Ti írtátok: Aprilia Dorsoduro videós teszt

Szöveg, képek: Varga Róbert (RSVRocky)

Az erőforrás az első saját építésű négyütemű Aprilia blokk, V elrendezésű kéthengeres. Elektronikusan gázkart kapott, melyről több panasz is olvasható a neten, főként a reakcióidőt illetően. Ezzel szemben három éves tesztmotorunk nagyon pontosan és közvetlenül reagált, semmilyen problémát nem tapasztaltam vele kapcsolatban, inkább egy nagyon kellemes meglepetésként ért működése (a “ride by wire” rendszeren valamelyest finomítottak a Shiver kritikái után – a szerk.). Három üzemmódot kapcsolhatunk a motorvezérlést illetően, melyek könnyen, menet közben is átválthatóak, elzárt gázállásnál.

A Sport üzemmód tényleg nagyon huligános, a motor ilyenkor egy igazi energiabomba. A nagy nyomatéknak és a jól kidolgozott teljesítményleadásnak köszönhetően nem érezzük kevésnek a papíron megadott 92 lóerőt. A túra üzemmód már egy lehelettel finomabban adagolja a gázt, azonban nem érezni túlzottan nagy különbséget. A tulaj tapasztalatai alapján a fogyasztás nem lesz alacsonyabb ebben a módban, így ezt a hangolást csupán az utassal motorozásra ajánlanám – a sisakok összekoccanásának elkerülése végett. A legnagyobb meglepetés az esős üzemmód! A teljesítmény hirtelen eltűnik, a gázreakció radikálisan megváltozik. A gázkaron annyit húzhatunk, mint a régi kisebb veterán motorokon magasabb fokozatokban, történni is nagyjából ugyanannyi fog, a gyorsulás halvány jelei…

A váz, a felfüggesztés és a fékek kiválóan dolgoznak. Meglepő, hogy utóbbiakra Aprilia felirat került, holott a Brembo gyártja őket. Az üléspozíció kényelmes, viszont nekem túl magas és az ülés is túl kemény. Inkább a 180 centi felettiek számára lehetett tervezve, míg az ülés vastagsága a dizájn oltárán vesztette el a kényelmességét. Könnyen irányítható, vadabb és lassabb tempóban is kellemes a motorozás. Jól áttekinthető és elegendő információt nyújt a kijelző is, a sebességrekord mellett a pillanatnyi fogyasztás is elérhetővé válik.

Kitűnő továbbá a fogyasztás is, normál tempóban akár 5 litertől kevesebb is lehet a vas étvágya. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ritkán kellene tankolnunk, mivel az üzemanyagtartály nagyon kis kapacitású, csupán 12 literes. A keskeny felépítés miatt fura kialakítást kapott a tank belseje, így tankolni is bonyolult a benzin visszafröccsenése nélkül.

Összességében a Dorsoduro egy igazi élménymotor. Abban nem vagyok biztos, hogy szupermotóként használnám pályán, viszont mint egy jól kidolgozott funbike, megállja a helyét. A szemet gyönyörködtető formaterv, a mesterien kidolgozott részletek és a lélegzetelállító V2 hang mind magáért beszél. Azonban – hogy pár kellemetlenebb dolgot is megemlítsek – a külföldi tulajok nagy része találkozott már valamilyen elektronikai meghibásodással, és ez alól tesztmotorunk gazdája sem volt kivétel. Az értékelésben sokkal erősebb lehetett volna a Dorso, ha az ülés kényelmesebbre, az ára pedig alacsonyabbra sikerült volna…

A menetpróba videón (pontozásos értékeléssel):

– saját Aprilia Dorsoduro 750 tesztünket ITT találod