Vezetéstechnika
Út a jogosítványig – 2. rész: Rutin vizsga
A motoros jogsi megszerzésének első gyakorlati vizsgáját elemezzük ki
Published
13 év agoon
By
Teszt Motor
Sorozatunk – beiratkozással kapcsolatos – első részéből már megtudhattátok, miért van szükségünk mindenképp a kis rózsaszín kártyára, mi alapján válasszunk sulit, milyen motoros kategóriákat különítünk el és melyek ezek feltételei. Most jóval gyakorlatiasabb kérdés felé fordítjuk figyelmünk: megnézzük, hogyan is zajlik a járműkezelési, vagyis konyhanyelven a rutinvizsgának nevezett állomása a jogsiszerzésnek.
Természetesen ennek előfeltétele a sikeres KRESZ vizsga, de ennek boncolgatását – és a közelmúltban megváltozott közlekedési szabályok elemzését – későbbre halasztjuk, most motorozunk. A tanulók a sok-sok KRESZ szabályok elemezgetésével etöltött óra után tűkön ülve várják, hogy végre nyeregbe pattanhassanak. Viszont csakis akkor ülhetünk motorra, ha betöltöttük az egyes kategóriák esetében a jogszabályban meghatározott életkort (“A” kategória esetében ez a 21 évet jelenti, ha nincs – hivatalos – motoros “előélet”, “A1″ vagy A korl.”). Magyarán a megállapított korhatárok előtt beiratkozhatunk és az elméleti részt el is végezhetjük, de vezetni így még nem tudunk.
Az ominózus vizsga előtt természetesen alaposan begyakoroltatják velünk a pályát, illetve pályákat. A gyakorlással eltöltött órák száma szintén a meglévő vezetői engedélyek függvénye: például ha rendelkezünk már “A1” vagy “A” korlátozott jogsival, akkor az “A”-hoz szükséges ún. kategóriabővítéshez már kevesebb alkalom is elég. Így a “korlátlan A”-s jogsi megszerzésének gyakorlati része (az ez után következő forgalmi vizsgát is beleértve) két éves “A1”-es vagy “korlátos” kártyával a zsebben 26 óra helyett mindössze 6 óra! Ugyanígy az “A korl.” kategóriára is “jótékony hatással lehet a köznyelvben 125-ös jogsi néven futó “A1”, amin viszont nem könnyít az “M”, robogósnak nevezett vezetői engedély megléte.
Az “M” kategóriát kivéve három különböző nyomvonalat tanítanak be az oktatók, amelyek mindegyikét be kell majd mutatni, nem kell sorszámot húzni, ez még nem az okmányiroda. Idáig azonban el is kellene jutni, mivel elindulás előtt még legalább három alkalomnál fogva buktathatnak meg a vizsgabiztos bácsik. Gyakorlatias jellege ellenére nem ússzuk meg a vizsgát elmélet nélkül: mindenekelőtt a biztonsági ellenőrzési feleadatokat kell felsorolni, majd bemutatni. Ezek a KRESZ-ben szereplő, motorra és segédmotorra vonatkozó elindulás előtti teendők. Nevezetesen a gumiabroncsok, a kormányberendezés, a világító-és fényjelző, ill. a fékberendezések vizsgálata – ezt is részletesen el fogják magyarázni az oktatók és érdemes is figyelni a szavaikra – nem csak a közelgő vizsga miatt. Akkor is, ha a valós életben nem is fogod minden nap öt percig “csekkolni” a vasat, esetleges hibák után kutatva, ennyivel motorosként mindenképp tisztában kell hogy légy. Ha nagyon tartja magát a szabályokhoz a vizsgabiztos úr (vagy épp’ ellenőrzik), akkor kérdez még egy pluszkérdést, ami egy, a motorozást, a motorokat kedvelő egyénnek nem lehet nagy kihívás, különösen úgy, hogy előtte átbeszéltétek a témát.
Ami nem jelenti azt, hogy ne tudnának ennél fogva megbuktatni – a legapróbb apróság miatt is akár. Ugye, mint oly’ sok minden az életben, ez is emberfüggő: amikor én próbálkoztam, mázlista módon a jó fej öreg, kalapos csóka csak mosolygott ránk nagyokat, plusz feladatokat sem kért. Míg a nem ennyire szerencsések egy valódi bőrkabátos ÁVH-s tiszttel találták szembe magukat, aki olyan keresztkérdésekkel operált, melyekhez még a telefonos és a közönség együttes segítsége is kevés lett volna… Szóval nem csak rajtad múlik a dolog, de ha felkészült vagy és látják is rajtad, nagy valószínűséggel nem fognak hazaküldeni. A segédmotorok esetében (“M”) nincsenek is grátisz kérdések, egyébként olyasmire kell gondolni, hogy motor, vagy váltóolaj szint ellenőrzés, kuplung holtjáték, lánc, lengővilla, rugóstag ellenőrzés és így tovább. Ja és egy jó tanács: átmeneti képzavar (vizsgadrukk) esetén vagy ha tényleg homály vagy a témát illetően, annyit mondj: ahogyan a használati utasításban fel van tüntetve! Állítólag sokszor bejött már – és van is benne igazság.
Nektek milyen rutinvizsgával kapcsolatos – pozitív vagy negatív – élményeitek vannak?
Írjátok meg a hozzászólásokban!
Még mindezek előtt szerezhetsz fekete pontot magadnak, amennyiben nem vagy megfelelően felöltözve. A különbség annyi lehet, hogy míg az említett ÁVO-s jellegű ‘biztos úr azonnal hazazavar, addig a jól szituált vizsgáztató szépen megkér, hogy a forgalmi vizsgán így ne próbálkozz. Nem kell nagy dologra gondolni, vegyél fel egy magasszárú cipőt, farmert, valamilyen dzsekit (még az se baj, ha nem protektoros, legalábbis nekik) meg egy kesztyűt. Meg valami kupakot is húzz a fejedre, mert anélkül még a szimpatikus vizsgáztató is megmutatja, merre a kijárat. Sisak egyébként is kell a “nagymotoros” vizsgához szükséges, ún. alkalmassági feladat végrehajtásához, amit a motoros társadalom nyolcastolásként emleget. Igen, nem árt, ha tolni is tudjuk a gépünket, bármikor úgy adódhat, hogy nincs más megoldás. Egyébként a KRESZ is kötelezővé teszi a sisak használatát még motorkerékpár tolása esetén is: volt már rá példa, hogy valakit az álló motorú paripa tréfált meg, súlyos következményekkel. No de nagy valószínűséggel nem ezeken a métereken fog múlni vizsgánk sikeressége, itt tényleg nagyot kell hibázni ahhoz, hogy be se izzíthassuk a vasat.
Nem úgy a rutinpályán, ahol egyetlen rontás elegendő a buktához (mármint a vizsga szempontjából). Nagyon fontos, hogy ezt ne hangoztatsd egyfojtában magadban: csak el ne rontsam, el ne rontsam… Próbálj nyugodt maradni és ezalatt nem azt értem, hogy ne koncentrálj. Még rutinos rókaként is oda kell tenni magad, hogy biztos jól fordulj, jó helyen, irányjelzéssel, fejfordítással… Hogyha véletlenül megtorpansz és leteszed a lábad, tégy úgy, mintha mi sem történt volna: ha nagyon jó napot (és pillanatot) fogtál ki, akkor lehet, hogy észre se vette a pálya másik végén a papírjait vizslató vizsgáztató. Ha viszont nekiállsz sopánkodni, mint Magdika néni a Barátok köztben, akkor tuti zicher, hogy mindenki látja, hogy valamit elkottáztál. Menj nyugodtan, határozottan, de nem kell sietned: ha esetleg rutinosabb versenyző vagy, akkor sem kell előbb végezned, mint a többiek: a ‘biztosokat nem hatja meg egy esetleges bakid esetén az előtte nyújtott meggyőző teljesítményed. Menj végig, és kész!
A Jogsiközpont naprakész járműparkja – a CBF-ek nagyon barátságosak, annak ellenére, hogy “nagymotorok”
A Jogsiközpont garázsában sorakoznak a célra tökéletesen megfelelő Honda CBF-ek: “A” kategóriára az 500-asok, “A” korlátozottra a 250-esek, “A1”-re pedig az új 125-ösök. Utóbbiak órájában még alig pár száz kilométer van, de a többiben sincs több pár ezernél. A ‘huszonötösök palettáját még egy CG125 színesíti, az “M” kategóriát pedig az MBK Ovetto képviseli. Jó hír a hölgyeknek, hogy a tanulómotorok ülésmagassága akár 7-10 cm-rel is alacsonyabbra állítható. Továbbá igény szerint teljes védőfelszerelést is biztosít az iskola, sőt, a Honda Karasnán keresztül kedvezményes ruha, felszerelés, vagy akár motorvételhez is hozzásegít a Jogsiközpont.
A különböző pályák között szintén tolni kell a motort, tehát az egyik nyomvonal végétől a következő kezdetéig, ami pár métert jelent csupán (az egyes pályák vonaláról bővebben keretes írsunkban olvashatsz). Ez a motortologatás dolog valahol hasznos, de – nem is gondolná az ember – ilyen alapon már a motor felállítását (egy esetleges perec után) és a helyes le-és felszállást is érdemes volna megmutatni – ami sokat segíthet a tapasztalatlanabb “felhasználóknak”. Az emelkedőn/lejtőn való elindulásról/megállásról nem is beszélve, különösen, hogy általában minden rutinpályán van ilyen felhajtó, az autósok miatt. Persze, jó pár rés akad a magyar járművezetés oktatás pajzsán és nem titok: a hazai rendszer elavult, mint egy kisközség honlapja. A megoldást a szerencsére egyre szélesebb körben elterjedő és manapság már – egy jogsi árának nagyjából a feléért – mindenki számára elérhető vezetéstechnikai tréningek jelenthetik – a sok-sok tapasztalat, megtett kilométer mellett, amit ugye semmi sem pótolhat. Ezek a tanfolyamok sokkal kevesebbért sokkal többet nyújtanak, persze az iskolák közel sem függetlenek, erősen meg van kötve a kezük. A legideálisabb az lenne, ha egy ilyen tréning anyaga képezné a jogosítvány követelményrendszerét, de a bürökrácia ilyen jellegű átalakításának már az előzményei éveket vennének igénybe.
A legtöbb, amit megtehetsz a saját ügyed érdekedben, hogy kiválasztod a megfelelő sulit, amire már sorozatunk első részében is utaltunk. Korszerű, modern járműparkkal nagyban megkönnyíted a saját dolgod és az sem egy hátrány, ha az oktatód türelmes és rugalmas. Személyes ismerősünk, Lévai Antal iskolájában magunk is bepillanthattunk az ott folyó munkába: a Jogsiközpontnál újszerű Hondákon gyakorolnak a motorosok, nyugodt körülmények között, Anti pedig – a zsúfolt nyári szezon ellenére – minden ügyfél számára tudott megfelelő időpontot mondani a telefonban. Ráadásul ebbe a suliba ott iratkozol be, ahol Neked megfelelő és akár négy hét alatt kezedben lehet a hőn áhított rózsaszín kártya.
1.: Elindulás előtt a vizsgázó vegye fel a bukósisakot és csatolja be. A motorkerékpárt emelje le a kitámasztó lábról, és álljon az indulás helyét jelző vonalhoz. A vizsgabiztos jelzésére a vizsgázó indítsa be a motort, majd a megfelelő üléshelyzet elfoglalása, irányjelzés, az indító fokozat kapcsolása és kellő körültekintés után induljon el. Egyenletes, lassú tempóval haladjon a motorkerékpárral a kijelölt nyomvonalon (a kúpok között, illetve azok kerülésével) a kúpok érintése nélkül. A pálya végén forduljon meg egy ívben, és egészen lassú menetben (maximum 1m/s) haladjon át az 1 m széles és 8 m hosszú folyosón. A folyosóból kiérve növelje a motorkerékpár sebességét, a fokozat nélküli váltóval szerelt motorkerékpár kivételével kapcsolja a második sebességi fokozatot, majd fékezzen, és álljon meg az úttest szélén úgy, hogy az első kerék a négy kúppal kijelölt területen belül, a megállás helyét jelző vonal előtt legyen. Kapcsolja a „0 − üres” sebességi fokozatot. A feladat végrehajtása során minden irányváltoztatási szándékot jelezni kell, és az irányváltoztatás veszélytelenségéről kellő körültekintéssel kell meggyőződni.
2.: A vizsgázó becsatolt bukósisakban a motorkerékpáron ülve, járó motorral az indulási vonalnál várja a vizsgabiztos indító jelzését. A vizsgabiztos jelzésére a vizsgázó irányjelzés, az indító fokozat kapcsolása és kellő körültekintés után induljon el a motorkerékpárral. Gyorsítson fel száraz úton 20-25 km/h, nedves úton 15-20 km/h sebességre és az úttest felezővonalában elhelyezett kúpok (7db) között a motorkerékpár döntögetésével szlalomozva haladjon a pálya végéig, majd a 6. és 7. kúpok körül két „nyolcas”-t írjon le, és a korábbi útvonalát keresztezve szlalomozva haladjon visszafelé. Fékezzen, és a motorkerékpárral úgy álljon meg, hogy az első kerék a négy kúppal kijelölt területen belül, a megállás helyét jelző vonal előtt legyen. Kapcsolja a „0 − üres” sebességi fokozatot. A feladat végrehajtása során irányjelzést csak elinduláshoz kell adni.
3.: A vizsgázó becsatolt bukósisakban a motorkerékpáron ülve, járó motorral az indulási vonalnál várja a vizsgabiztos indító jelzését. A vizsgabiztos jelzésére a vizsgázó, az indító fokozat kapcsolása után induljon el a motorkerékpárral. Gyorsítson fel a motorkerékpárral a kijelölt nyomvonalon a kúpok között haladva, száraz úton 30 km/h, nedves úton 20-25 km/h sebességre, majd csökkentse a motorkerékpár sebességét, kerülje ki az akadályt, és a pálya végénél forduljon meg egy ívben. Gyorsítson fel motorkerékpárral száraz úton 50 km/h, nedves úton 35-40 km/h sebességre, kerülje ki az akadályt (bójasort) és az adott sebességről az úttest szélénél lévő jelzőkúptól és a fékezés kezdetét jelző vonaltól kezdve intenzív fékezéssel, mindkét fék egyidejű használatával álljon meg 24 m-en belül, a megállási helyét jelző vonal előtt. Kapcsolja a „0 − üres” sebességi fokozatot. A feladat végrehajtása során irányjelzést csak elinduláskor kell adni. (Forrás: Nemzeti Közlekedési Hatóság)
You may like
Kövess bennünket az Instagramon is!