Vendéglátás Murauban

Képek: Pásztor Tamás (instarfilms.hu)

Pár hete nem mindennapi dolog történt. Megkérdezték, nem szervezek-e össze egy több motorból álló tesztet Ausztriába, egy téli síparadicsomba, egy ilyenkor nyáron gyönyörű környékre, egy szuper jó szállodához – ugyanis adódna rá egy elég költséghatékony megoldás. Természetesen kaptam az alkalmon és a médiatörténetben talán először fordulhatott elő, hogy a motoros média egy szeletének összefogásával sikerült véghez vinni egy túramotor összehasonlító tesztet, ráadásul külföldön.

Lassan elkészül annak a pár csodálatos napnak a végterméke, azaz a teszt is, melyben olyan motorok fognak szerepelni, mint a Yamaha FJR, a Kawasaki GTR vagy a BMW R1200RT. Ám most nem erről, hanem az egész helyszínéről, a Stájerország szívében fekvő Murauról szeretnék mesélni. Biztos vagyok benne, hogy sokan hallottatok már a helyről, az én ismerőseim legalább is nem néztek rám bután, amikor megemlítettem.

A muraui összehasonlító teszt résztvevői

Ha a tájolás miatt mindenáron akarnék írni két nagyvárost, ami még „belátható” közelségben van Murauhoz, akkor észak-nyugatról Salzburgot (közúton kb. 150km), keletről pedig Grazot (~130km) említeném. Ez a környék egyébként nem a zsúfoltságáról, az óriás lélekszámú településeiről, inkább különleges szépségéről híres. No meg a véges-végig húzódó sípályáiról (Turracher Höhe, Scladming, stb.).

Nyári szezonban viszont nincs hó, sőt, nagyon is kellemes a klíma, tökéletes a pihenésre, és álomszerű a túrázásra, természetesen motorral. Igaz, amikor mi odafele tartottunk, éppen nagyon rossz arcát mutatta az időjárás, sajnos ilyet is tud, de másnapra hét, de inkább nyolc ágra sütött a Nap.

Nem rózsaszín Milka felirattal, de szép jószág volt

Motoros szempontból az a jó Murauban, hogy akármerre indulhatunk, nem tudunk rosszul dönteni. Mindenfelé kanyargós, tökéletes burkolatú út fogad, forgalom nincs, látvány viszont annál inkább. Hegyek, völgyek, patakok, erdő, tengerszem, út szélén legelő tehenek, csinos kis faluk, mesébe illő parasztházak és egy-egy csodálatos vendégmarasztaló hely, vendéglővel, szállással és sok-sok oda képzelt pihenéssel. Sokat elmond a hely tisztaságáról és rendezettségéről, hogy a teszt közepén, távol mindentől, az út legszélén egy csigalassú fémdoboz lassított le minket. Először nem tudtuk mire vélni, csak amikor elmentünk mellette: a fémdoboz épp a szegélyt festette újra! Ez számomra – magyar mércével – hihetetlen volt.

A nap elején még kicsit felhős volt az ég, de így is gyönyörű volt minden

Mi egyébként egész pontosan Murau-Kreischbergben voltunk, még pedig közvetlenül a sífelvonók, azaz a hegy lábánál. Ott ilyenkor csak a tehenek legelésznek, zöld és üde minden, csodálatos. A szállásunkban az volt a rendkívüli, hogy mivel magyar tulajdonú a hotel (innen a meghívás, melyet ezúton is köszönünk!), ezért az egész személyzet a mi nyelvünkön kommunikált velünk. Nem ijedünk meg a külföldi szótól, de ez eleve kölcsönzött annak a pár napnak valamiféle otthonos hangulatot.

Ha motorral megyünk Murauba – márpedig mi mással -, akkor számtalan jobbnál-jobb, látványosabbnál-látványosabb útra tévedhetünk. Nyugat felé indulva nagyjából 25km után érünk el Salzburg és Stájer tartomány határához, Preditz városkájába. Érdemes arra menni, mert ott tudunk rákanyarodni a híres Turracher Höhehez (1700m magas) vezető szerpentinre, mely Közép-Európa egyik legszebbnek titulált motoros útvonala. Ha jó az idő, itt több százan “vonatoznak” le-föl.

No comment..

Onnan pedig már nincs messze a szintén neves Nockalmstrasse, ami egy fizetős útszakasz. A Nocberge lankáin átvezető út 35km hosszú és 52 csodálatos kanyarból áll, a kilátás pedig még karintiai, stájer viszonylatban is egyedülálló.  Egyébként Reichenauban lukad ki, majd a 95-ös országútba csatlakozik, ahol egykor Európa legmeredekebb hágója volt. Májustól októberig van nyitva, azon belül is 8-18-ig.

Persze nem az előbbi az egyetlen álomszerű, fizetős út. Az ausztriai Malta városához is vezet egy, ahol Közép-Európa legmagasabb völgyzáró gátja van. Képzelhetitek a környezetet. És a sornak még nincs vége, bőven van mit felfedezni azon a vidéken.

Ennél rosszabb minőségű úttal nem találkoztunk. Elképesztő

A szállásunk neve egyébként Hotel Relax Resort (weboldal) és ahogy a neve is mutatja, arra hivatott, hogy rettenetes mód kipihenje magát az ember. Persze erre maga a környezet eleve biztosíték (például ilyen csöndet én eddig még sehol se hallottam), de a wellness komplexum még a leggörcsösebbeket is ellazítja. Medence, pihenő ágyak, több féle szauna, sóbarlang, masszázs szoba és konditerem várt minket, ráadásul a hatodik emeleten. Van abban valami báj, hogy az infraszaunában izzadva ilyen magasból nézhetjük a vidéket.

Medence.. a hatodikon.

Ha ez sem lenne elég, a földszint alatt egy komplett bár fogad minket. A játékos kedvünket a darts, a biliárd, a csocsó vagy éppen a tekepálya fogja kiszolgálni, minden másra ott a pincér. Igényes, hangulatos hely, és nem utolsó sorban bámulatos. A falon mindenfelé híres sportolók, többnyire híres magyar sportolók ereklyéi díszelegnek, akik maguk is oda szoktak járni. Például ott van Talmácsi Gábor Balatonring Team-es bőrruhája, csizmája, sisakja, fotói és persze aláírása, de említhetném Kovács István olimpiai boxkesztyűjét, a magyar vízilabdacsapat aláírt labdáját, Nagy Tímea olimpiai bajnok vívónő fejvédőjét, vagy éppen Puskás Ferenc dedikált labdáját. Lenyűgöző! Nagyon jó érzéssel töltött el minket a hely érája, tényleg mintha kicsit otthon is lennénk.

Az alsó klubterem pont jó volt nekünk egy kis esti lazulásra

Mindennél pedig egy jobb van abban a külsőre nem annyira dekoratív, de belsőre magas színvonalú hotelben. Az pedig nem más, mint a kaja. Svédasztalos minden étkezés, annyi féle-fajta finom falattal, hogy én rendszerint nem is tudtam választani. Ennek folyamodványaként mindenből vettem egy kicsit, a tetemes mennyiségű étel pedig addig még soha nem tapasztalt telítettség-érzéssel jutalmazott. „All inclusive” forever!

Ez a stílus az egész hitelt

Egy szó, mint száz, mindannyian (Hajósi Norbert, Oncsik Zoltán, Ender Gábor, Nógrádi Attila) nagyon jól éreztük magunkat Murauban, ámultunk a minket fogadó látványtól, és királyoknak éreztük magunkat a szállásunkon. Ha több napos, ausztriai túrát terveztek, érdemes beiktatni azt a vidéket is, és ha már így tesztek, szívből ajánlom nektek vendéglátóinkat. Persze van ott sok más lehetőség is, de egyre biztosan nem lesz panasz. A teszt pedig már csak évek kérdése és elkészül… :)

A mocsok melót ki más kapta volna, mint Oncsik Zoli művészúr :)