Ti írtátok
Túrabeszámoló: Kalandozás Blednél
Élmények a szlovén motoror paradicsomból
Mi kell egy fergeteges motoros túrához? Kell egy jó csapat, egy izgalmas úti cél, megbízható motorok, némi szervezés és persze nem baj, ha az idő is kegyes a motorosokhoz. Ezen a hétvégén semmiből sem szenvedtünk hiányt!!!
Reggel 8-kor indultunk az M7-es autópályán a tornyiszentmiklósi határátkelőhöz. Balatonkereszttúron még két fővel gyarapodott a brigád. Az első pihenőt Ptujban tartottuk, ahová a 713-as úton jutottunk kedves kis szlovén falucskákon át. Itt vártuk be a „határincidens” után levált négy társunkat!
Újra együtt a csapat, gyerünk tovább Velenje felé! Dimbes-dombos tájakon, jó minőségű utakon tempóztunk. Jó volt nézni a tükörből, ahogy mindenki tartva a távolságot, ügyesen nyomult a túravezető után. Gornij Grad, gyors pihenő, „Már nincs sok hátra!” ígérem, és hat óra körül meg is érkeztünk a festői Bledbe. A hotel teraszáról látszik a tó és a vár a hegytetőn (na jó csak a negyedik emeletről), a környék barátságos, itt mindent nagyon rendben tartanak. Este természetesen arról beszélgetünk, hogy ki mekkorát döntött, fékezett, gyorsult, stb…
Külön dicséret Csöpikének, aki egyedüli női motorosként saját motorral derekasan (mondhatnám férfiasan) nyomta végig a több mint ötszáz kilométert.
Második nap elég volt 9-kor indulni. Bohinj felé vettük az irányt, de előtte még végig gurultunk a bledi tó partján. Itt látható Tito villája (tudott élni az öreg partizán), és a meseszép kis sziget a víz közepén. A 403-ason kanyargunk Tolminig, közben egy csoportkép erejéig megállunk szusszanni.
Bovec felé már lehetőség nyílt az új Honda VFR1200F kipróbálására, először a szülinapos Lacinak volt lehetősége. Nagyon keményen verette mögöttem, amiről természetesen nem készült felvétel, mert a kamera pont akkor merült le, de tényleg jó voltál!
A Vrsc-hágó a maga 50 számozott kanyarjával megizzasztotta rendesen a csapatot, fent egy kellemes ebéd elfogyasztása közben beszélték meg a többiek, hogy ki mekkorát döntött, fékezett, gyorsult, stb… A csúcsokról hegymászók ereszkedtek alá, néhányan pedig a megmaradt havon fotóztatták magukat. A tervek szerint három körül már vissza is értünk a szállásra, kezdődhetett a délutáni szabadfoglalkozás. Vár látogatás, nyári bobozás, strandolás, a tó körbemotorozása, sörözés a teraszon…
Az esti vacsoránál kiderült hogy a Yamaha Fazer
Utolsó napon a közeli Trzic hágón hagytuk el Szlovéniát, és Klagenfurtnak kerülve Völkermarktnál egy különleges hídon keltünk át. A történethez hozzátartozik hogy, Tomi a „záróőrszem” már Bled magasságában lemaradt, és Ottóval egy másik útvonalon jutottak el a lavamündi találkozási pontra. Mi a 80-as úton egy tűzoltó ügyességi versenyt magunk mögött hagyva értünk a 69-es út komoly szerpentinnel kezdődő szakaszához. Miután mindenki tudása szerint teljesítette a versenypályaszerű etapot, újrarendeződve már kényelmesen gurultunk ebédig. Ott természetesen megbeszéltük, hogy ki, mekkorát döntött, fékezett, gyorsult, stb…
Innen a maradék szakaszon Tomi vezette a csoportot Szentgotthárdig lendületesen, majd az Örség zeg-zugos utjain mentünk Zalaegerszegig. Itt könnyes búcsút vettünk egymástól, mindenki megdicsért mindenkit, majd a csapat nagy része csutka gázon tovább száguldott az M7-es autópályán. Itt megint a Fazerek vették át a primet, mert Csöpike és Laci mindenkit letoltak Siófokig. Hat körül értem haza tele élményekkel és a jól eső bizsergéssel a hátsó felemben.
Kifejezetten élveztem, ahogy 16 motor szinte egy ritmusra döntött végig az út folyamán! Külső szemlélő számára úgy tűnhetett, hogy hosszú évek óta együtt motorozunk, pedig csak 19 józan, barátságos, másokra odafigyelő motoros gyűlt össze három napra, hogy motorozzon egy kellemeset!
Remélem, mindenki annyira élvezte, mint én!
Barátsággal,
Szimcsák Attila és Szögi Tamás túravezetők
További túrák és útvonalak a www.karasna.hu és www.rhinotours.hu oldalon!
Kövess bennünket az Instagramon is!
