Csatlakozz hozzánk

Ti írtátok

Ti írtátok: Egyhengeres élvezet – KTM 690 Duke teszt

Sokak szerint egyetlen henger (vagy féktárcsa) egyszerűen kevés – nekik kellene kipróbániuk a 70 lóerős 690-es Herceget. Olvasónk tesztje, videóval

Közzétéve

ekkor

ktm 690 duke szap
MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Szöveg: RSVRocky (Varga Róbert) Képek: SzAP

Immáron huszadik éve, hogy a gyártó elindította “hercegeit” a nagyvilágba. A legutóbb sikerült kipróbálnom a legnagyobb testvért (igen, az új 180 lóerős 1290-est – a szerk.), míg ezúttal egyhengeres öccsére került a sor – aki a második legidősebb a családban: 1290, 690, 390, 200, 125 (a modellekre kattintva nyílnak a tesztek – a szerk.). A 690 Duke egy igazi élménymotor, az egyhengeresek csúcsát képviselő erőforrással. 2012-ben kapott ráncfelvarrást, amit sokan vegyes érzelmekkel fogadtak.

Megújult külső

A ráncfelvarrás erősen érintette a motor megjelenését. Többet láthatunk a jellegzetesen narancssárga vázból (aminek nagyon örülünk), kidolgozottabb lett a segédváz idomzata, és lecserélték a fejidomot is. Míg az előd egy szokatlanabb, agresszívabb külsővel bírt, az új változat sokkal közelebb került a naked motorok vonalvezetéséhez. A jellegzetes Duke fejidom lecserélése egy sokkal megszokottabb alakzatra (ami egy univerzális enduro/streetfighter fejidomra hajaz), talán nem volt a legjobb döntés. Ettől függetlenül a Duke külseje még mindig vadságot sugall, és nem lóg ki a sorból a gyártó palettáján.

A fejidom kissé elkapkodottnak tűnik a többi részlethez képest

Az erőforrás

Egyhengeres szív dobog a gépezetben, amiből immáron 70 lóerős teljesítményt és 70Nm forgatónyomatékot sikerült kipréselni. Elektromos gázkarral (ride by wire) terelhetjük a gépet, sőt 3 motorvezérlő üzemmód közül is választhatunk. Ezen üzemmódok nem annyira különbözőek, inkább csak a gázreakciót befolyásolják: soft, performance és standard.

Az üzemmódot a motor oldalán tudjuk kiválasztani, nem pedig a kijelzőn, ahogy azt szerettem a SuperDuke-ban. Elméletben lehet(ne), hogy ez az erőforrás nem a legideálisabb ebbe a motorba, az egyhengeres azonban kiállja a próbát. Nagyon jól kezelhető, mégis tartogat izgalmakat, emellett kellemesen mély a hangja és a fogyasztása is baráti.

Az egyhengeres szív immáron 70 lóerővel dobog

Fékek és felfüggesztés

A fékbeszállító továbbra is a Brembo, amely tárcsáiból elöl és hátul is 1-1 darabot találunk. Vajon elég lesz elöl ez az egy tárcsa egy ilyen funbike-ra? A motort továbbá ellátták blokkolásgátlóval is (ABS), ami biztonságosabbá teszi a lassításokat. Amennyiben úgy érezzük, ez hátráltat minket a felhőtlen szórakozásban, nyugodtan kikapcsolhatjuk, nem fogunk rögtön az árokban kikötni – és így már supermotósan csúsztathatjuk a hátsó kereket a féktávokon.

Ahogy a nagytestvérre, a 690-re is WP felfüggesztés került, ami hatékonyan végzi a dolgát. Habár nem szabhatjuk magunkra olyan mértékben, mint az előző modellen, a felfüggesztés továbbra is sportos és tökéletesen passzol a motor karakteréhez.

Brembo fékek és White Power felfüggesztés

Menetpróba

A nyeregben elsősorban az ülés kényelmességére lettem figyelmes. Míg az előző modell erősen próbált hajazni egy supermotóra, ez az üléspozíció inkább már a naked motorok közé sorolja. Széles és puha ülés, nem vártam volna ettől a modelltől! A kormány széles, a tank pedig rövid, mégis meglepően kényelmes lett az összhatás, és ebben az utas is megerősített. A műszerfal elég egyszerű a nagytestvérhez képest, jól átlátható, viszont néhány funkció hiányzik is róla.

A Duke viszont nem is akar túlságosan precíz lenni, sokkal inkább egy funbike! Az egyhengeres folyamatosan várja a kigyorsítást, szinte olyan, mint egy felhúzott íj, és mindig készen áll a kilövésre. Remekül működik a KTM ride by wire rendszere, a gáz pontosan adagolható, nincs késeltetés. Mivel a száraz súly 150kg alatt van, ez a 70 lóerő nagyon könnyedén és ügyesen mozgatja a szerkezetet. Az egyhengeres teljesítménye mellett a hangja is kiváló, hasonlóan szól, mint egy Moto3-as versenygép!

Manőverezhetősége és kanyarodási képességei továbbra is kiválóak, amihez párosítva a pehelysúlyt, egy nagyon élvezetes kanyarvadász gépet kapunk. Tesztfotózáskor gyakran meg kell fordulnunk az úton, és ez néha problémát is okoz. De nem a 690-esnek, amelynek fordulókörétől jobbal még nem találkoztam a nagymotorok közt! A fékerő megfelelő, a Brembo fékek azonnal harapnak és tökéletesen adagolhatóak. Az ember kikapcsolt ABS-szel könnyen stoppiezhat egy tárcsával is, azonban ha kissé nehezebb lenne a motor, akkor már elvárnánk még egy féktárcsát az elejére. Az ABS tökéletesen működik, még akkor sem nyikkantak meg a gumik, amikor a végletekig próbáltuk feszíteni a húrt. Ehelyett kellemesen pulzáló visszarúgó érzetet kapunk a fékpedáltól – azonban mintha kissé nyúlna is ilyenkor a fékút.

A SuperDuke-ról átülve a műszerfal eléggé kezdetlegesnek tűnt, viszont valahogy nem is hiányoztak a plusz funkciók a teszt során. Az már más kérdés, hogy egy 2014-es motorról hiányozhat-e még például az üzemanyag szintjelző. Szerintem az ilyen információk ugyan megkönnyítik a motorozást, hiányuk viszont egyáltalán nem csökkenti a vezetés élményét, tesztmotorunk pedig pontosan erről szól. Ready to race, és az ülésen kívül a motor minden egysége ezt is sugallja!

Nem a legokosabb műszerfal, de a lényeg: könnyen leolvasható

Összegzés

Átgondolva a megtapasztaltakat, a KTM 690 Duke egy igazi hétvégi élménymotor! Elfeledve a munkahét stresszes pillanatait, szeretnénk kihozni a garázsból és levadászni vele például Dobogókő kanyarjait (azért én munkába is ezzel járnék, mondottam volt: “Ready to Weekdays“- a szerk.). Kényelme miatt akár túrákra is elindulhatunk vele, azonban ehhez valószínűleg be kellene szerezni valamilyen szélterelő plexit, vagy idomot, ami azonban végképp nem illik e motor karakteréhez. Habár egy próbaút alkalmával érdekes volt egy ilyen felspanolt egyhengeressel hajtani, hosszú távú használatban viszont lehet, hogy nem igazán praktikus.

A felfüggesztés és a váz annyira magas szintű, hogy elgondolkodtam, vajon miért nem cseréli le a gyártó az erőforrást egy kéthengeresre, mondjuk egy 750-es V2-esre? Ebben az esetben előre is szükség lenne még egy féktárcsára, ekkor viszont már az egész motor karaktere megváltozna. Ezt az egyhengerest nem kell megbolygatni! Egy igazi pehelysúlyú hétvégi funbike! Nem a végsebesség hajszolásáról szól, viszont nagyon fölpörgeti az embert és széles mosolyt csal az arcára, amikor meglát maga előtt néhány kanyart…

Előnyök / hátrányok – KTM 690 Duke 2014 – Olvasói értékelés

  • Brembo fékek + ABS
  • 3 vezetési mód (befecskendező térkép változtatása) 
  • Elektromos gázkar (ride by wire) 
  • Könnyű vezethetőség, kiváló fordulókör 
  • Meglepően kényelmes ülés
  • A műszerfal kicsit buta testvéreihez képest
  • Elöl 1db féktárcsa (bár ez inkább csak esztétikailag zavaró) 
  • Univerzális jellegű fejidom


– KTM 690 Duke premier tesztünk ITT!

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés

Trending