Túrabeszámoló: Alpok nagykörút

Szöveg, képek: Szimcsák Attila – Rhinotours túravezető

A szervezett, hosszú távú motoros túrák mesterei, a Rhinotours a most következő, a tavalyi szezonban megejtett utazást a szerpentinek és tavak szerelmeseinek ajánlotta! A résztvevők – kalandosra sikeredett – utuk során érintették Ausztria gyönyörű síterepeit, a Dolomitok ínyenceknek tervezett motoros hágóit, valamint a comoi-tó környékét.

Szombat reggel fél 9-kor indultunk. Mindenki ott volt már korábban, Gyurival csak a határnál találkozunk. Csepereg hol jobban, hol kevésbé. Bécs után már nagyon jól esik lejönni az autópályáról. Szilárd megy elöl, én hátul zárom a csapatot, a hegyekben már kellemes az idő. Józsi felveti, hogy ehetnénk Mariezellben, mert az ismerősének ott van étterme.

Nem csalódunk, hatalmasak az adagok, udvarias a kiszolgálás! Pista belekezd az öt napon át tartó viccmesélésbe. Körülbelül 150 jobbnál-jobb viccet hallunk, sírva röhögünk egész úton… Palfaunál Szilárdot bemérik kilencvenöttel, és mialatt a papírmunkát intézik, megérkezik Gabi és Gyuri vagy százhatvannal… A rendőrnek nincs ideje felvenni a kamerát, így megússzuk 35 euróval… Admontnál balra fordulva az első hágónkat motorozzuk be Trieben felé. Aztán következik a St.Johann am Tauern. Hat körül érünk  Murauba és újra el kezd szakadni az eső. Korán lefeküdt  a társaság, mert tudtuk, hogy másnap majd hatszáz kilométer vár ránk.

Vasárnap induláskor elég hűvös van, de nem esik. Gyönyörű tiroli hegyek között indulunk Olaszországba. Az első hágó a Katschberg, majd Kötschach előtt a Plöckenpass-t „másszuk” meg. Józsit alig bírom tartani, nagyon durvát motorozik az 1200RT-vel. A parkolóban várjuk be Szilárdék „gyors”csapatát! Néhány falat Józsi speciális kolbászából és sonkájából és máris újra úton vagyunk. 111-es út, mindenkinek javaslom, hibátlan kanyarok, nagyszerű kilátás, csinos kis osztrák falvak.

A 111-es útról balra kanyarodva érünk át olasz területre. Itt egy jó ideig lassan tudunk csak haladni a forgalom miatt, de az ebéd után már Bolzanot elhagyva közelítünk a Stelviohoz. Most Szilárd vezeti a csapatot és én szólók neki, hogy halaszthatatlan dolgom támadt, ezért megállok, de ne aggódjon, a Stelvioig utol fogom érni a csapatot.

Gyorsan végzek és megyek a csapat után, ráfordulok balra a Stelviora vezető útra. Sorompót kapok. Végre elmegy a vonat, tolom tovább. Amikor már az ötvenedik kanyarnál tartok, azon töprengek, hogy a csudába tudtak ezek így elhúzni tőlem. Már szinte unom a kacsázást, de felérek a tetejére. Sehol senki, na ne… A többiek meg sem álltak piheni. Hívom őket, semmi. Nincs másik út felfelé, ezért tolom tovább. Egyszer úgyis tankolniuk kell, majd akkor utolérem őket. A benzinem lassan kifogy, így egy automata kútnál megállok. Tankolok majd újra telefonálok, semmi. SMS-t küldök és nyomom tovább, szeretnék én érni a szállásra előbb…

A comoi-tó partján van a szállásunk, nyolcra ott vagyok, többiek sehol. Szilárd hív miután becsekkolok a szobákba. „Hol vagy?”- kérdezi. „Te hol vagy?” – kérdezem. „Sondrioban!” – mondja. „Én meg a szálláson!”- mondom. „Na az, hogy lehet?!”, én sem értem… Este fél tíz körül befutott a csapat és egy kellemes vacsora mellett kiderítettük, hogy ki mit és mikor és hol rontott el. Én többet nem állhatok meg az út szélén egy sárgára az biztos!

Hétfőn úgy döntünk, hogy kihasználjuk a jó időt és Svájcban motorozunk délutánig. Sikerült két komolyabb hágót is meghódítani. A 3-mas úton haladva először a Maloja, majd Zeneznél jobbra fordulva az Ofenpass következett. A St.Moritz környéki tavak pazar látványt nyújtanak, többször megállunk fotózni. Az Ofenpasson szikrázó napsütés fogad bennünket, Szilárddal összenézünk és mindketten arra gondolunk, hogy itt három hete havazott és megfagytunk a robogóinkon. A kedves magyar kiszolgálás után nekivágunk újra. Cél a San Leonardo hágó Vipiteno felé. Jani megáll fotózni bennünket az Ofenpass után, Szilárd lemarad, hogy megvárja, így velük már csak Vpitenoban találkozunk! Az utunk fantasztikus, kanyarok, kigyorsítok, visszafordítok sorozata, jó minőségű aszfalttal kiegészítve. Vipitenoban látjuk Gyuriékat is elgyorsulni egy parkolóból. Haladunk az SS49-es úton, majd San Lorenzonál letérünk az SS244-esre. Badia majd Arabba érintésével jutunk el a szállásunkig, itt újra kellemes vacsora és PánPista viccei következtek!

Ofenpass

Kedd reggel sajnos esik. Lassan tudunk csak áthaladni a Passo Giau kanyarjain. Cortina d’ Ampezzo után az 52-es útról sikerül letérnem az 51-esre. Viszont “itt legalább nem esik” – nyugtatgatom magam. Egy másfél órás kör után Tarvizio előtt állunk ismét irányba. Bledbe Szilárdék után érkezünk és egyből a szaunában majd az uszodában kezdünk. Vacsora, viccek, és néhány sör után mindenki aludni megy.

Lavamünd, 69-es út

Reggel a Ljubelj hágón hagyjuk el Szlovéniát, majd a 66-os úton Lavamünd érintésével jutunk vissza ismét Szlovéniába, hogy néhány kilométer után Őriszentpéteren tankolhassunk és ebédeljünk. Innen már szinte hazamennek a motorok. Zalaegerszeg után Balatonszentgyörgy és Budapest az irány.

Az autópályán kezd esni az eső, de ez már nem zavar minket, hétköznap révén gyér a forgalom, Józsi vezetésével toljuk hazáig! Emlékezetes túra volt, tele jobbnál jobb hágókkal, viccekkel, és sok sok kalanddal! Ja és egy elhatározással, hogy újra visszamegyünk Svájcba öt napra motorozni! A túra útvonala négy országot érintett: Ausztria, Olaszország, Svájc, Szlovénia.

A nagy(körút) utazók