Tesztek

Városi terepjáró – Yamaha BW’s 125

Kipróbáltuk, hol érzi magát a legjobban a Yamaha "tereprobogója"
Euromotor2
MotoStar

Az, hogy olcsón közlekedünk, nem jelenti azt, hogy később érünk oda. Az, hogy olcsón közlekedünk, nem jelenti azt, hogy nem élvezhetjük. És az, hogy olcsón közlekedünk, nem jelenti azt, hogy nem tehetjük stílusosan. A Yamaha híres BW’s családjának 125-ös gyermeke nem szenved stílushiányban, négyütemű ‘huszonötös lévén nyilván olcsó is vele közlekedni – a kérdés már csak az, hogy mennyire élvezetes.

A B125-ös törekvések váratlan sikerével nagy lehetőséget kaptak a motorpiac színpadán történő dobbantásra a kis négyütemű 125-ösök. A gyártók közül a legkomolyabb ‘huszonötös haderőt a Yamaha állítja csatasorba – nemrég egy külön cikkben is összeszedtük a hangvillások népes “B125-kompatibilis” egységeit. Ezek közül az egyik leginkább karakteres kis bringa a BW’s 125-ös “tereprobogó”, ami ugyan nem új elképzelés, koncepció az iwatai gyártó háza táján: régóta randalíroznak a fiatalok az 50-es és 100-as verziókkal. Nem is olyan régen egy újabb, négyütemű 125-ös kiadása is megjelent “nagykerekű” automata masinának.

Nos, azonnal le is szögezném, hogy a szájhagyomány útján elterjedt tereprobogó kifejezésben a “terep” szócskának semmiképp nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Ez két dolgot jelent: egyrészt nem kell tőle megijedni, másrészt nem szabad túl komolyan venni. Előbbi annyit tesz, hogy a ballonos-barázdás gumik láttán ne gondoljuk azt, hogy ezt tényleg földútra szánták és az egész csak értelmetlenül “kopog” a kövesúton. Utóbbi alatt pedig azt értem, hogy azt se gondoljuk, hogy ezzel aztán kedvemre ugratok a határban, és simán bezavarom a legsűrűbb susnyásba – sírva fog onnan kimenekülni a “furfangos” tekintetű Yamaha. Valahol e két véglet között nyer értelmet a BW’s koncepciója, és hogy melyik felé húz inkább, szerintem azt sem nehéz kitalálni, de hamarosan kiderül. Robosztus felépítés és nagy kerék ide vagy oda, ez egy robogó, annak minden előnyével és hátrányával együtt.


Gyárilag középsztenderrel szerelve – manapság ez már említésre méltó

Aktuális kérdés

Még mielőtt rátérnénk ezekre, szóljunk pár szót az oly’ aktuális B125-jelenségről. A “könnyített(?) A1” megvalósításának körülményeivel kapcsolatos vitákon most lépjünk tovább, minden érintett döntse el, hogy – motoros tapasztalatának tükrében – megéri-e ennyiért belevágnia az (át)képzésbe. Az azonban egyértelmű, ha már valaki rendelkezik a nyolcadliteresekre szóló engedéllyel, akkor ebben a rohanós, méregdrága világban simán előnyökre válthatja, ha ügyesen csinálja. Nem véletlenül használtam a rohanós és a méregdrága jelzőt, hiszen leginkább ezen a két területen siethet segítségünkre manapság egy 125-ös robesz. Nem vitás, hogy a városban (ha sietünk), a Tarantino-féle “30 perc az út, 10 perc múlva ott vagyok”-elv érvényesül, sőt! Még az agglomerációs övezetben sem vagyunk elveszve: én a Kawasaki KAZE-val például egyszer ugyanolyan időt produkáltam a Kakucs-BP Népliget útvonalon, mint az akkori tartósteszt Bandittal, mert amit elvesztettem az országúton, azt behoztam a városban! Rendben, ehhez a ZX-szel “többet kellett vállalni”, mint a Suzukival, de akkor is!


A BW’s-zel közlekedhetünk rövidített útvonalakon, akár biciklis ösvényeken is…

Az is mindenki számára világos, hogy miért érdemes egy ilyennel járni ilyenkor, amikor belátható időn belül egy ötszázast kell a kúton hagyni egy liter bengáért. “Nyélen” is három literrel eljárkálunk, és ezeknek a fenntartását még nem lehetetlenítették el, nem úgy, mint sokak számára egy komolyabb, fiatalabb nagymotor birtoklását. Manapság még nagyobb pénzek spórolhatók össze egy ilyen kisebb, gazdaságos motorral, mint pár évvel ezelőtt, pedig már akkor is bőven megérte ilyesmivel közlekedni. És igen, a hangsúly a közlekedésen van, nem a vasárnapi gurulásokról beszélünk. Napi használat során bizony megköszönhetjük a hónap végén (B)125-ösünk szolgálatait. Persze az is világos, jó pár ilyen hónap lenne, amíg megtérülne egy ilyen kismotor igencsak “felnőttes” ára, de a használt piacon mostanában például kedvezően alakul a harci helyzet: jelen tesztünkben szereplő egy éves BW’s-féle bringák már jóval olcsóbban kelletik magukat. Ez a robogó tökéletes példája a fentebb taglalt érveknek, de “konkrét” megjelenésének és felépítésének köszönhetően szerintem mégiscsak egy rétegmodell: a BW’s-ek hagyományait szem előtt tartva elsősorban a fiatal “huligánokat” szólítja meg. Vagy másokat is rá merjünk ültetni?


Talán nem pont a kávéház elé, de mindenképpen a városba való a vas

Big Wheels

Kíváncsian vártam, hogy milyen az új BW’s, mivel a családban már megfordult pár korábbi példány. Ezek közül a (kétütemű) 100-as kivitel még a mai napig hű szolgám a mindennapokban (lásd a lenti keretes írást). Éppen ezért nagy elvárásokkal pattantam a négyütemű 125-ös terebélyes nyergébe: vajon ez is tudja azt, amiért a mai napig nem váltam meg a sajátomtól? A kiállását tekintve mindenképp továbbviszi a masszív “tereprobogós” vonalat: látványos, csupasz csőváz, dupla hátsó rugóstag, emberes majrévas, de a modellcsalád védjegyének is nevezhető kis “szupermoto” sárvédő sem maradt le az elejéről. Tetszetős a kis laposvasra csavarozott fejidom-műszeregység, és az órák grafikája is rendben van (bár semmivel sem tudnak többet, mint a tíz évvel ezelőtti BW’s-eken). Nem nagyon vagyok viszont kibékülve a tradicionális, ezúttal vertikálisan elhelyezett dupla kerek lámpákkal: volt aki szerint menő meg aranyos, de én szívesebben látnám továbbra is a régi “triumphos”-vonalat. Az Aprilia SR robogókról ismerős hátsó lámpatest viszont az én szememnek is fekszik, mint ahogy az “antikolt” matricázás, és a fehér szín is divatos még mindig, vagy már megint.


Az első lámpa abszolút egyedi, cserébe a hátsó kevésbé szélsőséges. A kipufogó viszont innen nézve is “túlméretes”…

No és ott vannak ugye a BW’s-ek hasznos stílusjegyei, a hangsúlyos 12 collos kerekek, meg azért akad még egy-két “hatásvadászat”, mint a pirosra festett első féknyereg vagy az ülés elején figyelő látványos tanksapka. A gyújtáskapcsoló felé közelítve feltűnik, hogy egyszerű és nagyszerű alapon a kulcs hátuljával be tudjuk zárni a nyílást (akárcsak a fentebb említett Kawa ZX130-nál). Ez nagyjából annyi ráfordítást igényel, mintha kormányzárra csapnád a bringát, de higgyétek el, megéri: a saját 100-as Boosterem gyűjtáskapcsolójában már próbálkoztak a kormányzár ellen a fekete gyerekek: ha azon is lett volna ilyen “mechanikus immobiliser”, biztos nem látnak hozzá a kis MacGyverek. Ugyanilyen praktikus részlet a “kinti” tanksapka, így nem kell az ülést nyitogatni csurgatáskor. Ha már az ülésről van szó, azon kívül hogy viszonylag nagy, feszes tömésű, de kényelmes, nem tudok szó nélkül elmenni a vagány vörös varrás mellett: legutóbb az új Suzuki V-Stromon láttam ilyet, neki is jól áll – valahol mindig előkerül ez a trükk a szériagépeken is, és mindig tuti siker, ha veszik a fáradtságot!


Praktika a mindennapokra: az egyszerű mechanikus lopásgátló és az ülés elején figyelő zsanéros tanksapka
“Tartósteszt” tapasztalatok

Az új BW’s 125 a saját, ’99-es évjáratú MBK Booster 100 társaságában (lenti kép). A Boosteren is több Yamaha felirat hirdeti, hogy ugyanarról a csomagról van szó, a technika azonos a BW’s 100-zal. Hogyha tudnám az új négyüteműről, hogy ugyanolyan megbízható és strapabíró lesz tíz év múlva, napi használat után is, mint ez a zöld MBK, akkor még azt is merném mondani, hogy megéri ennyiért megvenni! Pedig nem sok híján egy milláról beszélgetünk, amiért manapság már igen komoly használt (nagy)motorokat (vagy éppen autókat) is kapni! Bár a 100-as kivitel kétütemű, de 8 lóerős teljesítményével nem mondhatni, hogy ki lenne hegyezve, pedig nyilván kétszer ennyi lovacskát is elő lehetne csalogatni belőle. Persze ennek is köszönhető a megbízhatósága, viszont a blokkon kívül más is elromolhatna rajta, de mégsem. Az egész egy nagyon masszív és “ütésálló” csomag, még ha nem is a legszebb – és akkor finoman fogalmaztam. Emellett eléggé igénytelen is, csak a kötelezőkre kell odafigyelni, és meg fogja hálálni. Nem ettől az élménytől fogsz a csúcsra jutni, de mindig be fog indulni. Kifogni egy jó állapotú példányt maga lehet a főnyeremény, mert az újhoz képest “nulla forintért elvihető”: az ár-érték arányt tekintve világbajnok – annak, aki olcsón akar közlekedni, pontosabban robogózni. Mosolyogva hagyjuk magunk mögött a legsűrűbb dugókat, és még földúton is elviselhetően viselkedik…de ha többre vagy kíváncsi, olvasd el az 50-es és a 100-as modell közötti használt összehasonlító tesztet!

Városi dzsungelharcos

A léghűtéses, injektoros, négyszelepes blokk életre keltése és az első méterek, lámpák és háztömbök megtétele után nem az ismerős érzés fogad. Egyrészt mert ugye négyütemű, és éppen ezért hiányzott a “2T” 100-as kezdeti robbanékonysága – amiért igazából a “bikább” középtartomány és a nagyobb (vég)sebesség bőven kárpótolt. Bár csak egy árnyalatnyival erősebb a régi BW’s-nél a 9 lóerős 125-ös, de a gyakorlatban ez többnek érződik: ez az egyszámjegyű teljesítmény nem hangzik soknak, de a városi forgalomban mégis szépen mozgolódunk (akár utassal is) – és a nagyjából ugyanennyi forgatónyomaték is kielégítő. Mondom ezt úgy, hogy az új BW’s 121 kilós teletankolt súlya (érzésre) nem kevés. Ebben a Yamahában van anyag, az biztos: ha a sajátom lenne, biztos megszabadítanám pár “fölösleges” biszbasztól, kezdve a “földig érő” hátsó sárvédőjétől – és talán a Simson robogó-szerű alsó sárvédővel folytatnám (a rendszám csak tompítja valamennyire a felverődő vizet…) Emellett még jó pár dekorelem hozzájárul a BW’s masszív imidzséhez (és súlyához), de mivel így is jól indul a lámpától és jól is gyorsít kb. 70-ig, ezért nem kell ész nélkül csavarhúzót ragadni, hogy megszabaduljunk ezektől.


A blokk környéke rumlis, mint egy valamire való kolesz szoba – viszont vészleállító nem sok (kisebb) robogón van

Viszont ennyivel sajnos nem intézhetjük el ezt a súly kérdést, mert olykor-olykor eszünkbe juttatja a berendezés, hogy (méreteihez képest) nem egy pillekönnyű darab. Ilyen eset például, amikor rázósabb szituba, vagyis rosszabb útra tévedünk, amire azért a hazai nagyvárosokban van esély… Ebben persze a futómű is vastagon benne van, ami nem nagyon tud mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel. Pedig a felfüggesztés robogós viszonylatban megnyugtatónak tűnik: elöl endúrósan gumiharmonikázott, nem túl pálcika telók, hátul meg dupla a rugóstag, de az egész kemény, mint a vídia. Az Ecseri úti villamossíneken rázta a testem, mint a kóbor kecskét a villanypásztor. Aztán hazafelé az Ócsa-környéki “futómű-tesztpályán”, az “Öreg Országúton” meg 50-nél már ugráltam a nyeregben, mint az első soros tinilányok a Karamell koncerten. Szóval ez az alapbeállítás nem nyert hangszórót, sok helyzetben kellemetlen – a mintaszerű utakon viszont mintaszerűen viselkedik. Ilyenkor még sportosan is használató a “krosszrobogó”, a barázdás gumik nem mutatnak semmiféle hátrányt (ha nem akarunk térdelni…). Viszont hogyha ezen abroncsok tudatában földútra bátorkodunk “lépni”, akkor megint túl feszesnek fogjuk érezni: ha nem nagyon akarjuk, nem fog felkoppanni a teló meg a súlyánál fogva mi sem pattogunk el az útról a géppel együtt, de nem is fogja kivasani a kisebb-nagyobb gödröket nekünk…


Sportosan piros féknyereg, 189 millis tárcsával: jól fog, csak néha akkor is, amikor nem várnánk… Dicséretes a dupla hátsó rugóstag, de túl kemény a hangolásuk…
Másodvélemény – Norbi szerint a BW’s-ek…

50-es, 70-es és 100-as BW’s, pontosabban MBK Booster tulajdonosként (az MBK a Yamaha francia leányvállalata, a technika lényegében azonos – a szerk.) kíváncsian vártam a 125-össel való találkozást. Pusztán a formája és strapabíró tulajdonságai miatt (meg)tetszettek ezek a modellek, melyek egy pár egyedi megoldással (matricák, felnicsík stb.) szerethető kis szaladgálós járgányokká válhatnak – vagy még annál is többek egy picit. Persze itt szeretni kell eleve robogózni…. Viszonylag kevés a szép állapotú használt példány az utakon, nem olyan sokkal találkozni, de aki egy kicsit is ismeri a modelleket, azok mindig elismerően beszéltek róluk – mint ahogy én is. Boltba járni, horgászni menni, városban suhanni, munkába járni tökéletes, sőt anno motoros találkozókat is megjártunk velük, többszörös ügyességi verseny győztes gépek (ehhez persze “olyan” riderre is szükség van 🙂 – a szerk.) és még a Felvidéket is megmutattuk nekik, nem a határ mellől indulva…

Kíváncsian vártam, milyen ugyanez négy ütemben. Nem csalódtam, jó kis nyomatékos, elsősorban városi gép. Tetszett, hogy „igazi” kormány van rajta, érdekes formája inkább inkább tetszik, mint nem – főleg a mai trendi “városi stílusú” robogókhoz képest. A BW’s formáját egy hétvége alatt megszokják az ember szemei, ugyanúgy, mint az elődeit… Dinamikusnak mondható teljesítménye ellenére kevés benzinnel beérte, egy sportdobot viszont megérdemelne, akkor lenne igazi a móka. Az új fékrendszere megszokást igényel, vizes és/vagy poros úton gyakorlással sajátítható el a hirtelen fékerő használata. Egy kesztyűtartó elfért volna még és akkor igazán praktikus gép lehetne. Az ülés alatti sisaktartóból sajnos ezúttal is hiányzik a világítás. Az első délután után már sajnáltam, hogy nem minimum 150-es, vagy 14 lóerős… Mint ahogy az előző modellek, ez a robesz is tetszett sok mindenkinek, egy használtautó kereskedés előtt megállva már érdeklődtek is felőle, persze 50-es papírokkal…


Nem csak a robogós sisak fér be az ülés alá – jó pont! Viszont nincs belső világítás – rossz pont…

Fékezz ésszel

Összességében azt mondanám, hogy egyszerre kényelmes és kenyelmetlen ez a robogó. Mert komfortos az ülés(helyzet), a kormány elég széles és jó pozícióban van, a lábtér is elegendőre sikeredett. Ugyanakkor nem csillapít megfelelően és rossz vagy földúton (vagy rossz földúton) nehézkes, bár ezeket nem mindig érezzük, vagy nem mindig zavaróak. Mindezekkel együtt jól mozog (elfér) a városi forgalomban, biztonságosan közlekedhetünk vele – és igazából ez a lényege a BigWheel’s-nek, nem pedig az, hogyan rombol az ösvényen. Ott is mehetünk vele, de érdemes egy cetlit ragasztani a műszerfalra “ez egy robogó” felirattal, és ezt szem előtt tartani. Az előbb említett biztonsággal kapcsolatban fontos megemlíteni a Yamaha “kombinált” fékrendszerét, amitől nem igazán voltam elragadtatva. Az UBS rendszer lényege, hogy a bizonyos erősségű bal karral történő (hátsó) fékezéskor az első satu is bekapcsolódik a játékba, hatékonyabb lassulást elősegítve és megelőzve ezzel a “farolós”, keresztben-érkezem-eseteket. Ezt úgy oldották meg, hogy fékolajtartály átköltözött a bal oldalra és a hátsó fék karjánál egy mechanikus megoldás osztja el a fékerőt – miközben a jobb oldali első fékkar egy bowdenen keresztül kapcsolódik a saját munkahengeréhez (és ez nem befolyásolja a hátsó dobfék működését).


A bal oldalon lévő olajtartály árulkodik, hogy “trükkös” a fékrendszer. A fejidomként is szolgáló műszeregység jól néz ki, de a cybergyerekek nem fogják szeretni, mert semmi digitális villogás, és “trip-et” sem tud számolni

Az a bajság ezzel, hogy engem inkább megijesztett a rendszer, mintsem megnyugtatott volna… A 100-as kivitelű BW’s-ről átülve (de mondhattam volna akármilyen más “hagyományos” robogót) a tesztút elején elő-előfordult, hogy kedvem szottyant megcsúsztatni egy kicsit a hátulját, de ilyenkor a nem várt mértékű lassulás eszembe juttatta, hogy működik az “extra”. Ekkor persze le is álltam a “huligánkodással”, csakhogy később, esőben egy határozottabb markolásra nem csak a hátulja, hanem az eleje is megindult, nem is beszélve a laza talajról, ahol szintén veszélyes lehet ez a megoldás. Pont annyira felesleges homokos/kavicsos útra, mint mondjuk az ABS-szel ellátott társai – ebből is látszik, hogy éppen annyira való terepre a BW’s, mint mondjuk akármelyik X5, Q7 és a többi városi terepjárónak nevezett státuszszimbólum. A csont kezdőknek lehet jobb így, de egy-két szimós szezon után már nem, és a későbbi motorjaikon sem nagyon lesz ilyen fék, szóval több hátrányt látok bele a dologba, mint pozitívumot. Félreértés ne essék, tényleg szépen lassulunk így “egy kézzel” is, jó időben jó úton biztonságos és hatékony, csak szerintem nem erre a motorra való…


Ennek a motornak nem a kipufogós oldala a szebb: rakéta porszívó, a nagyobbik fajtából, feketében – az igényes, kéttónusú ülés vörös varrása valamelyest feledteti ezt a látványt

Ötcsillagos törésteszt

A BW’s tesztprogramjába vegyült némi “kaland” is – szerencsére csak ez az egy a szezonban… A 2011-es évet összegző blogbejegyzésben is kifejtettem már, hogy sikerült vízszintesbe fektetni a berendezést – de nem a trükkös fékrendszer miatt. A feljebb említett esős napon egy nagyon kedves ismerősömön kifogott a párhuzamos villamossín. Azért írom ezt le még egyszer, mert ennek köszönhetően rögtönzött töréstesztre is sor került: amin kitűnően vizsgázott a BW’s! Nem volt egy orbitális zakó, de más robogókon lehet, hogy jobban meglátszott volna: itt csak minimális karcolás volt a “bizonyíték” a “highside”-ról… Ezek után, hogy ilyen “rendesen” leteszteltük az új BW’s-t, azt tudom mondani, hogy megtartotta azokat a jellemzőket, amiért a mai napig nem eladó a saját 13 éves szaladgálós 100 köbcentis példányom (pedig a Booster is tudna mesélni): masszív, strapabíró, praktikus és gazdaságos, könnyen kezelhető… Bár ez az új négyütemű a 938 ezer forintos árával nem akkora ár-érték arány bajnok, mint a mai napig megbízható régi “nagy BW’s-ek”, de egy tavalyi-tavalyelőtti példányra már tán emészthetőbb árat is lehet alkudni. Érdemes.


A szándékosan szabaddá tett csőváz nagyon jól mutat, még a színe is szép…


Simán letérhetünk vele az aszfaltról, de azért kerüljük a rázós kalandokat…

Yamaha BW’s 125 2011

Előnyök és hátrányok
  • Praktikus és gazdaságos
  • A városban elég dinamikus és könnyen kezelhető
  • Masszív, strapabíró felépítés
  • Túl feszes futómű
  • Az UBS fékrendszer meglepetést okozhat (esőben, terepen…)
  • Elmaradt apróságok: napi számláló, csomagtérvilágítás (ennyiért..)

A technikai információkat a Yamaha weboldalán találod. Még több “tereprobogózás” ezen a linken
Pontozásos értékelés

Külső/Megjelenés – 10/7
Motor/Váltó – 10/9
Futómű – 10/6
Fékek – 10/7
Menettulajdonságok – 10/9
Használhatóság/Utascipelés – 10/8

ÖSSZEGZÉS 60/46


Könnyű összebarátkozni a kis Yamahával, az árától eltekintve…

Ha a Tesztmotor.hu cikkei segítettek a felszerelések és motorkerékpárok kiválasztásában, akkor a kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a Tesztmotor.hu működését. Köszönjük!

Comments

comments

Specifications

  • No specification found :(