Csatlakozz hozzánk
HYPERSPORT

Ti írtátok

Ti írtátok: KTM 200 Duke teszt – Az új kiskirály?

Videós teszt az osztrákok tini álommotorjáról

Közzétéve

ekkor

ti irtatok: ktm 200 duke teszt
MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Szöveg: Varga Róbert (RSVRocky) Képek: SzAP

A 125-ösök piacán üdítően hatott a 2011-ben bemutatott kis herceg (duke), melynek egyes elemei láthatóan magasabb kategóriát képviseltek. A nyolcad literes Duke gyorsan népszerűvé vált, az újságírók egyik kedvence lett a kategóriában. Harapós fékek, ultra masszív váz és sportos futómű, csak az a fránya teljesítmény. A legtöbben teljesen elégedettek voltak a motor minden porcikájával, az erőforrásból azonban szívesen kifacsartak volna még egy kis kakaót. A legkisebb herceg nem is tűrte ezt tétlenül, és edzésbe kezdett! Egy évnyi izomépítés után jelent meg a 200-as Duke.

Ígéretes külső

Az új 200-as herceg nem változott külsejében kistestvéréhez képest. Jellegzetes KTM vonalak, jól látható térhálós csőváz, radiális féknyereg, felfordított első és szépen kidolgozott hátsó felfüggesztés. Az egész felépítés egy nagyobb lökettérfogatú erőforrást sejtet. Az első teleszkópok átmérője megfelelően vastag, a hátsó villa merevítései pedig optikailag is szépen kidolgozottak. Az ülések vonalai modernek, viszont ez a kényelmesség rovására ment. A kipufogót a motor alá rejtették, ezzel is tökéletesítve a tömegközpontosítást.
A többi KTM-el ellentétben a legkisebb Duke-ok nem Ausztriában, hanem Indiában kerülnek gyártásba, ezzel növelve a költséghatékonyságot. Külföldi fórumokat olvasva emiatt kissé csökkent a szervizintervallum és a gyártási minőség is, azonban ebből mi semmit sem vettünk észre. Pontos illesztések, minőségi kezelőszervek, semmi kínai hatású műanyag alkatrész!

Az erőforrás

75 köbcentiméter növekedést ért el az új Duke, így kilépett a jogosítványt korlátozó 15 lóerős határból, és a ménes 26 lóra gyarapodhatott. Habár a teljesítmény így sem fog minket kirepíteni az űrbe, a kategóriában ez óriási előrelépés. Ezzel az erőtöbblettel sikerült a Duke-nak orvosolnia talán egyetlen hibáját, és így a hatfokozatú váltót kapcsolgatva végig dinamikusan haladhatunk – már nem csak a városban. További kellemes tény, hogy a plusz lóerők nem eredményeztek észrevehető emelkedést a fogyasztásban, így maradt a becsületre méltó 3 liter körüli fogyasztás. A tank mérete kevésnek tűnhet a maga 11 literes térfogatával, azonban ehhez a fogyasztáshoz elegendő. Így a kis Duke alternatívát jelent akár egy városi robogós számára is!

Fékek és felfüggesztés

A nagytestvérekhez hasonlóan itt is Brembo fékeket találunk, vagy mégsem? Sokakat váratlanul érhet a Bybre felirat a nyergeken, de nem kell megijednünk. A Bybre a Brembo csoportba tartozik, lényegében az olasz csúcsmodellek olcsósított változata, amit főként az Ázsiai piacra szántak. Igaz, hogy elöl csak egy féktárcsát kapunk, viszont ehhez a súlyhoz nincs is szükségünk többre. A fékerővel nincs probléma, sőt ABS blokkolásgátlót is kapott a kis Duke. Ez utóbbi nem működik annyira pontosan, mint például a SuperDuke-on, de azt nem is vártuk el tőle. A hátsó féket taposva hajlamos a gumi néha felsikítani, de ehhez a teljesítményhez és sebességhez ez a fékrendszer tökéletes!
Amint fentebb már írtuk, a felfüggesztés is túldimenzionált. WP felfüggesztés, ami ugyan nem állítható, de teljesen alkalmas a legsportosabb vezetési stílusra is. Fordított első teleszkópok, hátul nyálcsorgatóan kimerevített alumínium lengőkar központi rugóstaggal. Nem csak optikailag nyújtanak sokat, de menet közben is tapasztalhatjuk kiválóságukat!

Menetpróba

Mielőtt beindítanánk az erőforrást, az első pozitív inger a műszerfal, ami mintha az RC8 kompaktabb változata lenne. Mindent tud amire szükséged lehet, beleértve a fokozatkijelzőt és a váltófényt, de még az üzemanyag szintjét is. Kellemes meglepetés, mivel ezekkel ritkán találkozunk a kategóriában, pedig sokat segítenének a megcélzott vásárlórétegnek. A műszerfal jól olvasható, a tükrökben pedig megfelelően hátra pillanthatunk. A vadítóan narancssárga kijelző után már egy negatívabb dologra lettem figyelmes, az ülésre. Az optikailag kifogástalan ülés a gyakorlatban túl keményre sikerült, ez már a villámteszt során is kiderült, minden bizonnyal megnehezíti a hosszabb utazás kényelemérzetét. Kellemesebb érzést nyújtanak viszont a kezelőszervek, ahol szerencsére nem láthatjuk negatív nyomait az indiai minőségellenőrzésnek.

Tehát az erőforrás! Az egyhengeres nagyon kellemes járású, bár nekem kis lökettérfogat esetén mindig eszembe jutnak az eltűnt kétütemű csodák, melyeknek még mindig óriási rajongótáboruk van. Jó hír a hozzám hasonlóaknak, hogy van remény! Itt nem a hangélményre, inkább a vezetési dinamikára és a teljesítményre gondolok. A 200-as Duke az első négyütemű kismotor, amire bátran mondhatjuk: ez már megy! Anno a Cagiva Mito és az Aprilia RS 32-34 lóerővel gazdálkodott, azonban a Duke 26 lóereje és 20 Nm nyomatéka felidézi bennem a 125-ösök vadabb korszakát. Ez az erő ehhez a pehelysúlyhoz és felépítéshez tényleg elegendő ahhoz, hogy végig dinamikusan haladhassunk. A teljesítmény-leadása kiszámítható, végig kellő nyomatékkal gazdálkodhatunk. A kis csupasz KTM igazi kanyarvadásszá vált, bár nem volt lehetőségünk kipróbálni olyan szerpentinen, mint például Dobogókő. Szerintem nagyon is helyt állt volna! Az elméletnek megfelelően nagyon precízen és pontosan működik a fék és a felfüggesztés is, ha lehetne sem tekergetnék rajtuk. Kiválóan dönthető a kanyarokban, de könnyen változtathatunk is az íven.


Az üléspozíció tehát alkalmas a sportos közlekedésre, viszont a kormány helyzete nem annyira kényelmes, mint a nagyobb csupasz motorokon. Ezen kívül a lábtartásunk sem annyira nyújtottan naked-es, annál kissé sportosabb pozícióba kerül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Duke túl kicsi lenne, kategóriájához képest becsületes méretűre sikeredett, de azért 180cm felett már kezdhetjük magunkat esetlennek érezni rajta. Elég alacsonyra sikerült a fejidomon lévő szélterelő plexi, viszont ennél a sebességnél ez nem volt zavaró. Ami megzavarja kényelmünket az a már említett ülés, azt érdemes lecserélni egy párnázottabb darabra, ha az ember hosszabb távra tervez. Az irányítása hihetetlenül egyszerű, a kuplung pedig olyan puha, hogy nem fogunk elfáradni a gyakori sebességváltásoktól, még a városban sem.



Összegzés

A kétkilós Duke (tudom a kiló ezret jelent, de valamiért mégis így terjedt el a kifejezés) igazán jól sikerült, ellenben lelkes beszámolóm ne keltsen senkiben sem olyan érzetet, hogy hatszázasokat lehet lenyomni vele. Persze nagy élmény rajta csapatni, de teljesítményben messze van a nagyobb kategóriáktól, például 690-es bátyjától is. A Duke pont a kezdők és újrakezdők számára készült, mivel hihetetlenül könnyű irányítani, mégis mindent tud, amit egy motornak kell. Tökéletes választás lehet a kezdők mellett a városiak számára is, hiszen fogyasztása közel áll a robogó szintjéhez, megjelenésben mégis egy komoly motor érzetét kelti. Az árcédula magasra sikerült, ellenben tesztemből azt hiszem sejthető, hogy ez nem véletlen. A kis Duke igazán odatette magát a kategóriájában, sőt sikerült egy új mércét felállítania. A motor még két személy alatt sem veszti el dinamizmusát, egy tökéletes belépést jelenthet a komoly motorok világába. A modell sokat nyert a plusz lökettérfogattal, de ezzel el is vesztett egy vásárlóréteget? Nem, mivel a 125-ös változat továbbra is gyártásban marad. A kétszázast az olyanoknak tervezték, akiket nem korlátoz jogosítványuk a nyolcad literesekre.

 

Előnyök / hátrányok

  • Egyszerű irányíthatóság
  • Erős fékek és ABS blokkolásgátló
  • Pehelysúly
  • Okos kijelző: fokozatkijelző, váltófény, üzemanyagszint kijelző
  • Kemény ülés
  • Magas ár
  • Rövid szerviz intervallumok (5000km)

KTM 200 Duke premier tesztünket itt olvashatjátok, még 2012-ből!

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Trending