Csatlakozz hozzánk

Ti írtátok

Ti írtátok: Cagiva Mito Evo használt teszt

Elfogultságot kell bejelentenünk, szerkesztőségünkben annyira nagy kedvenc a Ducati lámpás Mito. Éppen ezért a tesztet Ti írtátok, mi pedig csak olvassuk, felkorbácsolva fiatalkori emlékeinket… (videóval)

Közzétéve

ekkor

cagiva mito evo rsvrocky
ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Szöveg, képek: Varga Róbert (RSVRocky)

Manapság egyre ritkábban hallhatjuk a kétüteműek sikítását, de vajon jó ez így? A gyártók főként környezetvédelmi okokból álltak át minden kategóriában a négyütemű erőforrásokra, így az utcai motorok mellett már a versenypályákról is eltűntek a “sikító szörnyetegek”. Vajon hiányozni fognak, ha végleg eltűnnek? Használt tesztünkben ezúttal az egyik legelterjedtebb utcai kétütemű harcost mutatjuk be, a százhuszonötös Cagiva Mitót.

A történet

Az olasz gyártó az utóbbi években teljesen eltűnni látszik, régi sikerei lassan feledésbe merülnek. Míg a kilencvenes években a sikeres utcai modellek mellett még a MotoGP-ben és a Dakar Rallyn is sikerült érvényesülnie, sőt évekig tulajdonukban volt maga a Ducati is (ezért néz ki úgy a Mito Evo, mint a Ducati 916 – a szerk.). A gyártó saját kétütemű erőforrásai mellett a Suzuki SV és TL négyütemű motorjait felhasználva, a nakedek piacán csábító modellekkel rendelkezett a kétezres években is.

Kis túlzással akár a Cagiva GP motorja is lehetne a 90-es évek közepéről…

Akkoriban a Cagiva feltámasztotta az MV Agusta márkát is, melyből szintén piacra dobott sport (F4 750) és naked (Brutale) modellt. A kétezres évek második felében azonban a gyártó fokozatosan eltűnni látszott. Négyütemű modelljeinek gyártása teljesen leállt, s habár a Mito még modellfrissítést is kapott, a kétüteműek gyártási száma is lényegesen megcsappant. Olyannyira, hogy mára a gyártóról már semmit sem hallani, viszont az MV Agusta folyamatosan bővíti modellpalettáját.

A külső

Térjünk hát rá tesztalanyunkra, a Cagiva igazi kisköbcentis sportmotorjára, a Mito modellre. A kilencvenes évek első felében a Ducati még a Cagiva tulajdonában állt, és ekkor született meg az egyik leginkább időtálló Ducati forma, a 916-os. A Cagiva kihasználta a formában lévő potenciált és hamar kiadta a Ducati kistesóját, az új Mitót, a Mito Evót. Az “Evoluzione” az előtte is használt alumínium vázat és kétütemű erőforrását alkalmazta, azonban az idomok a megtévesztésig hasonlítanak a Ducati sikermodelljére. Természetesen a mérete kisebb, s a váz mellett árulkodó jel a “virsli” kétütemű kipufogó és a kétoldalú hátsó banánlengővilla is. A fényezése – talán nincs a nagytestvére szintjén, azonban még így is – kiváló minőségű. A tesztalanyon még 17 év után(!) is csak kismértékben találhatóak anyagfáradásra utaló jelek, megfelelő anyagokból rakták össze a “kisDucatit”.

A pilótafülke is akár a 916-os Ducatié – már 20 évvel ezelőtt kormánylengés-csillapító volt a Mitón, egy 125-ösön…

Váz, felfüggesztés

Amint említettem, a Mito alumínium vázat kapott, melyhez igényes hátsó villa és minőségi, Marzocchi gyártmányú fordított első teleszkópok tartoznak. Emellett gyárilag kormány-lengéscsillapítót(!) is kapott, vagyis a váz és felfüggesztés terén maximálisan teljesíti a modell az elvárásokat. Menet közben a Mito rendkívül stabilnak érződik, és a tulajdonosok tapasztalatai alapján a versenypályákon is hatékonyan vadássza le a kanyarokat. Mindemellett súlya rendkívül csekélynek érződik, csupán 129 kilós szárazon, viszont nem kell tartanunk attól, hogy a menetszél lefújna minket az útról.


Az erőforrás és a váltó

A Mito erőforrása a régi MotoGP motorokat idézi fel. Sportosra hangolt kipufogója gázadáskor elhiteti vezetőjével, hogy egy igazi versenymotoron ül. A kétüteműnek vannak előnyei, de akadnak bőven hátrányai is. Ebből a 125 köbcentiméteres lökettérfogatú egyhengeres erőforrásból a két ütem segítségével sikerült 34 lóerőt kikényszeríteni, ami egészen sok mindenre elég ehhez a pehelysúlyú sportmotorhoz. A Mito gyorsulása kiváló, a 7 sebességes váltónak hála könnyen a megfelelő fordulatszám tartományban tarthatjuk a motort, így végig dinamikusan haladhatunk. Nem ritka, hogy az interneten 170-180 kilométer óránkénti végsebességről írnak, így kategóriájában ezzel kiemelkedő.

A sebességváltó és a teljesítményleadás viszont megszokást igényelnek. A fordulatszám tartományban található egy jól érezhető lyuk, melyet kikerülve elkerülhetjük a motor megtorpanását. Az igazán dinamikus vezetéshez azonban ki kell használnunk az elektronikusan vezérelt power szelepet, ami turbószerűen növeli a teljesítményt magas fordulatszámon. A fogyasztás azonban így egészen ingadozó képet mutat. A tulajdonosok nagy része 5-6 literes fogyasztásról ír, ami logikusnak is tűnik egy ilyen erőforrásnál, azonban gyakoriak a 8 és 10 liter közti fogyasztási adatok is, amik ebben a kategóriában egszerűen elfogadhatatlannak tűnnek…


Mindezek mellett a kétütemű motoroknál magas hangsúlyt kell fektetni a dugattyú élettartamára, vagyis ajánlott azt 10 000 kilométerenként kicserélni. Azonban az átlagos Mito-tulaj egy tizenéves kezdő motoros, aki ezt minden bizonnyal elmulasztja, ezért később sérül maga a henger, a főtengely és egyéb alkatrészek is. Rengeteg a rossz tapasztalat a Mito erőforrásának karbantartásával kapcsolatban, azonban a rendszeres ellenőrzés és a szervizintervallumok betartásával valószínűleg megelőzhetőek a problémák. Megjegyezendő továbbá, hogy habár a váltó pontos és könnyen kapcsolható, hideg motornál az üres megtalálása okozhat problémákat.

Menettulajdonságok, fékek

A Mitóval motorozni élmény és nosztalgia egyben. A Ducati forma és a MotoGP-érzés szinte megfizethetetlennek tűnhet egy igazi rajongó számára. Ezen érzetet tovább növeli a horrorisztikus kényelmetlenség, ami hamisítatlan versenymotor érzetet nyújt. Vezettem már számos sportmotort, köztük a nagyon kényelmetlennek tartott Ducati 748-at is, azonban a Mito mindközül viszi a pálmát… Épp ezért a Mito alkalmatlan hosszabb túrákra, 100 kilométertől többet csak kényszerből vagy elrettenthetetlen elszántságból lehet vele megtenni – bár sokat segíthet, ha magasságunk átlagon aluli.


Az üléspozíció mellett a váz és a felfüggesztés is eléggé sportos és pontos visszajelzést adnak, igazán otthon érzi magát a gyors irányváltásokkor. Mindehhez pedig Brembo fékek párosulnak, s habár elöl csupán egy féktárcsát találunk, bőven elegendő. A fék könnyen és pontosan adagolható, ereje pedig sportosságához méltó, nem lesz gondunk vele a versenypályák féktávjain sem. Habár a Mito – elvileg – alkalmas utas szállítására is, a hátsó ülés rendkívül keménynek és vékonynak tűnik, habár tapasztalatunk ezzel kapcsolatban nincs (szerencsére 🙂 – a szerk.)

Összegzés

Mindent egybevetve a Mito Evo tesztje izgalmasan hatott rám és elgondolkoztatott: vajon elavult gépezetről, vagy méltatlanul elhanyagolt modellről van-e szó? Tényleg szükség volt a kétütemű motorokat végleg a kukába dobnunk, vagy meg kellett volna mentenünk őket? Az biztos, hogy még évekig jó alternatívák lehetnek a kezdő utcai vagy pályamotorosoknak (azért inkább a pályázóknak – a szerk.), s ha végleg eltűnnek, nekem hiányozni fognak!

A Mito próbál a lehető legjobban teljesíteni, és sok versenytársához képest csúcsminőséget nyújtani a fiatalok számára is. Így elmondhatjuk, hogy a modell a tinédzsereknek készült, viszont lehetséges, hogy nem nekik való? A Mito folyamatos törődést és karbantartást igényel, amit a legtöbb fiatal nem tud megadni számára. Vajon véletlen, hogy sok hazai tulajdonos motorja legtöbbször szervizben vagy a garázs mélyén álldogál csak, s sokat panaszkodnak a meghibásodásokra? Hogyan lehet, hogy külföldön találni olyan tulajdonost is, aki 7 év heti használat után sem tapasztalt motorhibát rendszeres karbantartás mellett?

A végkövetkeztetés egyszerű. Aki két ütemre adja a fejét, törődjön vele fokozott figyelemmel! Ügyeljen a motor bemelegítésére, a bejáratási időszakra, a dugócserére, és ne spóroljon a minőségi olajon sem. Aki ezeken spórol azt később könnyen érhetik nem várt költségek. Így a Mito lehet egy hálás társ, de könnyen egy pénznyelő rémálom is!

És hogy mi lehet a Mito jövője? Ha már végleg el kell búcsúznunk a kétüteműektől, lehet a Mitótól akkor sem kellene! Mivel az MV Agusta testvérmárka, így a középkategóriájú sportmotort az F3 képviseli, tehát sokkal nagyobb létjogosultsága lenne az új négyütemű kismotorok piacán. Egyre több gyártó áll elő sportos, pehelysúlyú 125-250-400 köbcentiméteres modellekkel, melyek közé üdítően hatna egy megújult négyütemű Mito (mi a TM részéről támogatjuk az ötletet 🙂 – ráadásul a “körítés”, a váz, a futómű akár még ebben a formában is maradhatna, ami jól mutatja, milyen színvonalat képviselt már 1994-től! – a szerk.). Arra, hogy ez megvalósuljon jelenleg csekély az esély, azonban ez lehetne a Cagiva Mito dicső történetének egy méltó folytatása.

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Trending