Ti írtátok: Én és a Gixxerem

Szöveg, képek: Sikari József

Időutazás. A haverokkal egy laza motorozás után lepattantunk a siófoki Aranypartra. A lábainkat lógattuk a vízbe, hátunk mögött meg sült a hekk, elkezdtünk sztorizgatni az aktuális vasainkról. Többek között én is előadtam a Nagy Sztorit, az elmúlt hat év majd negyvenezer kilométerével átéltem egyet és mást. Kezdődjék hát az időutazás…

A történetem persze régebben kezdődött, mint 2009. Unokabátyám szobájának falán az akkor bitang menő SRAD képe díszelgett, és én hétévesen áhítattal bámultam a kék-fehér köntösbe öltözött, bűvös S-re. Talán ott kaphatott el a gépszíj, pedig sose vertem a tamtamot egy Suzuki után. Ez volt anno 1997… A Bro azóta bezöldült, én a hangvillások szerény ötvenesével róttam az utakat.

Sorba jöttek az évek és a frissülő modellpaletták, internet híján a motoros újságírás nagyágyúinak kézjegyéből olvashattunk az újabb modellekről. Kivágtuk a képeket, felragasztottuk a szobánk falára, olykor cserélgettük az újságokat. Vérre menő vitákat toltunk, és ezt még a BNV Motorshow-n se nagyon hagytuk abba.

K8 600? Pfeeejj, „Há hogy néz ez ki?”… Aztán mégis… Mégis megszerettem azt a „saslámpát” ott elöl. Ereje teljében dübörgött a válság, mélyponton voltak az újmotor árak, lasszóval kellett fogni a vásárlókat. Ennek ellenére nagyot néztek a Camponában: „Csókolom Terike néni, egy kisgixxert szeretnék! K8-ast” – Hát így kezdődött…

És ez a szerelem azóta is tart. Imádom minden egyes részletét, imádom az összes rezdülését. Szívem legmélyén fekete-arany vasat akartam, de tudtam haverkodni a gyári színnel. Túlestem a “hülyegyerek korszakon”, megnéztem, mit megy a vas végsebességre, de ez most nem fontos.

Aztán teljesült az álmom, és ebben a főnökasszonyom segített: Beletolatott az álló motoromba a Mercijével. Jött a szokásos kárfelmérősdi, eltelt egy kis idő, mire kifizetett a biztosító. És ha már szét volt kapva az idomszett, a műanyagos profi munkát végzett, felhívtam a Sapka Műveket, ahol a valóságba fényezték a számítógép képernyőjén létező látványtervemet, amit Hege készített el, aki a hazai virtuális tuningvilág egyik profi arca.

Volt, akit megosztott a küllem, de a nagytöbbségnek tetszett. És ami a lényeg, hogy imádom, ahogy kinéz a motorom. Az a fajta vagyok, aki pimpelésről álmodik, teleszórná a motorját mindenféle high-tech kütyüvel, csak (még )nincs ilyenekre pénze.

Tervben van előre a 04-es R1 első fékrendszere, matricaszett, fémfékcsövek, minden, ami stílus, minden, ami látvány.
Egyszóval, imádom a gépemet. Sportmotor létére komfortos, egy nap alatt letekertem vele 700 kilométert, és semmi bajom nem lett tőle. Pályán is kipróbáltam magam vele, szeretem na.

KT#14 szavaival búcsúznék, mert valahogy azt minden alkalommal erőteljesen érzem:
„Mindig jól esik egy kis GSX-R!”