveszi valamelyik elérhető konstrukciót. A versenygép továbbfejleszthető, ám ehhez már teljesítenünk kell (köröket és pontokat). Ez a lehetőség még az őskori MotoGP játékban is elérhető volt, ám a Milestone ezt elhagyta, most viszont újra saját csapatot alakíthatunk ki (saját név, logó).

Minden kategóriában lehetséges erőcsúsztatásokat (powerslide) bemutatni, persze kipörgés-gátló nélkül ezeknek könnyen esés lesz a vége. A játék viszont nem veszi ezt eléggé komolyan, hiába állítjuk be a motorsérülést, a legkomolyabb hibáink is általában csupán néhány másodperc veszteséget eredményeznek. A motoros látványosat repül, 2-3 másodperc múlva pedig már ismét ül a motoron. Tudom, a felhasználók többségének talán ez így megfelel, ám még realisztikusabbnak hatna, ha legkeményebb nehézségi szinten valós idejű és károsodású csúszásokat látnánk. A köridőnkben 5 másodperc veszteség helyett 20-30 lehetne, sőt akár sérült vagy hiányos idomokkal is folytathatnánk a versenyt. Több évvel ezelőtt, még a Superbike játékában volt hasonló törekvés a motor versenyképességének csökkentésére, ahol esés után gyakran romlott a fékerő vagy a felfüggesztés, ezeknek jelenleg viszont nyomait sem észlelni.

TM ítélet
A legújabb MotoGP játék továbbra sem tökéletes, és nem is sikerült jelentőset előrelépnie. Ennek ellenére megéri az árát, mivel a rajongók egy minőségi játékot kapnak a pénzükért! Gondolkodó ellenfelek, kidolgozott helyszínek és izgalmas motorok várják a MotoGP világának szerelmeseit. Felfigyeltünk néhány programozási hibára, összességében viszont a játék megbízhatóan funkcionál, a versenyzés élménye pedig garantált. Gumitaktika, harc minden egyes tizedért, a világbajnoki címért, sőt akár a történelmet is átírhatjuk. A játékstúdiónak sikerült ismét egy fokkal feljebb emelnie a szintet, a Ride után pedig kellemesen csalódtunk a régi generációs konzolok verzióinak kidolgozásán. A betöltési idő így sem az igazi, ettől jobbat viszont valószínűleg már nem kapunk PlayStation háromra. A grafika teljesíti az elvárt szintet, a játékórák számának pedig csak a kitartásod szab határt – a két évvel ezelőtti változatban nem maximalizálták a karrier hosszát, így több évet is nyugodtan eltölthetsz az egyes kategóriákban.