Ti írtátok: Továbbra is Kunmadarasra esküszöm

Szöveg: Damacsek Ádám (Dama – FMP) Képek: Gémesi Balázs, FMP, TM

Május 1. Ez sokakban egyenlő a körhinta, bambi és a tömeg fogalmával. Bevallom, 15 évvel ezelőtt még nekem is ezeket jelentette. Manapság mit jelent? Erre a kérdésre “Dodor” válaszol helyettem. Ha a volt orosz katonai reptér a beszédtéma, akkor nekem ez a pár sor jut mindig az eszembe. „Ha csak 1 dolog érdekel! Ha nem beszélsz másról! Ha nem is gondolsz másra, csak a motorozásra! Akkor eljött a Te napod!” A csehországi Bechyne-től mintegy 630 km-re lévő Kunmadarason rendezték meg a 2014-es évad szezonnyitó autós, de számunkra inkább motoros rendezvényét.

Idén 2 hónap híján kereken 10 éve került sor az EB-re Svájcban, Frutigen repterén június 20-án, ahol Chris Pfeiffer és Pavel Hanzlik mellett a magyarok is megmutatták magukat. Potzner Ferenc (1973-2007† 2005VB1.) dobogós helyezése bíztatást adott a főleg nagy köbcentis, megkínzott Suzuki GSX-R-eket használó Erdős Csaba, Havas Péter, Hidi Miki és Szöllősi Pepéből álló honos csapatnak. Hála a halálba forgatott CBR-900 RR misztikus varázsának, melynek okán most hithű stunt őrültként írok nektek!

Előző napi fáradalmaimat kipihenve az újbóli felkészülést jelentő alvást nem bíztam a véletlenre. A közeli Ferences templom gótikus tornyában lakó harang barokkos ébresztőjét, pontosan déli 12 órára állítottam. Ami így kellő biztonságot adott elalvás ellen. A fájdalmasan korai kelés után szomszéd Zvolival a ház elől indultunk a gyülekező helyszínné avanzsált Lukoil kútra a 47-esen. „Zvoli, tudod, miért nem köszönnek egymásnak a Hondások? Mert a szervizben úgyis találkoznak!” Hangzott el a bátor számból az akkor még komolynak tűnő kijelentésem, és már +10 fővel a reggeli konstruktív megbeszélést követően Dr. Kunmadár vezetésével rögtön, vagy még egy picit korábban megkezdtük több órás expeditív zarándok utunkat a dragsterek kongresszusára. A párás plexi lehajtásával tovább tizedeltük a helyi bogárpopulációt.

Ahogy kifordultunk az első nagyon kedves meglepetéssel találtuk szembe magunkat! Szabóné Marcsiék sajnos nem tudtak velünk jönni, de biztatásul „Szeged is hazavár” molinóval kedveskedtek nekünk. Vásárhely után dzsungel köd volt, ezért fokozott óvatossággal tettük ívekre a gépeket. A kanyarokban beindult a popóméter, amint ráadtam a tüzet. Jót tett neki a szinkron, mert szárazon is rettenetesen csavarja a hátulját. Teszi a seggét, ahogy az a nagykönyvben elő van írva, köszönet érte a Mad Fighters Performance atyjának, Nádasi Csabának! Szentesnél még egy Tűzpenge csatlakozott a folyamatosan bővülő csapathoz. Jász-Nagykun-Szolnok megye demarkációs vonalát átlépve Zvolit Mózesként követtük és már szinte az orromban éreztem az égett gumi eufórikus aromáját.

Kunszentmártonnál menet közben kihordtam 2 infarktust, amikor az „állatkertben” megláttam pihenni a fordulatszámmérőmet… Martfűnél az út első és egyben utolsó pihenőjénél pedig kómába esett az erőművem, amit egy ráutaló magatartásként „Zvoli baj van…” felkiáltással jeleztem a külvilágnak. „Kunmadár hazavár” Még olyan fiatal, 2002-es mindössze, még nem jött el az Ő ideje ezért a 2. próbálkozásra újra velünk volt, hiszen az agyhalott motort betolással hoztuk vissza az élők közé. Előttem a bolognai brigád egyik paradicsompiros tagja, Kiss Dániel egy Ducatival, középen jómagam szendvicsként és mögöttem a márkatárs konkurens tagja Mityók Máté egy SV650-nel segítették utamat.

Kunmadaras előtt nem sokkal, ahol már szinte érezni lehetett, hogy remeg az aszfalt, Máté menet közben mellém jött és integetett, dudált és kiabált, hogy azonnal álljak le, mert füstöl a motor hátulja! Kiderült baj van, ráadásul nem is kicsi, amit akkor még lokalizálni nem tudtunk. Megállapítottuk, hogy feltehetőleg az epicentrum az ülés-aksi környékére tehető, de szerszám és minden nélkül nem mertük borítékolni döntésünket. Ekkor telefon Zvolinak, aki már kint volt és szervezkedett. Éreztem itt a hazaút se lesz már zökkenőmentes, de a problémák ellenére zsebemben Esztergom látképe nyugtatólag hatott rám. Ezek után én, a 2 lábon járó Seduxen, teljes higgadtsággal és Joker vigyorral izgultam végig később a döntő futamokat. A fehér Hondás és a szegedi csapat 2 barátja Halasi Zoltán (Ő az aki egész évben kitartóan az idelátogatók elégedett mosolyáért köröz folyamatosan kerozinos vasmadarával) és a HDA Fan Klub vezére Veres Főnök rögtön felajánlott autót, utánfutót, motorszállítót… Ilyenkor azért belegondolok mennyire jó ennek a csapat részeként ilyen barátok között lenni!

Szikora András és a Bátszi Motor szerszámkészletével Zvoli visszaindult a segítségemre sietve, mert Ő senkit nem hagy az út szélén! Ahogy elértünk a stunt aréna parkoló területéhez, végtelen mennyiségű lóerő állt velünk szemben és rögtön rabul ejtett az a bizonyos, déja vu érzés. Annyi motort láttam, amit még évekig biztosan jegyezni fognak a New York -i tőzsdén.

Az egyre színvonalasabb műsor ellenére a jegyek továbbra sem heroin áron keltek el, de az én esetemben ez most mindegy is volt, mert a Tesztmotor.hu nyereményjáték nyerteseként 1 db páros belépő boldog tulajdonosa lehettem a robogó mágus Böry Tommyval. A Streetfighter Fanatic-os Bandi standja mellé leparkolva már szintidő alatt kaptuk szét újból a motor hátulját segédvázig. Pullcsi autójába bepakolva észrevettem, hogy a Casco helyett egy rózsa fűzér, az Allianz helyett egy Mária vigyáz rájuk menet közben. Kis szuvenír vásárlással egybekötve akksi töltés és a kiégett feszültségszabályozó pótlása volt az első 3 a bakancslistámon…

Jakus Heni – Csajok a motoron, Zsédely Máté – Dragriders Racing Team, Varga Sándor Csaba – Hell Tuning és Csunderlik Csaba – Proptech. Közülük bárki lehetett volna számomra fény az alagútban, kötél a szakadékban. De hamar rájöttem gyorsan kell egy „B” terv, de a biztonság kedvéért még egy „ZS” is. Séta közben a parkolóban körbe nézve több motor kinézetéről eszembe jutott, hogy talán még Szoicsiró rajzolta őket a 40-es években, mert formavilágában csak a vonalzó dolgozott. A pihenőben Bruno Sacco tervei mellett állt egy Dacia 1310, ez nem az évjárata, bár a gyári rozsdákból akár az is lehetne, mert eredetinek tűnt.

Zvoli szomszéd -aki már annyit volt Kunmadarason, hogy beleszámít a nyugdíjába- az események és élményeink egyik koordinátora volt azon a napon is. A fülembe súgta, hogy 11 és 11:30 között maradjak a közelében… Tudom, ha ilyet mond, akkor ott garantált a vinnyogás, de ami történt, azt még én se gondoltam volna!

A megsúgott időpontig szem- és fültanúja voltam a pálya jobb oldalának. Szerencsére már ekkor Ha-Jó határtalan enciklopédikus tudásának és műveltségének köszönhetően a nap minden percében tájékoztatta az idelátogatókat az épp aktuális eredményekről, eseményekről a Blitzkrieg előtt, közben és után. Volt ott minden… a Turbo rágók képeiből is jól ismert Kawasaki ZX-12 R, csak ott még szívómotorral büntet. Ellentétben Gruber Erich 400 lóerős, zöld, feltöltős gépével vagy éppen a literes Gixer a nagy lóerődominátor. Ekkor meghallottam és lassan megjelent, majd véglegesen tudatosult bennem, hiszen Ő az, vágyaink tárgya, képzeletünk megtestesült vasa. Gyerekkori motoros posztereink reinkarnációja ez a túl erős és végtelenül szerethető Dög, a Hayabusa. Ezek a nitro és alkohol keverékével működő tüzet okádó “szörnyek” egy életérzést, egy másik világot idéznek fel bennem.

A kvalifikációk végén megkezdődtek a futamok. A srácokat párosával engedték fel a pályára és hagyták hagy kergetőzzenek, mint buborékok a szódavízben. A szeméremdombok érzéki vándorai a startnál egy jól sikerült EDDA koncert hangulatát idézték fel két részes talpig bőr ruhájukkal. A pilóták a szavukat adták, hogy vigyáznak a gépeikre ezért megígérték tőgáznál nem húznak többet. Street 600, 750-ben furcsa, mint egy discogömb a Parlamentben, de a szabályok engedik a fordított nevezést, kivéve ellenkező esetben.

Street1000, ez már a nincs kegyelem kategória. Azok az utcai gépek, amik 160-nál még kerékre állnak. Átszakították a fotocella fényét a legendás lélektani hatású motorok. Sorban gurultak be a tiszteletet parancsoló Suzuki GSX-R 1000, Honda CBR-1000 RR, Kawasaki ZX-10 R és Yamaha YZF-R1-ek. Ebben az elférfiasodott sportban a csinos Jakus Heni sikere ezüstösen csajos, kemény karakteres Suzuki SV1000S-ével számomra olyan biztos, mint Bud Spencer és a hagymás bab meg a 7. helye Moditwin-ben. FMP-s tapsvihar jár érte!

Lencsés Donát Dani… Mona Lisa miatta mosolyog. Dani 7,904s, 301,56km/h-es idejével akár gepárdszülők fiatal gyermeke is lehetne. Spontán, de ígéretemhez híven felfedezőkörútra indultam, aminek cél állomása egy megígért közös kép volt. A jóképű, határozott kiállású, a saját vállánál is magasabb, macsó típusú férfi… tehát Én. A női szívek páncélos lovagja földig érő lábakkal kínosan lassú mozdulatokkal szóval egy gyenge pillanatomban odamentem a szőkeséghez, hogy a bizonyítékot jelentő közös képünket elkészíthessük. Ekkor Lakatos Ildi – Kunmadaras szépe, de tagadja – az önfeláldozó, a “dragbikesportértmindent” állapotba került. Majd ezt követően átadta magát az objektív igéző tekintetének.

IDŐŐŐ VAN, vissza Zvolihoz!

Gyanúsan nagy a nyüzsgés Pullcsi, Csiga és Hadnagy Józsi által bezárt háromszögben. Ekkor reprodukálhatatlan hangulat vette kezdetét. Maróti Tomi és kedves barátnője Bene Kinga felmegy a pályára… de sisak nélkül? Mi van a kezében? Hirtelen más zene is szólt, tudtam itt valami nagy dolog van készülőben, de ahogy kimondtam volna már egymással szemben álltak. Tomi kezében a mikrofon, kezében egy remegő papír és egy fehér dobozka. Ami akkor történt arra ott és akkor mindenki büszke lehetett! 2 ifjú motoros, Kunmadarason, Hadnagy Józsi közreműködésével… Tomi megkérte Kinga kezét! Mi vaaaaan, FMP-s lánykérés? Igeen’! A meghatóan őszinte érzéseivel, a papírra vetett gondolatival… ennél lámpával se talált jobb alkalmat a lánykérésre. A jobb és a baloldal egy emberként tapsolt, mindenki boldog volt, de főleg az ifjú pár szülei, mert egy rendkívüli alkalom élményének lehettek a részesei. A gratulációk és a kézfogásokat a közös képek követték, amit látva már tudtam, ha itt lesz az ideje én is ilyet szeretnék majd! A pár szüleikkel már az árnyékot adó sátor alatt örültek egymásnak.

Dél körül olyan meleg volt, hogy a közeli tóban a halak úszni nem tudtak. Jóleső érzéssel a szívemben, hogy legközelebb talán már én leszek az a szerencsés, aki miatt csúszik egy rajt, megnéztem mi a felhozatal a szerelőknél. Minden motoros afrodiziákuma az éget gumi illata, a tiltáson az életéért könyörgő üvöltő blokk, és az ordítva lángokat köpködő kipufogó. A melegben szálló metanol bódító illata pedig tovább fokozza véremben az adrenalint. Varga Sándor Csaba motorjának erőteljes tavalyi fejlesztésének köszönhetően a lefaragott tömege a bauxit lengővilla és segédváz miatt egy héliumos lufiéval volt ekvivalens. Aki nem látta még a fehér motor rajtját, az nem tudja miről maradt le! A Coriolis-erőt leküzdve a tavalyi motorok idén még erősebbek a papucstépő pályán.

Az indokolatlanul erős fenevadakkal rajthoz álltak a nagyok. Sűrített levegővel életre keltek a láncszaggató óriások, bennük a billogozatlan ménest folyamatosan féken tartó rajtautomatikával a kvalifikáció kezdetéig. Mocskosul rátekert a gázra, ami után meg is ugrott rendesen! A kihívás pillanatában a lánc felül megfeszült, alul hullámzott. A csernobili gumi torzult, csavarodott, a bemelegítő burnout közben szinte beleremegett az egész reptér, mely orgazmikus élmény ez a laikusok számára is! “A gyorsulása az eszméletlen, tehát iszonyatosan kapaszkodnom kell rajta, gyakorlatilag olyan, mintha egy Intercity-t meglasszóznál” /Varga Sándor Csaba – Hell Tuning/ Fellebbezhetetlen döntésem eredményeként valószínű ez lehet az a bizonyos “csikidám” érzés!

Zsédely Máté a Dragriders Racing Team vezetője új rekordot futott az European Drag Challengen 99-es Hayabusájával, aminek külön érdekessége, hogy a blokkja eredeti, bontatlan (109.000km), kipufogója és az elektronikája is magyar fejlesztés. Egrus és Proptech termékek segítségével döntötte meg a 2012-es 9.81 másodperces idejét! A 11. helynek ezúton gratulálnak a szegediek!

A nap újabb szenzációja a 10.000 lóerős (mondom TÍZEZER) jetcar. Erről sokat nem kell beszélnem, mert aki tudja-tudja, aki nem az nem, hogy mire képes egy ilyen szörny! Minimum egy 5-ös erősségű földrengést jelent a 6.018 mp – 419.69 km/h! Hihetetlen érzés lehet, mikor egy karmozdulatra felszakítod az aszfaltot. Ennél gyorsabb tempóra már csak egy fluxuskondenzátorral felszerelt autó lenne képes.

14 óra előtt nem sokkal a Hungarocopter légi piruettjei után a pálya bal oldalán kezdetét vette a stuntriding. A vonatfüttynél is hosszabb pályán felsorakoztak a magyar riderek. Köztük Mókus, Dér Gabi, Csáki Gyuszi, Tapi, Tompika, Pala (a fenti képen), Mikeboy, Bátor Zoli, Kötél, Ferenczik Zoli, Balla Balázs és Jobbágyi Pepe illetve Biker Bear. Csapatként pedig Stuntshow, és a Rétság Riders.

Tesztmotor.hu Szikora Dominika, Kovács Tamás és testvére Norbi egy Yamaha MT-07-es és egy Triumph 675 Street Triple R nyergében érkeztek. Az utóbbit Zvoli ki is próbálta… azóta már nem Hondás. A hozzám hasonló extra szűz, Olivaolaj a legnagyobb királyság a konyhában, viszont a pályán csak is a Motul! Nem hiába használják csak ezt a márkát a profi és fél profi versenyzők, és nem utolsó sorban Halasi Zoli és az Ő gyönyörű Simson 425-öse.

A napot tele élményekkel és rengeteg eredménnyel zártam, nagyszerűen éreztem magam! Competition – Lázár Pál 306# 9,493s 245,64km/h, Superstreet – Lencsés Donát Dániel 290# 7.904s 301,56km/h, Zsédely Máté 999# 9,815s 233,39km/h. Moditwin – Gémesi Balázs 552# 11,26s 215,49km/h, Jakus Heni 551# 11,785s 192,73km/h. Stuntriding – 1. Mókus, 2. Tompika, 3. Kötél.

“Isten áldása a kukorica gombóc” Haumann Péter szerint, én viszont továbbra is Kunmadarasra esküszöm. Mert itt kiskutya-nagymama egyaránt jól érezheti magát, megtalálja a szórakozás ideális módját, alfáját és omegáját. Ez alatt a háztól-házig tartó bő 350km alatt rájöttem, hogy mindig is egy SV650-et akartam. Az XJ600 csak egy múló szerelem volt csupán a naplementés rózsaszín ködben. Technikai okok miatt sajnos segítséggel korán el kellett indulnom haza, de ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek, akikkel együtt tölthettem a május 1-jét és segítettek nekem! Ne feledjétek! „Kunmadár hazavár”

Sokszor eszembe jut még egy momentum, ez egy szomorú búcsú. Van egy ember Kunmadáron, akinek a rendezvény és a Honda is nagyon sokat köszönhet (!), Ő Szloboda Tamás. Tőle búcsúzott Kunmadár, hiszen lejárt a Hondánál a mandátuma. Tamást én is nagyon jól ismerem, jó a kapcsolat Vele. A bejelentést követően megkerestem, megszorítottam a kezét és minden jót kívántam Neki az elkövetkezendőkre. /Zvoli (FMP)

– képgalériánkat Facebook oldalunkon találod, a jetcar futamáról, illetve Lencsés Donát Dániel SS-döntőjéről videók ITT!
– eredmények a Kunmadaras Motorsport oldalán