Csatlakozz hozzánk

Ti írtátok

Túra Alicantéba – 2. rész

Magyarország és Szlovénia után Olaszország és Franciaország következik – sportmotorral!

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

Szöveg, képek: Kiss Zoltán

Kedves Olvasónk nagyszabású spanyolországi túrájának első napján (vagy a beszámoló első részében) Szlovénián keresztül egészen Olaszországig jutott – ami nem rossz teljesítmény annak fényében, hogy már a kezdőnap sem volt eseménymentes. Innen kapcsolódunk vissza Zoli és az amerikai R1-es európai kalandozásába…

Másnap reggelinél megismerkedtem egy olasz párral. Ők épp Milánóba mentek. Felvilágosítottak, hogy az A4-esen ne is próbálkozzak 130-nál többel menni, mert nemrég installáltak egy Tutti Safety nevű rendszert, ami majdnem Milánóig működik! Ez elméletileg az autópálya különböző pontjain készít fotókat, és ha bármely két pont között az átlagsebességed nagyobb, mint a megengedett 130, megy a bünti.

Szóval velük mentem reggel tovább Milánó irányába. Igen unalmas volt a tökegyenes autópályán a 130-as tempó. Ráadásul sokan unták, pontosabban mindenki. Volt is jópár koccanás. Nem csoda! Visszasírtam az előző napi M7-est és a szlovén autópályákat. Az esőruha is előkerült pár 10 kilométer után, kb. egy óráig kellett használnunk. A csuklómat is körülbelül egy óra alatt készítette ki a 130-as tempó. Meg is esküdtem, ha még egyszer ráteszem az első gumit az A4-esre, le is lövöm magam! (Visszafelé úton kiderült, hogy ez a Tutti Safety rendszer nem működik Milánóig, hanem csak Trieste-től valahol Verona és Vicenza közötti pontig…)

Alig vártam, hogy elérjek Brescia-ig! Ott dobtam egy erős balost az A21-esre. Az remek út! Erről előre felvilágosítottak, hogy arra kutya sincs, csak benzinkút. Semmi de semmi. A táj hasonlít az Alföldre, kicsit talán szárazabb. Egy F430-assal előzgettük egymást és az autókat, akikkel ritkán találkoztunk. Az autókat lassabban, egymást olyan 230-270-es tempóval. Csak arra kellett (volna) figyelni, hogy leforduljak jobbra az A26-os felé. Én lecsúsztam a ráhajtóról „az F430-as miatt”. Nagy hiba volt, mert Genovában – bár nagyon szép – többet kellett tekeregni a hegyekben, mire rá tudtam hajtani az A10-esre. Az A26-ról gyorsabb lett volna – igaz, akkor lemaradok arról a gyönyörű hegyi szakaszról. Nagyon szép, és innen végig hegyoldalban és hegyeken keresztül fúrt alagutakon halad az autópálya Franciaország felé. Az alagút nem izgalmas, de a hegyoldalban gyönyörű! Balra lenézve minden kis öbölben van egy kis város vagy falu saját kikötővel és saját tengerparttal, gyönyörűen rendben tartott házakkal és kertekkel. Mindezt erdő veszi körül. Csodaszép fentről lenézve. Mindegyik mint egy egyedi ékszerdoboz. Sajnos megállni nem sok helyen lehet. Ahol lehet, onnan nincs kilátás, lelátás, így sajnos fotót sem tudtam csinálni (tényleg kár érte 🙂 – a szerk.). Mentem tovább Franciaország felé.


Ez bizony már Monte-Carlo…

Az olasz határ előtti autópálya-kapunál kb. 20 kilométeres kocsisor állt. Igencsak boldog voltam, hogy motorral jöttem. Még annak ellenére is, hogy a reggeli A4-estől igencsak fájt még a csuklóm – és 20 kilométer autók közötti araszolgatásban igencsak megéreztem. Továbbhaladva igen sok szuper-sportkocsival találkoztam Monaco környékén, akikkel egész jó (220-280) tempót tudtam diktálni. Úgy véltem, ők tudják hol lehet haladni. Hát!? Persze mindig megfelelő tartalékkal és követési távolsággal. Nem ritka az R8, Lambo, Ferrari, Bentley stb., még CCX is volt!

A francia autópálya is igen jó állapotú. Nem lehet olyan szépen haladni, mint Szlovéniában, vagy az olasz A21-A26-oson, de azért egy 160-as tempót lehet gurulni. Általában külföldön, nyugaton úgy motorozok, hogy csoportosítom a közlekedőket. Megnézem, kik a nagyon gyorsak, őket elengedem. Őket nagy valószínűséggel kapják el a rendőrök (gondolom). Aztán vannak a gyorsak, akik általában itt-ott lelassítanak. Hozzájuk szoktam csatlakozni. Ők azok akik tudják hol lehet kicsit megengedni és hol kell figyelni a tempóra. Sokáig egy Subaru Impreza WRX-el gurultam együtt. Úgy gondoltam ő elég gyors, és úgy tűnt tudja, hol kell lassítani. Másrészt felidézte azt az időt, mikor nekem is volt WRX-em. De jó is volt az télen!


“…ahol nem ritka az R8, Lambo, Ferrari, Bentley, satöbbi…”

Be kell valljam, minden nap a 6-700 -adik kilométer a legnehezebb. A hátsómat akkor már alig éreztem, de ha azon túl vagyok, már okés. Az első nap a legkellemetlenebb. Volt, hogy oldalra kiülve motoroztam, nem csak kanyarban. Láttam is pár érdekes pillantást a közlekedő társak szemében. Szerencsére ennek a 2007-es modellnek nem olyan kemény (még) az ülése, mint a későbbi modelleké, vagy például a Ducatiké. A második és harmadik tankolásom mindig hosszabb szokott lenni. Igaz a negyedik sem rövid, de azért már jobb. A láncot minden második tankolásnál fújom. És minden tankolásnál iszok fél liter folyadékot. A folyamatos olajcserémet kötelező szabályként alkalmazom. Ha nincs folyadék, oda a koncentráció, és ezt nehéz észrevenni. Mikor már észreveszed, akkor már lehet hogy késő. Mivel meleg volt, igen sok folyadékot vesztettem folyamatosan. Ezért muszáj volt folyamatosan pótolni.


Ez pedig a célállomás, Alicante – ahová a következő részben érkezünk…

Elég sok rendőr és traffipax van a francia autópályákon. A traffik szerencsére szemből fotóznak legtöbbször,  ennek ellenére igyekeztem nem gyorsan áthaladni ezeken a szakaszokon. Jobb nem ujjat húzni és tisztes távolságot tartani a szervekkel…
A második este Montpellier mellett szálltam meg.

 – hamarosan folytatjuk, a harmadik nap eseményeivel

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna
KTM

Trending