Ti írtátok: Még mindig csúcs ez az MZ

Szöveg: Papp Sándor Képek: balusk8, Kaló, HF, TM

Az idei szezon első versenye a már jól megszokott kunmadarasi, május 1-jei évadnyitón volt. Mi – ha csak tehetjük, és a szervezők biztosítják – minden verseny előtt egy nappal érkezünk és tesztelünk. Így történt ez most is. Tehát ahogy szokták mondani: most ugrik a majom a vízbe, vajon a hosszú téli felkészülésnek volt-e eredménye!?

Az esetünkben ez tényleg rengeteg munkát jelentett, még ha nem is annyit, mint az előző szezonban, amikor egy teljesen új blokkot építettünk és a vázon is jócskán módosítottunk. Az idei szezonra „mindössze” a kopó alkatrészek teljes cseréjében, sok apró finomításon a váltón, hengeren, a motor könnyítésében és egy teljesen új kuplungrendszerben merült ki.

De ugorjunk vissza májusra és Kunmadárra: izgatottan pillantottuk meg a pályát és már alig vártam, hogy végre beállhassak a „karácsonyfa” elé – és persze kíváncsi voltam, ki mivel rukkol elő az idei évre. A motor jól ment már a verseny előtti tesztnapon is, és ez érvényes volt a következő napra is. Az országos csúcsomhoz közeli időket futottam és magabiztosan nyertük meg a versenyt. A technika ördöge ezúttal más sátrak alatt bujkált…

Viszonylak kevés időnk volt a motor szétszerelésére, ellenőrzésére és az esetleges rejtett hibák kiküszöbölésére, ugyanis május 18-án már a kiskunlacházi versenypályán kellett újból bizonyítani. Az előző évhez hasonlóan most sem válogatták külön a kategóriánkat, 125-től egészen 400-ig együtt indult mindenki. A motorra ezúttal sem lehetett panaszunk, nagyon jól szólt és ismét csúcs-közeli időket motoroztam. Bár már egy kicsit kezdtem izgulni, vajon mikor jön ki belőle az a bizonyos befektetett munka… Az összevont kategóriák ellenére is sikerült megnyernünk a versenyt és továbbra is veretlenek maradtunk.

Majd jött egy kicsit nagyobb szünet, és egy alaposabb átvizsgálás következett. Találtam is egy pár hibát a motoron, így nem maradt tétlen ez a több mint egy hónapnyi pihenő a következő versenyig, ami június 29-én volt Kunmadarason. Így ismét nyugodt szívvel álltam be a rajtba; az időjárás nem állt a motorosok pártjára, ugyanis napközben kaptunk egy jókora nyári záport. Majd miután ismét megnyitották a pályát a versenyzőknek, folytatódott a küzdelem.

Az eltérő időjárási körülmények miatt gyorsan beállítást is kellett változtatni a motoron, és már nagyon bíztam abban a bizonyos új csúcsban (a lehűlt levegő kedvezhet az MZ-nek – a szerk.). De nem adják olyan könnyen: úgy tűnt, 12,3 másodpercnél most sem sikerült jobb időt menni. Viszont most is a mi motorunk bizonyult a leggyorsabbnak.

Ismét egy nagyobb szünet után következett az utolsó Kunmadár forduló, augusztus 16-18-án – ami már hagyományosan háromnaposra nyúlik. A magyar bajnoki futamok mellett a SuperStreet kategória Európa Kupáját is megrendezték ekkor. Rengetek külföldi versenyző érkezett a Hungarian Drag Arénába, és nekünk is ez volt az utolsó esélyünk arra, hogy javítsunk a tavalyi csúcson és bebiztosítsuk első helyünket a bajnokságban.

Már az első napon leomlott az a bizonyos fal, és az első időmérő futamban 12,15 másodpercet futottam (az előző csúcs 12,2mp), majd a következő próbálkozásra gyorsan tovább is javítottam ezt az eredményt 12,09 másodpercre. Így plusz öt pontot zsebeltünk be és már csak a másnapi futamot kellett hiba nélkül venni.

Ami a döntőig sikerült is, majd ott az első hatvan lábon az ülésem letört, és közel voltam ahhoz, hogy leessek a motorról… Nagy küzdelem árán visszahúztam magam és újból kontrollálni tudtam a gépet… Bízva az előző napi teljesítményben és az egész hétvégén jó erőben lévő motorban, próbáltam magam visszaküzdeni, ami a cél előtt pár méterrel sikerült. Így a kunmadarasi futamokat 100 százalékosan teljesítettük, egy új országos csúccsal megkoronázva.

Már csak az utolsó verseny volt hátra, Kiskunlacházán, szeptember 7-én. Itt ismételten az összevont kategóriában indultunk. Az első futam során rögtön egy kis technikai malőr szólt közbe, eltört a váltórudazat. A tartalék alkatrész beszerelése után folytattuk a versenyt. A motorral ezen a versenyen sem volt nagy probléma, a beállítások jók voltak.

A döntőben viszont én hibáztam, és egy rossz reakcióidővel elkapott rajt után életem legszorosabb futamát követően három századmásodperccel alul maradtam. Így most a dobogó második fokára állhattam fel, de ez a rendkívül szoros csata hatalmas élmény volt számomra (ismerem az érzést, a júniusi Kunmadáron 15 ezreddel kaptam ki… – KT)

Összességében egy remek szezont tudhatunk magunk mögött – szeretném megköszönni mindazoknak a segítséget, akik hozzájárultak ezekhez a sikerekhez, SKF, Motip, Reintex Kft., IMET, és azoknak az embereknek, akik segítették a versenyen, és versenyen kívüli munkámat – Mohai Jánosnak, Juhász Károlynak és Vágó Sándornak.

A jövő évet még mindenképpen ebben a kategóriában szeretném végigversenyezni, egy nemzetközi futammal megtoldva. 2015-től pedig nagy terveim vannak, amihez találnom kell egy olyan partnert, aki ennek elérésében támogatni tud és közösen megvalósíthatjuk. Terveim között szerepel egy drag iskola elvégzése és egy dragbike építése, vásárlása.

– ahogy Sanyit ismerem, ezeket a terveket meg is fogja valósítani, hiszen nála eltökéltebb drag versenyzőt aligha ismerek, a sporthoz való hozzáállását talán névrokonával, Papp Lacival tudnám egy lapon említeni – ami azért valljuk be, nagy szó. Papp Sándor felkészült versenyző és szerelő, ráaádsul a dragsport nagy ismerője és alázattal, tudatosan készül a jövőjére. Egy korábbi interjúban ezt mondta: “Igazából minden csak magán az emberen múlik, hogy mit határoz el, és kész. Amit szeretnél, az megvalósul” … – KT