Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Valóban Vadállat? Suzuki GSX-S750 teszt

Vajon a japán márka új középsúlyú Ragadozója olyan vadul is megy, mint ahogy kinéz? KT beugrott, hogy kiderítse!

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

‘Apex Predator’ – valami olyasmit jelent az új GSX-S750 marketingdumája, hogy az érintési pontok Ragadozója… Nem is üres szöveg, hiszen valóban Vadállat kinézete van, és olyan könnyen irányítható, hogy a kanyarok érintési pontjára is magától rátalál, mert…

Már nem találni rajta elnagyolt megoldásokat – elég a szokásos kipufogó/rendszámtartó csere, hogy igazán betyárosan fessen…

…komolyan mondom, én ilyen könnyedén terelgethető soros négyhengeres motorral még nem mentem – pedig volt már egy pár. A GSX-S1000-et terelgetni sem volt túl macerás, de ez a kistesó annyira kompakt érzést nyújt, hogy szinte úgy érzed, az első villa a karjaid meghosszabbítása, és ugyanilyen szintű visszajelzést nyújtanak a fékek, miközben – suzukisan – vajpuha a kuplung és a váltó, és mindezt spékeld meg egy nagyon finom gázreakcióval!

Éles formák mindenfelé, közelről is jól mutat a GSX-S; a féknek jót tett az update, bár még mindig nem GSX-R-es – talán nem is kell…

Arról nem is beszélve, hogy a legendás GSX-R750-ből származó blokk hörög alattad, a szó szoros értelmében: alacsony fordulatról gyorsításkor olyan hangok törnek elő a légszűrőház felől, hogy az zene a fülnek – itt sem hazudik a prospektus. Direkt úgy alakították a szívócsatorna járatait, hogy gázadásra ilyen vérpezsdítőn szóljon.

A kipufogó szépen szól, de nem olyan hangos, mint az ezresé, így nem kerülheti el a sorsát (csere). A Bridgestone S21 kiváló gyári szerelés

Alaposan belevágtam a közepébe – kezdjük hát az elején: a 2017-re érkezett GSX-S750 valójában a Suzuki GSR750 utódja (amit 2011 év végén mutattak be). Elég tisztességes modellváltásnak lehettünk tanúi, hiszen az új motor tervezésekor mindent figyelembe vettek, amit a GSR tulajdonosok kifogásoltak. A GSX-S kapott radiális felfogatású féket, csinosabb, “rendes” lengővillát, kónuszos kormányt, divatosabb “sokágú” felnit, széria hasidomot és – a piaci igényeknek megfelelően – állítható kipörgésgátlót. Az “okos” műszerfal és az agresszív formavilág az ezres GSX-S-től jött, akárcsak a – vagány – fekete lábtartók és karok.

A műszerfal jól olvasható, és mutat mindent. A felső fék-munkahenger már/még nem radiális, viszont a villa állítható

Olyan finomságokat is kapott a modell, amik az előd GSR-ben még nem voltak, de az új Suzukikban már rendre megjelentek. Ilyen az elindulást segítő rendszer, amely automatikusan megemeli egy kicsit – szinte észrevétlenül – a fordulatot, ha netán kevés gázt adnánk induláskor. Jópofa az un. könnyű indítás is, mert már egy laza pöccintéssel be tudjuk röffenteni az érces sornégyest a büfé/fagyizó/kocsma előtt – nem kell kuplung, és nem kell nyomva tartani a gombot sem.

A változásokat nem kell nagyítóval keresni; a vásárlók visszajelzései alapján készítették el az új modellt

Az acélváz maradt a régiben, de mint mondtam, abszolút nem érezni, hogy nem a legfrissebb fejlesztés eredménye. Illetve éppen ellenkezőleg: azt érezni, hogy ez már valami nagyon új, nagyon könnyen vezethető, nagyon kezes, és hogy itt tart a motorgyártás – ráadásul a megfizethető kategóriában. Sőt, a GSX-S750 még a kategóriájában is legkedvezőbb vételnek számít, százezrekkel a konkurencia alatt: a 2.799.000 forintos Suzukinál a Kawasaki Z900, a Yamaha MT-09 és a Triumph Street Triple is kétszázezer forinttal drágább. Csak a Honda CB650F olcsóbb, de az egy osztállyal lejjebb is játszik, akárcsak a Ducati Monster 797, amit szintén 750-es GSX-S árban mérnek.

Az acélból készült váz alatt látható kis műanyag takaróelemmel oldották meg, hogy ne legyen “átlátszó” a blokk, mint a GSR esetében

 

L8-as “facelift”

A tavaly megjelent ráncfelvarrás sokkal óvatosabb volt, mint az L8-as GSX-S1000-esek esetében, amik többek között pár plusz lóerő mellett csúszókuplungot is kaptak. A 750-es csupán egy csinos GSX-S logóval gazdagodott a kormány közepén, illetve egy fekete kupakkal a villa tengelyén, a korábbi króm helyén. Emellett persze változtak a színek, a szemmel is látható különbségek a következők: a kék-fekete színű (az eladásokat tekintve magasan a legnépszerűbb) változat villája is fekete lett az L7-es arany helyett, illetve a metálpiros szín helyére került bordó-fekete, a kékkel azonos grafikával, szintén fekete első teleszkóppal. A matt fekete változat érintetlen maradt, a Suzukinál Y-kódjelű “extra szín” pedig sajnos elmaradt. Legalábbis a 750-es esetében, mert a GSX-S1000-ből lett egy különleges 4. szín 2018-ra, a trikolor modell – szinte már-már mint a régi szép időkben, amikor egy új GSX-R akár ötféle fényezéssel is rendelhető volt, egy évjáraton belül.

 

Nagyon jól közre tudjuk fogni térddel a tankot, a kompakt érzés pedig precíz irányíthatóságot von maga után

Kék Ragadozónk hihetetlen könnyedsége – a kocsik között vagy bárhol máshol – kiváló városi motorrá teszi a – nem is annyira vad – Predátort, 5 liter alatti(!) fogyasztása úgyszintén. A szerpentinen is jól jön ez a fajta magabiztosság, minek birtokában könnyedén elbánhatunk a – fogalmazzunk így – formán kívül motorozó GSX-R-es kollégákkal. Egykerekezésben már nem feltétlenül vehetjük fel velük a versenyt, mert a GixxeS nem adja olyan könnyen magát. Bár aki tud az tud, aki meg nem, az nem ezzel fog megtanulni.

Mindenhol elég jól megy, mármint minden fordulat-tartományban – bár felül nem egy ezres, de alul sem hatszázas…

Ezt a kormányt sokkal jobb markolni, mint anno a GSR-ét, a tükrökben továbbra is jól látni; a tank élei tényleg Vadul néznek ki…

A kipörgésgátló viszont az ezres nagytesóhoz hasonlóan – kiválóan – működik: a kikapcsolt állapothoz legközelebbi 1-es módban enged még annyi csúszást, ami az igazán boldog kigyorsításokhoz nélkülözhetetlen. A Bridgestone sportos S21-es gumijai is passzolnak a sportos nakedhez, így a Hungaroringen a Suzuki-napon, vagy Kakucson is bátran megmutathatod, mit tudsz. Egy biztos: a motorra nem kell figyelned, csak a motorozásra! Sajnos a teszmotoron már elég kocka S21-ek feszültek, ennek ellenére még így is maradandó élményt nyújtott a KakucsRingen, felkorbácsolva korábbi – kellemes – GSR750-es emlékeimet.

A vezetőülés is elég keskeny lett – szerintem tökéletes az ergonómiája. A tömése is pont jó, legalábbis Bp-Kakucs viszonylatban biztosan

A lengővilla immáron nem zártszelvény formájú, a felni végre nem egyszerű háromágú…

A GSX-S750 azonban igazából az utca fegyvere, és a legnagyobb erénye, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott csomagként működik az egész. Ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, ennél több nem is kell az utcára: a 114 lóerő így is nyolccal több, mint a GSR volt. 750-es lévén pedig nyomatékból sem állunk rosszul (81Nm), de mindezen értékek olyan egyenletesen törnek felszínre a szupersport-származék blokkból, hogy egyesek szerint unalmasan jól működik. Éppen ezért akár a kezdők és/vagy lányok is elboldogulnak vele, miközben a haladók gyorsabbak, mert könnyebb dolguk van a Predátorral, mint bármi mással. Lehet azt mondani, hogy a GSX-S750 jobb motorost csinál belőled.

Iszonyatosan könnyen manőverezhető, lassan és gyorsan egyaránt. Nem fogod elhinni, mennyire, amíg ki nem próbálod…

Közel sem annyira durva (például a gázreakciója), mint az ezres GSX-S, amit állítólag még a modellfrissítéssel (új elektronikával) sem sikerült jó modorra tanítani. Bár az is igaz, hogy azt a bizonyos “ezres érzést” nem fogja nyújtani egy háromnegyed literes, de az is biztos, hogy a 750-es nem 600-as… Meg az is, hogy a közepes nakedek között abszolút ár/érték bajnok, mert ennyiért ilyet (ennyi teljesítményt, ilyen felszereltséget) nem kapni máshol. A Suzuki mindig is “árérzékeny” volt, jó értelemben, de a legjobb az egészben, hogy már nem nagyon látni, hol spóroltak. Spórolj hát Te is egy Predátorra, nyugodtan tarthatod otthon, meg fogod tudni szelídíteni!

TM Ítélet:

a GSX-S750 sikerét a menettulajdonságai mellett az értékesítési mutatói is bizonyítják, és bár 2018-ra százezer forinttal drágább lett, még mindig a legjobb vétel a közepes nakedek piacán. Legalábbis többet csak többért kapni, vagy ennyiért ilyet máshol nem, ha úgy tetszik. Önmagában valódi negatívumai nincsenek, ahhoz összehasonlító tesztben kellene a többi vadállat közé dobni a Predátort.

 

 

A háttér is elég vad, akárcsak a GSX-S750 gonosz külseje. Ennél azért jóval megbocsájtóbb a vezethetősége, szerencsére

 

A versenyző véleménye

KT kölcsönadta egy körre az új GSX-S-t, és még el sem indultam vele, már ráülve meglepődtem, mennyire filigrán és könnyed az egész – már a magát durvábbnak mutató, harcias külsejéhez képet. Sornégyeshez mérve elég keskeny, kompakt érzetet nyújt az amúgy nagyon eltalált üléspozíció, ami egyszerre kényelmes és “támadó”. A fék azonban nem annyira harapós, mint várná az ember (vagy legalábbis én), viszont teljesen jól adagolható, és abszolút összhangban van az ex-Gixxer blokk kellemesen “krúzolós” karakterisztikájával, amely hihetetlenül sima (lapos) görbéket varázsolna Ago (fék)padjára. A finom nyomatéka ellenére kerékre nem annyira könnyen jön fel, de cserébe sehol sem ijeszt rád – az utcára jól belőtt – teljesítménye.

A GSX-R750-es pályamotorhoz szokott hátsó fertályomnak a futóműve is kissé puha volt, de utcára – országútra, hosszabb útra, körútra… – így tökéletes, tehát helyén kezelve a dolgokat, ez is jól be van lőve gyárilag. Nekem az tetszett benne, hogy – kissé (nagyon) leegyszerűsítve – “tök egyszerű motor” és tök jól is működik, felesleges elektronikáktól és mindenféle sallangoktól mentesen. Na jó, ez utóbbi a külsejéről nem feltétlenül mondható el, de nekem bejön. Hogyha például az egykori 390-es KTM-emről kellene váltanom (amivel anno a München környéki falvak nyugalmát zavartam meg tartósan), akkor arról átülve hibátlan választás, mert nem túlságosan (feleslegesen) nagy lépés, de határozott előrelépés az amúgy szintén precíz A2-es bringához képest. Mondhatnám úgy is, hogy tökéletes első nagy motor, de valójában több ez annál. /HegyiTibiMárk(uez)

 

MentésMentés

Comments

comments

Husqvarna 2019 cross

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna

Trending