Ti írtátok: Életem túrája, 2. rész

Szöveg, képek: Klem Tamás

Előzmények: 1-2-3. nap ITT!

4. nap – térkép

(július 21.) Reggelre ismét 6 órára kértem a reggelit, viszont a szállásadó elaludt, így kicsit késve tudtam csak enni. Meg is lett az eredménye, hiszen eleredt az eső, mire akartam indulni. Ráadásul ez a búcsúnap volt, mivel megpakolva indultam Olaszországon keresztül Szlovéniába, a Bledi-tóhoz. Sebaj, gondoltam nem húzom fel az esőruhát, kemény leszek. Ennek is meglett az eredménye: kb. 15km-en keresztül esett, de láttam a fényt az alagút végén és igazam lett, mert abbahagyta! Viszont pont eléggé átázott a csizmám ahhoz, hogy jó néhány km-en keresztül ne legyen olyan kellemes az utam…

Az olasz határig vizes is volt az út, viszont már sütött a nap. Ennek ellenére tudtam, hogy végig az eső elől menekülök. Ezért nem is tankoltam Ausztriában, ami hiba volt, mert az olasz hegyekben kivillant a tankolj LED-ecske. Na onnantól volt benzinspórolás, a hágókon csak felfelé pocsékoltuk a benzint, lefelé gurultunk a kis Yamahámmal. Sajnos kerülnöm kellett, mert Tarvisiónál volt csak a legközelebbi benzinkút. De kb. 20km belefért – jobb mint tolni.

Miután megtankoltam a drága olasz nedűből, megtámadtam a szlovén Mangart csúcsot, ami kb. 2000m magasságig elérhető járművel. Viszont az idő itt sem volt kegyes hozzám, mivel ahogy közelítettem a csúcsra, egyre ködösebb lett, majd az eső is eleredt – így (megint) menekülőre fogtam, és csak néhány képet csináltam a sisakkamerával. Sajnálom, mert gyönyörű ez a hágó, ide még egyszer vissza fogok jönni jó időben. Egyébként fizetős volt, de majdnem elblicceltem, mert itt nincs sorompó, csak egy Stop tábla volt a felfelé vezető úton az út szélén. Két csaj meg már hevesen integetett, hogy fizetni kellene – mikor már elmentem mellettük). 5 euro volt, de még ebben a csúf időben is megérte, azt mondom.

Ezután a Soča hegyi folyó mentén közelítettem Bled felé a Vrsic hágón keresztül. Itt egy tucat hajtűkanyarban macskaköves(!) az út: még a II. világháborúból maradt fent. Ez is egy élmény volt. A hegyről leérve még megálltam a Pisnica folyónál készíteni pár képet – gyönyörű tiszta a vize. Délután 1 órakor már a szállásnál voltam, lévén ma nem tudtam annyit fotózni a rossz idő miatt (viszont nem áztam el!) 1-2 óra múlva el is eredt az eső Bledben, így a tavat már nem tudtam megnézni, de legalább egész nap az eső előtt jártam. Elázás helyett egy élményekkel teli nap után tértem nyugovóra – a teljesített táv kb. 280km volt.

5. nap

(július 22.) Indulás haza: korai kelés fél 6-kor, reggeli után 3 negyed 7-kor már az autópályán motoroztam hazafelé. Féltem, hogy ma elázok, de csak köd volt az elején, meg borulás szinte végig. Egyszer megálltam tankolni Maribor után, később már csak Letenyénél ettem egyet, majd indultam az utolsó etapra (gondoltam én) – hát Kaposvár előtt nem leszakad az ég?! Na, felavattam az esőruhát…kár volt, csak 2km-en keresztül szakadt – mindegy, már nem vettem le. Dombóvárnál még tankoltam, aztán hazafelé már csak csepergett 1-2 helyen. Viszont az feltűnt, hogy ahogy közeledtem hazafelé, úgy lettek rosszabbak és mocskosabbak az utak. Traktorok által felhordott sár, meg kátyús, zötykölődős utak…szégyen. Inkább mentem volna még 400km-t, csak olyan helyre tudnék hazajönni, ahol biztonságban lehet közlekedni, normális utakon…Az össz-kilométer végül 2.000 körül lett. A motor nagyon jól bírta, mire hazaértem, átlépte a 43.500km-t is.

A túráról készült összefoglaló videóm, még egyszer:

Külföldön bátran ott hagytam bárhol a motort, még a cuccokkal együtt is, nem kell félni, hogy bármit elvisznek (itthon még a motort sem szeretem szemtől távol hagyni…). Az utak állapotát összehasonlítani sem tudom az itthoniakkal (főleg a környékünkön). Mondhat bárki bármit, itt nincs 2.300 méteres magasság, meg 3-4 méteres hó, mégis egy rakat **** az úthálózatunk. A benzin néhol még olcsóbb is, mint idehaza, a fogyasztásom pedig elképesztő volt a kinti benzinnel! Rendőrt Ausztriában egyszer láttam az útvonalaimon, az is éppen mozgásban volt, nem a pénzbehajtás megy ezerrel. Egyedül az az elképesztő táj az, amit nem tudnék itthon elérni, a többi dolgon mind lehetne változtatni nálunk is – de ebbe már nem megyek bele.

A lényeg, hogy ezen élmények után valószínűleg rá fogok szokni az ilyen jellegű túrákra. Kihagyok néhány 20-100km-es helyi kanyart, mert sokkal jobban megéri, mint itthon szenvedni a fent említett állapotok miatt.

Eddigi 7 éves motoros pályafutásom legjobb élménye volt. Köszi, aki követte a kalandom. Ha valakit érdekelnek részletek konkrét helyekről, szívesen beszámolok róla.

– ha Neked is akadnak hasonló élményeid, amiket ráadásul meg is örökítettél, írd meg/küldd el nekünk, és bekerülsz a Ti írtátok rovatba: info@tesztmotor.hu