Ti írtátok

Ti írtátok: Életem túrája, 1. rész

Teljesült az álmom. Egy mondhatni 4 éves terv valósult meg idén – Olvasónk egy Ausztriát-Olaszországot-Szlovéniát átfogó túráról ért haza. Egyedül egy Yamaha R6R-rel, 5 napon át az Alpokban… (videóval)

Published

9 év ago

2014.07.31.

Teszt Motor

Szöveg, képek: Klem Tamás

Végleg megunva a rossz utakat, illetve a környékemen már unott Mecsekben a pár kilométernyi szerpentinezést, idén kipróbáltam valami újat. Ha máshogy nem, hát egyedül is nekivágtam. Nagyon megérte, azt kell hogy mondjam! Elmesélni nehéz lenne azt a sok szép helyet, szituációt – illetve a jó utak érzését. A képek és a videó egy kis ízelítőt ad majd erről a világról. De ezt látni kell!

Nagy vonalakban azért megpróbálok leírni néhány részletet:

Készülődés

Az évek alatt már több útvonaltervem volt, szóval ez a része hamar ki is rajzolódott, hogy mit és mikor szeretnék megnézni, bejárni. A szállásokat már lefoglaltam hónapokkal az indulás előtt bookingon. A GPS használatához vettem egy szivargyújtó töltőt, amit pár héttel az indulás előtt beszereltem, teszteltem. A GPS-t a fordulatszámmérő búrájára rögzítettem, egész úton maradt a helyén, folyamatosan tudtam követni az útvonalam, egyszer nem tévedtem el.

A cuccok pakolása nagyobb fejtörést okozott egy sportmotorra. Vettem egy használt Givi tanktáskát, amit a hátsó ülésre tudtam rögzíteni. Ez azért volt jó, mert nem lógott ki oldalra és a testem által folyamatosan szélárnyékban volt. A táska tele volt tömve szó szerint, igaz a mini szerszámkészletig a lánc-defekt sprayn át minden elektromos kütyü ott volt a minimális ruházat mellett. Utólag 1-2 dolgot itthon hagynék már, de ami nem fért be a táskába, azt hálóval tudtam még rögzíteni a tetejére.. :)

A táskán kívül csak egy nagyobb méretű Berik övtáska volt nálam, illetve a tanktáska alsó lapos része a tankon. Így tehát előző este készen álltam a nagy kalandra!

1. nap

(július 18.) A napi célom az osztrák szálláshely elérése volt. Indulás Nagymányokról kb. reggel 8 órakor. Az idő derült, szinte végig jó időben motoroztam. Szlovéniában autópályán mentem, később a 69-es – motorosok által közkedvelt – osztrák útra csatlakozva közelítettem a hegyeket. A 69-es végén némi eső volt, de nem számottevő – az esőruha nem került bevetésre.

A Wörthi-tó előtt ismét csatlakoztam az autópályára egészen a Spittalig, ahonnan már normál közúton közelítettem Großkirchheim felé, ahová kb. délután 4 óra körül meg is érkeztem, majd elfoglaltam a szállásom. A szállás nagyszerű volt, még garázst is biztosítottak a motornak. A teljesített táv kb. 560km.

Megpakolva útközben, valahol Villach környékén

2. nap – térkép

(július 19.): Reggel gyönyörű tiszta idő fogadott. Fél 8-as reggeli után egyből indultam a Großglockner hochalpenstraße meghódítására. A felfelé vezető úton szinte senki nem volt előttem, és mikor felértem a gleccserhez, alig volt pár ember: remek fotókat tudtam készíteni tömeg nélkül. Már egyszer voltam itt kb. 12 éve, de még gyerekként és autóval, viszont arra emlékszem, hogy akkor valahogy nagyobb volt a gleccser: nagyon gyorsan olvad. Miután szétnéztem mindenhol a gleccsernél, mentem még egy kört fel-le, volt egy kis tízórai is, illetve még egy pár fotó, majd indultam az Edelweißspitze-re.

Kiváló minőségű úton (a gleccser felé néhány helyen huplis volt), alagutakon és hófalak között közelítettem a 2571 méteren fekvő kilátóhoz. A csúcshoz vezető út macskaköves volt. Sajnos ide már csak dél körül értem, így már elég nagy volt a tömeg. Néhány kép erejéig maradtam, aztán indultam tovább, cél a Zell am See volt. Sajnos elég nagy volt a forgalom ekkor (hétvége, és a jó időre való tekintettel..).

Fantasztikus volt a kilátás! Kedvenc képem a túráról

A Zell am See-nél nem is időztem sokat, mert kicsit már fáradtam, ezért visszafordultam ismét a hegyre, mivel a szálláson kapott ún. Nationalpark Kärnten-nek köszönhetően ingyen, 3 napig használhattam az amúgy díjköteles látványutat. Kb. 4 óra körül értem ismét a szállásra. A teljesített táv nagyjából 180km – tömény szerpentin és hajtűkanyar…

Kicsit túlterveztem ezt a napot, mert szerintem csak itt el tudnék lenni 2 napot és még akkor sem láttam mindent normálisan, megállva, elidőzve.

Egy hófalnál (július 23-án A nap képe BikePics.com-on)

3. nap – térkép

(július 20.): Tanulva az előző nap hibájából, miszerint a templom mellett volt a szállásom – ami 5:55-kor 5 percig úgy kolompolt, hogy még a süket is felkelt volna rá -, megkértem a szállásadót, hogy 6 órára legyen kész a reggeli és tudjak menni utamra. Simán fel is keltem 5:30-kor, 6:30 körül már indultam is, célom a Nockalmstraße volt. Gyönyörű idő ma is, kissé csípős volt a reggel, de legalább felébredtem a motoron. Útközben a Millstätter see mellett is elhaladtam, ami nagyon szép volt reggel.

Azt hiszem ilyen utakról álmodik minden motoros!

A Nockalmstraße fizetőkapuhoz érve kiderült, hogy ott sem kell fizessek a használatért, köszönhetően az előbb említett kártyának. Már ott is volt a zsebemben a tageskarte, így egy napot használhattam az utat. Szintén korán ideérve szinte senki nem használta ekkor még ezt a sportmotorosoknak kihagyhatatlan utat. Nagyon jó volt motorozni rajta, mentem is 2 kört teljes hosszban. Tulajdonképpen csak a néha felbukkanó tehenekre kell figyelni, meg az utat néhány helyen keresztező rácsokra.

Fél 12 körül elindultam a Malta Hochalpenstraße irányába – itt sem kellett fizetnem az úthasználatért. A felfelé vezető úton volt például az alagútban hajtűkanyar, vagy piros lámpa, mert csak 1 sávon engedték a forgalmat, olyan szűk alagutak voltak. A gát már messziről monumentális, de közelről még inkább az.

A környéken még a hegyeken hó is volt. Gyönyörű a kilátás! Lefelé menet ismét kifogtam egy piros lámpát: a várakozási idő 8 perc volt. Mivel időben indultam, délután fél 3 körül már a szállásra értem, de pont elég volt aznap a motorozásból. A teljesített táv kb. 380 km.