Blog
TOP10 – a legjobb motorok, amivel mentem
A legemlékezetesebb tesztmotorok valaha: 10 kedvencem 10 év alatt. Linkgyűjtemény
„Nettó” 11 éve vagyok tesztmotoros – ez alkalomból összegyűjtöttem a 10 legemlékezetesebb tesztmotort, amiknek én írtam alá a kölcsönadási szerződését. A lista természetesen teljesen szubjektív, mindenki másképp rakná össze 10 év alatt ezt a 10 motort.
1. SUZUKI GSX-R600/750 L1-: A „mindig jól esik egy kis GSX-R” szlogent ekkortájt találtam ki, és már a Gixxer Klubban is hallottam vissza 🙂 A lényeg, hogy tényleg így van, de ezekkel a frissebbekkel különösen. A „friss” elég furcsa jelző ez esetben, hiszen a legutóbbi 600/750 generáció is több, mint tíz éve jelent meg (a szemem előtt Kölnben a kiállításon). A kisebb Gixxerekkel több időt töltöttem együtt (pályán és utcán egyaránt), mint az ezresekkel, biztosan ezért húz hozzájuk a szívem. Meg hát van is egy (kettő) otthon belőle, bár nem L-es, hanem K-s; mindkettő ritka színben.
2. HONDA VULTUS: Ha az emlékezetes a kulcsszó, akkor a kevesek által megtapasztalt Honda NM4 Vultus mindenképpen kell, hogy szerepeljen ezen a listán: ez a „batmobil” valójában egy dizájndíjas DCT-s (duplakuplungos, automata) NC750. Emlékszem, akkora feltűnést keltett alattam Esztergomban, mintha minimum a kortárs-újdonság Lamborghini Huracánnal furikáztam volna…Első magyarként, egy napra kaptam meg a Hondától, igazi „Magic Monday” volt.
3. HONDA CBR650(BODIS): ezek szerint 100 lóerő alatt is fel lehet kerülni erre a listára – a 650-es, „utcai” CBR még a full Bodis rendszerrel sem ért el ennyit. Viszont az élményt ez alkalommal nem teljesítményben, hanem fordulatszámban és hanghatásban mérték: a teljes rendszerrel szerelt (mert egy darabból áll a kipufogója!) tesztmotor valóban Fireblade-es hangulatot kölcsönzött arra a hétre, simán HRC-menőnek éreztem magam rajta. Nagy igyekezetemben még a hétvégi gyorsulásra is beneveztem vele, de itt már önmagában a racing-feeling nem hozta be a hiányzó lóerők okozta hátrányt. Az oda-vissza út viszont frenetikus volt.
4. MV AGUSTA 800-asok: nincsen ilyen toplista olasz versenyző nélkül, amit nálam az MV új generációs sorhármas platformja köré épülő 800-asok testesítenek meg. Az első MV, amivel (első magyarként) mentem, egy gyári Stradale tesztmotor volt egyenesen Vareséből, ami nem is ezért maradt meg bennem; DennyMmondta egyszer, hogy „egy jól meghajtott MV Agusta választ el motoros újságírót motoros újságírótól” – ez ma már biztosan nem így van, de akkor nagyon vártam, hogy eleget tegyek ennek. Utána hajtottam még Dragstert/Rivalét/Brutalét is, Tamburini mesterműve, az F4 viszont bakancslistás maradt (hátha valaki olvassa…)
5. BMW S1000XR: amikor elkezdtem a „skicceket”, hogy mi szerepeljen ezen a számomra szentimentális listán, az ’XR’ karcolat az elsők között szerepelt a papíron. Ezzel a motorral mindent megcsináltam, ami a nagy könyvben meg van írva: lemotoroztam – két személlyel – Kunmadarasra, megfotóztuk, megnyertem a versenyt (a Hayabusa és társai ellen :) ), majd az augusztus 20-i esti tűzijátékra bevonultam Pestre a piros motoron, mint Horthy a fehér lovon. Az XR nagyon „erős” motor, nem csak papíron: tényleg mindent tudott és elhittem rajta, hogy én vagyok az élet császára.
6. SUZUKI GSX-S1000F: az „ezeref” a tipikus példája – nálam – annak, hogy egy gép „önerőből” került be ide, nem pedig a csokiszökőkutas/pérignonpezsgős sajtóút eredményeként. Pedig kaptunk rá meghívást – nem is akárhová, a Man-szigetre -, ahová nem engem küldött a főszerk.; bár nem biztos, hogy tud róla, de azóta is neheztelek rá amiatt, hogy gyakornokot küldött egy ILYEN útra! :D Maga – a GSX-R sikerszériára (K5-6-7-8) épített – motor a TT-s „pályán” kívül, Magyarország legjobb helyein is olyan jól működött, hogy beverekedte magát a ’best ever’ listára.
7. KAWASAKI ZZR1400 (220LE): az ámerikásan mondva ’ZX-14’-gyel intenzív napokat tölthettem együtt, hiszen egy nap alatt megjártuk vele a brnói Superbike vb-t oda-vissza, összehasonlítottuk a kortárs Hayabusával és mentem vele háromszázzal…(külföldön)… Az importőr motorján full Bodis rendszer, Power Commander és állítólag 220 (mért) lóerő segített elhitetni, hogy Én vagyok a Világ Ura. Zárójelben megjegyezném a túrásabb GTR1400-et is, amivel hasonló jókat éltem át.
8. SUZUKI BANDIT 1250: ha egy ilyet találsz, VEDD MEG! A ’Big Bandit’ mindig széles mosolyt csalt az arcunkra, mert olyan, mint a Hayabusa: teljesen mindegy, milyen fordulaton és hányadik fokozatban van, ha rátekered a gázt, eltekeri a gumit. Ráadásul teljesen (eléggé) kontrollálhatóan, simán megnyered vele az aszfaltrajzversenyt – akár anélkül, hogy átugornád a kormányt. Nagybanditozni olyan játék, amit lehetetlen megunni – és soha nem romlik el. Én anno a full idomos ’Falóról’ írtam a tesztet, félidomos több van, de a ritkább naked jobban kéne (ezt a helyet majdnem megcsípte a Monster 1200, de ezek szerint öregszünk – a szerk.)
9. TRIUMPH STREET TRIPLE R: elég nagy az egyetértés a maroknyi magyar motoros újságíró társadalomban abban, hogy a Tripla „toptízes” motor. Amikor több firkász is (akik már mindennel mentek) saját motornak választja, az már bizonyíték, nem ígéret. Nekem is bizonyított, többször is – nekem is „kéne otthonra”. A korabeli FZ8, Hornet és társai full unalmasak voltak mellette az összehasonlítón – pedig nem azok. Ez az, amikor egy motor többet (mindent) tud.
10. KAWASAKI ZX-7RR: bár nem tesztmotor, de az egyetlen ún. homologizációs speciál, amivel mentem. Bár a korai HP4 is annak mondható(?), de a BMW-t letudtam az XR-rel, ezen a listán. Iván a Totalbiketól olyan jól leírta, miről is van itt kérem nagyba’ szó, hogy nehéz mit hozzátenni. Egyetlen motorról mesél mindenki (amivel ment a fél szakma), én még tesztet sem írtam róla. HH Taylor megtette helyettem, akinek anno az örkényi pályán megejtett fotózás során még egy kis Superbike vb-utánérzés is jutott. Nem baj, én a 4-es főúton is simán Yanagawának hittem magam rajta.
Nyitókép: @balusk8
Szöveg: KT; Képek: TM
Kövess bennünket az Instagramon is!
