Ti írtátok: Yamaha MT-09 olvasói teszt

Szöveg: Varga Róbert Képek: BenZso, RSVRocky

BenZso már beszámolt az MT-09-ről a premier tesztben – szerinte sanszos, hogy az új Yamaha lesz Az év TesztMotorja… A tesztprogram alatt odaadta gyakornokunknak, Robinak is egy körre – az ő tapasztalatai következnek

A japán márka MT szériája mindig is a kísérletezésről szólt. A bivalyerős kéthengeres és az egyhengeres funbike közé pedig ezúttal egy teljesen új erőforrású modellt iktattak be. A 850 köbcentiméteres háromhengeres igazi csemege, de a motor többi része sem igazán követi a japán hagyományokat. Csuklónk 115 lóerővel gazdálkodhat, méghozzá három injektortérképpel, melyek a teljesítményre nem, csupán a gázreakcióra vannak hatással. Az extrák itt le is teltek, irány a próbaút.

Az üléspozíció meglepő, szinte a tankon ülünk. A motor felépítése nagyon keskeny, azonban maga a blokk elég széles, így tologatásnál lábunk könnyen találkozhat a kuplungborítással. Ha már a felszálláskor elbizonytalanodnánk, akkor ezen az önindító kapcsolója csak tovább ront. Hol van az önindító gombja? Sikerült egy gombot megspórolniuk egy háromállású kapcsolóval, melynek működése a lenti videóban látható, 0:28-nál.

Ezzel szemben a kormányon elhelyezett kezelőszervek nem tűnnek minőségieknek. Beindítás után kellemes zakatolást hallhatunk, habár a gyári kidörrenő új motorhoz híven elég halkra sikeredett. Ahogy elkezdünk gyorsítani a zakatolás megszűnik és érezhetjük a rendelkezésre álló 87,5Nm-es nyomatékot.

Az MT egy igazi funbike. Az első két fokozatban folyamatosan emelni szeretné az elejét, azonban az injektortérkép finomításra szorul. Az agresszív gyorsuláshoz brutális fékerő is párosul. Az R1-től örökölt fékek talán túlzott fékerőt is biztosítanak a lassuláshoz, s ha egy hajszállal finomabban adagolhatóak lennének, a maximum pontszámot érdemelték volna.

A kanyargós szerpentinen otthon érezte magát a gépezet, bár a felfüggesztés elég keménynek tűnt és sajnos ez befolyásolta a tempót az elkerülhetetlen úthibákon. A kijelző rendkívül kicsire sikerült, azonban jól olvasható és minden szükséges információt megjelenít. Sebességfokozat kijelző, üzemanyagszint, fogyasztásmérő – mely utóbbi kellemes értékeket jelzett.

Az MT hiányosságai igazán akkor jöttek elő, amikor összehasonlítottuk egy kétéves Street Triple R-rel. Meglepődve tapasztaltam, hogy a sokszor alulértékelt Triumph (nálunk biztosan nem :) – a szerk.) mennyire ösztönösen viselkedik menet közben. Sokkal precízebben adagolható teljesítmény és fékerő áll a rendelkezésünkre, és habár csupán 675 köbcentiméteres szív dobog alattunk, nincs hiányérzetünk a Yamahához képest. Az üléspozíció is sokkal természetesebbnek tűnt számomra és a külseje is jobban bejött.

Mivel az új MT még szinte prototípus, valószínűleg legkésőbb (vagy inkább legkorábban) két év múlva kaphat egy ráncfelvarrást, ahol kijavíthatnak pár zavaró apróságot. Ezen felül, ha kicsit tovább gondolnák a fej- és faridomot, továbbá teljesen állítható futóművet is kapna, minden bizonnyal elcsábíthatna több vevőt is európai konkurenseitől. Habár az ára igazán kedvező és biztosan rengetegen fognak rajongani érte, lehetne még csiszolni a típuson.

– a technikai információkat a Yamaha oldalán találod