Csatlakozz hozzánk
LOTUS TALMA

Blog

Újra a pályán..

Sokáig nem akartam többé pályázni, de rá kellett jönnöm, ezen ígérethez túl gyenge vagyok mentálisan

Közzétéve

ekkor

MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Tavaly sajnos becsúszott egy-két mogyoródi firka, miután jó darabig úgy voltam a pályázással, mint a magyar brazilok a munkával: inkább passzoltam a lehetőséget. A kedvem persze nem a drága szakma szegte, ami kedveskedésből azóta is élvezettel dörgöli arcomba a szennyesem, inkább a téli hónapok, amikor a dokik gipsz burkolattal és fém alkatrészekkel tuningolták a jobb csuklóm. “Megéri ez?” – tettem fel magamnak újra meg újra a kérdést.

Az orvosi drótok azóta képet tartanak a falamon, a sajkacsontom újra egyben, a gyógytornát pedig a jobb markolat segítségével szintén kipipáltam. A kezem bevetésre kész, ettől függetlenül a szezon felé tempózva kitartóan hangoztattam, hogy a pályamotorozást inkább Playstation-ön gyakorlom tovább, ott a motor se drága, én meg bármikor restartolhatok. Persze nézzen végig úgy az ember egy gyorsasági OB-t, egy amatőr márkakupa fordulót, meg egy csokor nyílt napot, hogy közben nyugodtan malmozik a boxban. “Bullshit” – mondaná a művelt angolja, meg én is, ékes magyarsággal. Szóval egy-két hónap alatt megtörtem, és új ideológiát gyártottam magamnak: pályázok, de csak vibrátor módban, azaz élvezem, de a csúcsra nem ebben fogok felérni.


Azért ez kicsit elvette a kedvem a Ringektől..

Az első komolyabb “szerencsés” a BMW S1000RR volt alattam. Érdekes kettőst alkot a bajorok sportja, hiszen egyrészről ez a legfosatósabb, másrészről a legbiztonságosabb bringa a polcokon. Kompakt, pontos, egy új dimenzió, amihez elég könnyű hozzászokni. Mégis baromi melós kitúrni belőle az összes tölteléket, hogy aztán megfelelően az aszfaltra kenhessük azt. Nem azért, mert nem jön ki, hanem mert a sörhasú németek rohadt sokat nyomtak a szerethetően aszimmetrikus idomokba. A blokkolás- és kipörgésgátló egyébként segít a műveletben, mert még azzal is elhiteti, hogy lazán át tud dzsesszelni egy tíz méteres drótkötélen, aki szerencsétlen fél lábon is képtelen egy helyben megállni. Persze nem szerencsés rászokni a BMW bátorságnövelő pirulájára, mert elég fájdalmas lehet az elvonókúra, de nekem tetszett a hatása. Nem az a része, amikor állva hagytam a Burgmanokat, MT-01-eket, meg a túraendurókat a kezdő csoportban, inkább amikor röhögve rövidebb féktávot vettem a haladóban szinte bárkinél. A legszebb az egészben, hogy közben az ABS a legtöbbször meg se nyikkant, tehát a rendszer, és én is tudom a tutit, csak máskor nem hiszem el. Na, de itt gyorsan abba is hagyom a Bömös boncolgatását, mert már annyit etette veletek a média, hogy hánytok tőle. Pedig tudnék róla írni egy tesztnyi dicséretet, fikázást, de akkor meghagyom a betűim más gépekre.


Pedig a mennyben éreztem magam rajta…

Szóval majdnem egy teljes év után jóízűen mozgattam be a pályás, elsorvadt izmaimat. Mit ad Isten, közvetlenül utána jött oda hozzám a Yamaha Hungária egyik vezetője, a mindig jó kedélyű Ihász János, hogy nincs-e kedvem R6-ozni az idén? Ez magyarul egy szíves meghívást jelentett a Road and Ride szervezésében rendezendő Yamaha R-széria Kupa egyik futamára egy YZF-R6R-rel, akár csak 2008-ban. Amíg dolgoznak agysejtek a fejemben, erre harsány “IGEN”-nel válaszolok, s e-képpen tettem most is. Ugyan ebben a konkrét esetben a Hungaroringről beszéltünk, egész egyszerűen mert egyedül ott nem tévedek komolyabban el, de mivel a várható rossz idő miatt a múlt héten mindenki lemondta a szombati, Pannoniaringes Yamaházást, így a hétvégére nyertem magam alá egy R6-ost. Hogy mi történt életem első köreiben a legnyugatibb pályánkon, hamarosan folytatom a “Magazin” rovatunkban…


Ezek a képek még 2008-ból valóak. Idén újra “támadok” 🙂

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

ohropax

INSTAGRAM

Trending