Csatlakozz hozzánk

Ti írtátok

Túra Alicantéba – 1. rész

M7-Szlovénia-Trieszt, Yamaha R1-gyel, nem zökkenőmentesen…

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Szöveg, képek: Kiss Zoltán

Olvasónk a Spanyolországban található kisvárosból, Alicantéból mesélte el nekünk túrája történetét. Méghozzá azét a túráét, amely kirepítette őt a meseszép földközi-tengeri kikötővárosba, ahol azóta is tevékenykedik. Az utazásnak azonban már az első napja sem volt zökkenőmentes…

Azt terveztem, elmegyek egy túrára Malaga-Marbella-Gibraltár-Cadiz felé, de sajnos itt, Spanyolországban a hőmérséklet 5-7 fokot esett decemberben, 20-22 fokról. Nem szeretnék a motorra fagyni 13-15 fokban… Szóval, ha már nem túrázhatok, gondoltam megírom, hogy jutottam ide, Alicantéba!

Itt lakok. A város gyönyörű. Olyan, mint a paradicsom, összegyúrva egy közepes méretű várossal…


Igazi mediterrán tengerparti város, Spanyolország délkeleti részén

Na de hogy jutottam ide?

Július végén azt tervezgettem otthon, Kiskunfélegyházán, hogy elmegyek egy AFF tréningre Sevillába. Épp nem volt szerződésem sehol, így ráérek. Állítólag ott, Sevillában a legszínvonalasabb Európában és ha már megyek, motorral megyek. Sajnos a túra és az AFF tréning is átmenetileg meghiúsult, mert kaptam egy állásajánlatot Alicantéban. Augusztus elején jöttem ki interjúra és az az ötletem támadt, a motorommal jövök. Ráérek, nem!? Minek csücsüljek repülőn, az úgyis unalmas. Az útvonalat frankón megterveztem kb. 5 perc alatt a google map-pel. Úgy gondoltam max. 3 nap kell, hogy kiérjek Kiskunfélegyháza, Budapest-Maribor-Trieste-Brescia-Genova-Nimes-La Jonguera-Barcelona-Valencia-Alicante útvonalon, ami majd 2.600 kilométer, csak ide. Volt már tapasztalatom hosszú túrában: 2010-ben Amsterdamba mentem motorral, ami oda 2, viszont haza 1 nap volt. 1600-km egy nap alatt egy R1-en kicsit kemény volt…

Felkészülés

Elmentem a kecskeméti Yamaha szervizbe és megkértem őket, nézzék át a motort: rendben van-e minden egy 5.000km-es útra? Mindent rendben találtak. Az eléggé kopott hátsó Michelin Pilot Power 2CT-t lecseréltem a legújabb Michelin Power Pure-ra. Mindkettö 200-as volt és érdekes, hogy a jelzőig kopott Power 2CT még így is sokkal nehezebb volt, mint a vadiúj Power Pure. Az első gumiban még volt elég. Indulhatok. A motor csomagtartójába 1 tárcsazár, 1 defektjavító készlet és egy svájci bicska fért be, egy 4-es és egy 5-ös imbuszkulcs társaságában. A táskámban két csere alsónemű, zokni, póló, fényképező és töltő, PDA töltő, 3 részes öltöny, ing, nyakkendő, nyakkendőtű, mandzsettagomb, Hugo Boss cipő, láncspray, Giorgio Armani – Attitude Extreme parfüm, Maui Jim napszemcsi, fogkefe, fogkrém és egy csomag 10-es PZS fért be. Tudtam, a hotelekben adnak törölközőt és szappant, így ezeket kihagytam. Ja és egy esőruha!

A motorom. 2007-es Yamaha R1. USA-modell. Sportlégszűrővel, Akrapovic street legál kipuf-rendszerrel. A furulyát benne tartom külföldön, nehogy a rend szigorú őrei pampogjanak.


Ez a kép csak Nektek készült, még decemberben, a tengerparton…

A motor kicsit nőies. Szerintem nőknek is tervezték (biztos vagy benne? 🙂 – a szerk.). Olyan gyengéd és lágy, kellemesen kezelhető, nagyon barátságos. A szélvédelme is csak egy törékeny nőnek elég. Az elejét néha gyengéden megemeli, de nagyon óvatosan. A 195 pacit csak magas fordulaton adja le. Alacsony fordulaton alig van benne erő és nyomaték (tudom, csúsztatni kell a kuplungot, de én nem szeretem kínozni annyira). Mondjuk nyomaték magas fordulaton sincs túl sok! Én kb. 45-50 Nm-t hiányolok belőle. Na meg a teljesítmény és a nyomaték nagyobb százalékban is rendelkezésre állhatna alacsony és közepes fordulatszám tartományban!
Előtte egy ZX-12R-em volt.


Zoli szerint a ZX-12R jobb volt, de az R1 szebb…

A Kawasaki kicsit nehezebb volt, de csak 15-20 kilóval, viszont volt rendes szélvédelem, nem csak törpéknek, kényelmes, 200 paci és 165Nm nyomaték a csúcs, amiből már alacsony fordulaton is elég sok rendelkezésre állt. Pontosan már 4000-en 65LE és 85Nm nyomaték. Az R1 ugyanezen a fordulaton még tuti nincs 50LE és 50Nm se sajnos! Viszont a ZX-12R igen régi dizájn, míg az R1 nagyon szép. Nekem se az előző, se a következő R1-ek nem tetszettek ennyire. Ezt nagyon eltalálta akkor a Yamaha.

Kis kitérő… Az ideális motor

Én, és szerintem a hozzám hasonló méretű férfiak többsége igencsak vár egy motort, amin 180-195 centi közötti emberek is kényelmesen ülhetnek. Amiben van rendesen nyomaték, nem csak lóerő és mindebből igen sok rendelkezésre áll már alacsony fordulatszám-tartományban is. Például mint az én ZX-12R-em volt – csak új dizájnnal! Nem baj, ha 10-15, max. 20 kilóval nehezebb, mint a mai ezres szupersport gépek. Úgy gondolom, nagyjából ez volt az eredeti koncepciója az ZX-12R-nek és az első Hayabusának. És milyen sikeres is volt! Kár, hogy az új ’Busa hízott és nem fogyott, mert a teljesítmény-nyomaték és a dizájn rendben lenne! Nincs új ZX-12R sajnos. A ZZR-1400 pedig pont 50-55 kilóval nehezebb, mint kellene… (menet közben nem sokat érzel a ZZR súlyából, miközben nagyon kényelmes, alulról jobban húz az R1-nél és ha Neked tetszene is… – a szerk.)

Az első megállót Triesztben terveztem. Az út magyar részét gondolom, mindenki ismeri, arról nem írok. Vagy talán mégis! Az M7-est imádom Siófok után. Egyszerűen fantasztikus. Tökéletes 230-260-as tempózásra, még megfelelő mennyiségű tartalék mellett is. Csak egy-két hídon kell vigyázni: a fel- és lehajtásnál van egy-egy bukkanó. Szerencsére a mai motorok futóműve ezt lazán megoldja még ebben a tempóban is.

Már az elején jól elképzeltem, hogy gondosan figyelek az üzemanyagra, főleg külföldön, nehogy tolnom kelljen a mocit. Túl sok időt vesztenék. Ennek ellenére már egyből a túra legelején sikerült porszárazra ürítenem a tankot. Úgy történt, hogy az M7-esen van egy INA benzinkút, pár 10 kilométerrel az M70-es elágazó előtt. A motorom pár kilométerrel pont utána jelezte, hogy tankolni kellene. Tudni illik, hogy nincs az a lágykezű 40 kilós kislány, aki sárga jel után 40 km-t ki tud belőle motorozni, míg teljesen ki nem ürül a tank. Én viszont 95 kiló vagyok, 185 centi magas és vállban sem túl keskeny, tehát jó sok szelet fogok, még ha bebújok szélárnyékba, akkor is. Én elmentem az M70-es felé, ahogy terveztem. Sajnos ki is fogytam még valahol a szlovén határ előtt 12 km-rel. Egy út menti kisvárosba lefordultam, mikor már nagyon kevésnek éreztem a naftát, de azt mondta egy helyi lakos, csak a határon túl (12,5km) vagy Letenyében (9km) van benzinkút. Ekkor már biztos voltam, hogy max. 2-3km van benne. Visszakanyarodtam az autópálya irányába, de a ’pálya feletti felüljárón meg is állt a motorom. Tévedtem! Az max. 1km volt…

Szerencsére megláttam egy SOS oszlopot, szóval visszakanyarodtam Letenye felé és a felhajtósávon akkora lendületet vettem, amekkorát csak lehetett: még elindult a motor, pár métert tudtam vele gyorsítani, és tudott még gurulni az autópályán, ami ott kicsit lejt. Végül csak 100 métert kellett tolnom: az SOS telefon oszlopon elkezdtem hívni azt, akit ott lehet. Elmondtam neki, hogy a vészhelyzet az, hogy nincs benya és nem tudom a mocit se Letenyébe se Szlovéniába eltolni. Lenne-e oly kedves küldeni nekem 1-2 liter benyát? Erre a csóka azt mondja nincs ilyen szolgáltatásuk! És lecsapta a telefont. Hú de kedves, segítőkész alak! – gondoltam és újrahívtam. Mondom neki, hogy legalább egy autómentő telefonszámát adja meg. Végül erre hajlandó volt. Őket felhívtam és nagyon rendesen hoztak nekem 5 liter benyát. 1 liter 400Ft-be került + 18.000 volt a kiszállási díj. Szóval balekságból vettem 5 liter benzint 20 ezer forintért! De legalább 1 órán belül mehettem tovább. Az autómentős kérdezte, hogy hova megyek és mondom Alicantéba. Nagyot nézett, rendes volt és jó utat kívánt.

Szlovénia

Szlovénia gyönyörű. Nagyon ápolt és mindenhol a természettel találkozik az ember. Én imádom. Többször voltam ott snowboardozni és többször átutaztam már. Azért is szeretem, mert még egyszer sem találkoztam rendőrrel. Sohasem zavarják az embert baromságokkal, valamint az autópálya is nagyon rendben van. Hegyre fel, hegyről le, jobbra dönt, balra dönt. Nagyon tuti! Mint mondom, rendőr soha sehol. Az autósok is figyelnek…nem mondom, hogy mind, de legtöbben. És ott senki sem megy 130-at. Inkább 180-200 az átlag autós tempó. Ja és még balesetet sem láttam soha. Vajon miért?

Szlovénián keresztül kora este értem Triesztbe. A hotelben, amit kinéztem nem volt szabad szoba. Átküldtek egy másikba kb. 2km-rel odébb, megfürödtem és keresni kezdtem egy pizzériát. Ha már Olaszországban vagyok pizzát eszek egy pohárka vörösbor társaságában. El is képzeltem egy frankó pizzát és egy pohár tökéletes, 18 fokra hűtött Montepulicano-t. Gondoltam én! Sajnos minden pizzéria teljesen tele volt. Mindegyik, amit elértem 1 órán belül. Szóval kényetlen voltam normál étteremben nem pizzát enni. 🙁 DE volt Montepulciano! 🙂 Nem 18 fokra hűtve. 🙁 Nem ihattam sokat, mert másnap vezettem, de egy pohár az mégiscsak belefér…

– hamarosan a 2. nap eseményeivel folytatjuk


Ezek a képek már a célállomáson, Alicantéban készültek… Van még odáig pár kilométer…

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna 2019 Fall

Trending