Csatlakozz hozzánk

Műhely

Vaddisznó lett a Harley Sportsterből

Harley Davidson Forty-Eight modell, Hot Rod stílusban megépítve

Közzétéve

ekkor

ICON AIRFLITE MPS

– Café Kedd néven új sorozatot indítottunk, melyben a Café Racer kultúra enciklopédiáját igyekszünk fellapozni. Hétről-hétre láthattok nálunk keddenként racer-csemegéket, de tanácsokat is adunk, illetve alkatrészeket is javasolunk az építéshez. A célunk, hogy hazánkban is minél nagyobb nyilvánosságot biztosítsunk ennek az arra érdemes műfajnak.

A modellválasztáson nincs mit csodálkozni, a motor építők gyakran nyúlnak a 48-as Harley Sporster-hez, ha sportosabb jellegű átalakításról van szó.

Így tett Winston Yeh is, akinek már nem ez az első alkotása a témában. Ezúttal sikerült igazán merészet építenie, a Harley kiállása és geometriája ugyanis már-már sportmotorhoz illő, de lassan a súlya is, hiszen 40 kilótól szabadították meg.

A háttér sokat dob

De kezdjük az elején. Winston kapott egy telefont a taiwani Harley kereskedésből, az egyik vevő mindenképpen találkozni akart vele. Meg is jelent a találkán, ahol kiderült, hogy az ember már rendelt egy 48-ast, de kicsit át szeretné alakítani. Winston azonnal elfogadta a kihívást és gyorsan el is döntötte, hogy épít egy streetfighter motort. Az olyan alapokhoz mint a váz, illetve motor nem nagyon nyúlt, viszont a futómű és fék jelentős tuningot kapott, a felesleges sallangok pedig mentek a levesbe.

Az alapokat békén hagyták

Hátulra került egy Öhlins AG629 rugóstag, a megszokott aranytól eltérő módon ezúttal diszkrét feketében. Természetes lakóhelye a Buell L1/X1 Lightning, de ebben a környezetben is kiválóan fest. Az pedig külön előny, hogy nem a hátsó kerék és a váz között lakozik, így a tengelytávval nem kellett bajlódni. A nehezebb rész inkább a Trac Dynamic féle hátsó lengőkar felpattintása volt. Winston elég sokat agyalt a céggel a lehető legjobb megoldáson, végül temérdek tervezés, 3D dizájn, lézer vágás és hegesztés után sikerült összehozni az egész pofás hátsó fertályt. A sokkal légiesebb megjelenés az akkumulátor költöztetésének is köszönhető, még mielőtt valaki hiányolná.

Feketébe is mutatós

Előre is Öhlins egységek kerültek, méghozzá a jobb fajta FGRT206 típusból, amit a Yamaha R1 is használ. Szerintem itt is tenni fogja a dolgát. Mondjuk kellett hozzá egy egyedi készítésű kormánykifli, de így legalább elég csak felcsavarozni a Beringer féle radiális féknyergeket. A sötét összképet tovább erősíti a BST-től beszerzett karbon felni páros, nem mellesleg az egészséges fogyókúrához is nagyban hozzájárultak. A hátsó fék már első pillantásra is különleges, a története viszont még érdekes is, hiszen tulajdonképpen az építő feledékenysége keltette életre: Winston elfelejtette felhegeszteni a munkahenger felfogatását és persze, hogy ezt már csak a komplett festés után vette észre. Furkálni már nem akart a kész egységen, nem maradt hát más, mint a láncfeszesség állító egységre bízni a fék felfogatását is. Ahhoz képest, hogy a véletlen, illetve a figyelmetlenség szülte, elég pofásra sikerült.

Ahhoz képest, hogy véletlen, határozottan pofás

De térjünk vissza egy percre az első futómhöz: a gyári 30°-os villaszög 24°-ra csökkent, ami már közelebb áll a sportmotor geometriához, valószínűleg ezt a hegyi szerpentineken is érezni lehet.

Vágni se kellett hozzá semmit, elég volt csupán a motor hátulján emelni. Mivel Taiwan elég szigorú NKH megfelelővel rendelkezik, szükség volt egy B-tervre a futóművet illetően: ha a szükség úgy hozná, hamar vissza lehet alakítani gyárira a motor elejét.

Nem kevés tervezés előzte meg a végleges formát

Miután a motornak lett kiállása, ideje volt az apróságokkal foglalkozni.

A monocoque idomokat az MS Pro segített alumíniumból és karbonból megformázni, alattuk rejlik a szintén alumínium benzintank.

Az elektronika az ülés alá vonult, a megemelt farokidom az RCE lítium ion akksit rejti, amit hátulról pedig egy Dog House Racing-től beszerzett LED lámpa takar. A felnik mellett nagy szerepe volt még a kipufogó rendszernek is a súlycsökkentésben. Winston adta a dizájnt, az MS Pro pedig megvalósította azt. Habár a képeken elég ijesztő a kidörgő közelsége, Winston szerint motorozás közben messze van a lábtól, így nem kell égési sérülésektől tartani.

Az a kipufogó nappaliba való

Az ülést a Kingsman Seat szállította, direkt úgy színezték a bőrt, hogy passzoljon a motor árnyalataihoz, nem megtörve az egységes összképet. Ha már festés, azt az Air Runner Custom Paint műhelye végezte el, akik mindig tökéletes munkát végeznek, nem véletlenül régóta partnerei a Rough Crafts-nak.

Az építő és a mű

Winston elégedett a végeredménnyel: több mint 40 kilót faragott le a motorból, úgy, hogy még tudott volna tovább menni. Nem kizárt, hogy idővel a blokkhoz is hozzányúl, de elmondása alapján már így is ég és föld a különbség a gyári állapothoz képest. Nem tartja kizártnak, hogy pályára viszi a gépet, hiszen ott lehet igazán kitesztelni a végeredményt. Hát nincs igaza?

Az eredeti Sportstert a Harley-Davidson hazai oldalán láthatjátok. 

MentésMentés

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending