Csatlakozz hozzánk

Ti írtátok

Ti írtátok: Cagiva Mito Evo használt teszt

Elfogultságot kell bejelentenünk, szerkesztőségünkben annyira nagy kedvenc a Ducati lámpás Mito. Éppen ezért a tesztet Ti írtátok, mi pedig csak olvassuk, felkorbácsolva fiatalkori emlékeinket… (videóval)

Közzétéve

ekkor

cagiva mito evo rsvrocky
MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Szöveg, képek: Varga Róbert (RSVRocky)

Manapság egyre ritkábban hallhatjuk a kétüteműek sikítását, de vajon jó ez így? A gyártók főként környezetvédelmi okokból álltak át minden kategóriában a négyütemű erőforrásokra, így az utcai motorok mellett már a versenypályákról is eltűntek a “sikító szörnyetegek”. Vajon hiányozni fognak, ha végleg eltűnnek? Használt tesztünkben ezúttal az egyik legelterjedtebb utcai kétütemű harcost mutatjuk be, a százhuszonötös Cagiva Mitót.

A történet

Az olasz gyártó az utóbbi években teljesen eltűnni látszik, régi sikerei lassan feledésbe merülnek. Míg a kilencvenes években a sikeres utcai modellek mellett még a MotoGP-ben és a Dakar Rallyn is sikerült érvényesülnie, sőt évekig tulajdonukban volt maga a Ducati is (ezért néz ki úgy a Mito Evo, mint a Ducati 916 – a szerk.). A gyártó saját kétütemű erőforrásai mellett a Suzuki SV és TL négyütemű motorjait felhasználva, a nakedek piacán csábító modellekkel rendelkezett a kétezres években is.

Kis túlzással akár a Cagiva GP motorja is lehetne a 90-es évek közepéről…

Akkoriban a Cagiva feltámasztotta az MV Agusta márkát is, melyből szintén piacra dobott sport (F4 750) és naked (Brutale) modellt. A kétezres évek második felében azonban a gyártó fokozatosan eltűnni látszott. Négyütemű modelljeinek gyártása teljesen leállt, s habár a Mito még modellfrissítést is kapott, a kétüteműek gyártási száma is lényegesen megcsappant. Olyannyira, hogy mára a gyártóról már semmit sem hallani, viszont az MV Agusta folyamatosan bővíti modellpalettáját.

A külső

Térjünk hát rá tesztalanyunkra, a Cagiva igazi kisköbcentis sportmotorjára, a Mito modellre. A kilencvenes évek első felében a Ducati még a Cagiva tulajdonában állt, és ekkor született meg az egyik leginkább időtálló Ducati forma, a 916-os. A Cagiva kihasználta a formában lévő potenciált és hamar kiadta a Ducati kistesóját, az új Mitót, a Mito Evót. Az “Evoluzione” az előtte is használt alumínium vázat és kétütemű erőforrását alkalmazta, azonban az idomok a megtévesztésig hasonlítanak a Ducati sikermodelljére. Természetesen a mérete kisebb, s a váz mellett árulkodó jel a “virsli” kétütemű kipufogó és a kétoldalú hátsó banánlengővilla is. A fényezése – talán nincs a nagytestvére szintjén, azonban még így is – kiváló minőségű. A tesztalanyon még 17 év után(!) is csak kismértékben találhatóak anyagfáradásra utaló jelek, megfelelő anyagokból rakták össze a “kisDucatit”.

A pilótafülke is akár a 916-os Ducatié – már 20 évvel ezelőtt kormánylengés-csillapító volt a Mitón, egy 125-ösön…

Váz, felfüggesztés

Amint említettem, a Mito alumínium vázat kapott, melyhez igényes hátsó villa és minőségi, Marzocchi gyártmányú fordított első teleszkópok tartoznak. Emellett gyárilag kormány-lengéscsillapítót(!) is kapott, vagyis a váz és felfüggesztés terén maximálisan teljesíti a modell az elvárásokat. Menet közben a Mito rendkívül stabilnak érződik, és a tulajdonosok tapasztalatai alapján a versenypályákon is hatékonyan vadássza le a kanyarokat. Mindemellett súlya rendkívül csekélynek érződik, csupán 129 kilós szárazon, viszont nem kell tartanunk attól, hogy a menetszél lefújna minket az útról.


Az erőforrás és a váltó

A Mito erőforrása a régi MotoGP motorokat idézi fel. Sportosra hangolt kipufogója gázadáskor elhiteti vezetőjével, hogy egy igazi versenymotoron ül. A kétüteműnek vannak előnyei, de akadnak bőven hátrányai is. Ebből a 125 köbcentiméteres lökettérfogatú egyhengeres erőforrásból a két ütem segítségével sikerült 34 lóerőt kikényszeríteni, ami egészen sok mindenre elég ehhez a pehelysúlyú sportmotorhoz. A Mito gyorsulása kiváló, a 7 sebességes váltónak hála könnyen a megfelelő fordulatszám tartományban tarthatjuk a motort, így végig dinamikusan haladhatunk. Nem ritka, hogy az interneten 170-180 kilométer óránkénti végsebességről írnak, így kategóriájában ezzel kiemelkedő.

A sebességváltó és a teljesítményleadás viszont megszokást igényelnek. A fordulatszám tartományban található egy jól érezhető lyuk, melyet kikerülve elkerülhetjük a motor megtorpanását. Az igazán dinamikus vezetéshez azonban ki kell használnunk az elektronikusan vezérelt power szelepet, ami turbószerűen növeli a teljesítményt magas fordulatszámon. A fogyasztás azonban így egészen ingadozó képet mutat. A tulajdonosok nagy része 5-6 literes fogyasztásról ír, ami logikusnak is tűnik egy ilyen erőforrásnál, azonban gyakoriak a 8 és 10 liter közti fogyasztási adatok is, amik ebben a kategóriában egszerűen elfogadhatatlannak tűnnek…


Mindezek mellett a kétütemű motoroknál magas hangsúlyt kell fektetni a dugattyú élettartamára, vagyis ajánlott azt 10 000 kilométerenként kicserélni. Azonban az átlagos Mito-tulaj egy tizenéves kezdő motoros, aki ezt minden bizonnyal elmulasztja, ezért később sérül maga a henger, a főtengely és egyéb alkatrészek is. Rengeteg a rossz tapasztalat a Mito erőforrásának karbantartásával kapcsolatban, azonban a rendszeres ellenőrzés és a szervizintervallumok betartásával valószínűleg megelőzhetőek a problémák. Megjegyezendő továbbá, hogy habár a váltó pontos és könnyen kapcsolható, hideg motornál az üres megtalálása okozhat problémákat.

Menettulajdonságok, fékek

A Mitóval motorozni élmény és nosztalgia egyben. A Ducati forma és a MotoGP-érzés szinte megfizethetetlennek tűnhet egy igazi rajongó számára. Ezen érzetet tovább növeli a horrorisztikus kényelmetlenség, ami hamisítatlan versenymotor érzetet nyújt. Vezettem már számos sportmotort, köztük a nagyon kényelmetlennek tartott Ducati 748-at is, azonban a Mito mindközül viszi a pálmát… Épp ezért a Mito alkalmatlan hosszabb túrákra, 100 kilométertől többet csak kényszerből vagy elrettenthetetlen elszántságból lehet vele megtenni – bár sokat segíthet, ha magasságunk átlagon aluli.


Az üléspozíció mellett a váz és a felfüggesztés is eléggé sportos és pontos visszajelzést adnak, igazán otthon érzi magát a gyors irányváltásokkor. Mindehhez pedig Brembo fékek párosulnak, s habár elöl csupán egy féktárcsát találunk, bőven elegendő. A fék könnyen és pontosan adagolható, ereje pedig sportosságához méltó, nem lesz gondunk vele a versenypályák féktávjain sem. Habár a Mito – elvileg – alkalmas utas szállítására is, a hátsó ülés rendkívül keménynek és vékonynak tűnik, habár tapasztalatunk ezzel kapcsolatban nincs (szerencsére 🙂 – a szerk.)

Összegzés

Mindent egybevetve a Mito Evo tesztje izgalmasan hatott rám és elgondolkoztatott: vajon elavult gépezetről, vagy méltatlanul elhanyagolt modellről van-e szó? Tényleg szükség volt a kétütemű motorokat végleg a kukába dobnunk, vagy meg kellett volna mentenünk őket? Az biztos, hogy még évekig jó alternatívák lehetnek a kezdő utcai vagy pályamotorosoknak (azért inkább a pályázóknak – a szerk.), s ha végleg eltűnnek, nekem hiányozni fognak!

A Mito próbál a lehető legjobban teljesíteni, és sok versenytársához képest csúcsminőséget nyújtani a fiatalok számára is. Így elmondhatjuk, hogy a modell a tinédzsereknek készült, viszont lehetséges, hogy nem nekik való? A Mito folyamatos törődést és karbantartást igényel, amit a legtöbb fiatal nem tud megadni számára. Vajon véletlen, hogy sok hazai tulajdonos motorja legtöbbször szervizben vagy a garázs mélyén álldogál csak, s sokat panaszkodnak a meghibásodásokra? Hogyan lehet, hogy külföldön találni olyan tulajdonost is, aki 7 év heti használat után sem tapasztalt motorhibát rendszeres karbantartás mellett?

A végkövetkeztetés egyszerű. Aki két ütemre adja a fejét, törődjön vele fokozott figyelemmel! Ügyeljen a motor bemelegítésére, a bejáratási időszakra, a dugócserére, és ne spóroljon a minőségi olajon sem. Aki ezeken spórol azt később könnyen érhetik nem várt költségek. Így a Mito lehet egy hálás társ, de könnyen egy pénznyelő rémálom is!

És hogy mi lehet a Mito jövője? Ha már végleg el kell búcsúznunk a kétüteműektől, lehet a Mitótól akkor sem kellene! Mivel az MV Agusta testvérmárka, így a középkategóriájú sportmotort az F3 képviseli, tehát sokkal nagyobb létjogosultsága lenne az új négyütemű kismotorok piacán. Egyre több gyártó áll elő sportos, pehelysúlyú 125-250-400 köbcentiméteres modellekkel, melyek közé üdítően hatna egy megújult négyütemű Mito (mi a TM részéről támogatjuk az ötletet 🙂 – ráadásul a “körítés”, a váz, a futómű akár még ebben a formában is maradhatna, ami jól mutatja, milyen színvonalat képviselt már 1994-től! – a szerk.). Arra, hogy ez megvalósuljon jelenleg csekély az esély, azonban ez lehetne a Cagiva Mito dicső történetének egy méltó folytatása.

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD

Trending