Ti írtátok: Aprilia Caponord 1200 videós teszt

Szöveg: Kenyér (rsvforum.com) Képek: Aprilia

A tesztmotor az 1200-es Caponord alapváltozata volt, ami a véleményem összegzésében elég fontos tényező lehet. A tesztútvonalam elég szerencsésnek mondható: Budaörs környéki utakon, városban, főútvonalakon, kisebb szerpentineken volt lehetőségem faggatni a kategória újoncát. Tudva, hogy 4,5 millát fogok a combjaim közé, aggódva kezdtem meg a kiválasztott utat…

Elővigyázatosságom jeleként még a parkolóban „rain” módba raktam az elektronikát, betettem az észrevehetetlenül kapcsoló váltót egyesbe, kiengedtem a kuplungot, és lustán útjára engedtem az Aprilia legfiatalabb oroszlánját.

Már az első kilométereken feltűnt, hogy bizony ha nagyon megfosztják az éltető benzintől a nagymacskát, hajlamos a torpanásra. Megmondom őszintén, nem tudom hány lovat ereszt az aszfaltra Rain üzemmódban, de ezt csak úgy érhették el, ha nagyon kevés üzemanyagot kap…  Ennek következménye, hogy magas sebességi fokozatban, alacsony fordulaton rögtön érezhetővé vált a V2-esekre jellemző rángatás.

Hamar felkapcsoltam túrafokozatba (menet közben nyugodtan lehet váltogatni a térképek között), és mintha egy új motort kaptam volna. Az az erő, amit itt lead, mindenre elég. Szépen, folyamatosan jön a nyomaték, lyuk, megtorpanás, vagy hátbarúgás sehol nem érezhető, csak kiegyensúlyozott, finom teljesítmény. Akár előzésről, akár emelkedőről volt szó, késlekedés nélkül tette a dolgát az erőforrás, hamar el is gondolkoztam rajta, mi a fenének ebbe sportfokozat…

Miután kellően összebarátkoztam a blokkal, elkezdtem figyelni a futóműre, fékekre, kezelőszervekre. Nem nyerte meg a tetszésemet a kormány ergonómiája. Határozottan fárasztotta a kezem. Lehet, ez azért volt, mert számomra szokatlan pozícióban ültem rajta, vagy mert túl szélesnek találtam…nem tudnám megmondani, de egy túramotortól valahogy kényelmesebbet vártam.

Ez az érzés a kilométerek fogyásával nem erősödött, szóval simán benne van a pakliban, hogy bennem van a hiba. Lássuk, mit tapasztaltam még… A váltóról mondjuk nem tudok mondani semmit. Olyan finoman kapcsol, és annyira egyértelműen teszi a dolgát bármilyen fordulaton, hogy beleköthetetlen. Istenemre, megpróbáltam mindent. Kuplunggal, anélkül, alacsony fordulat, tiltás közelben… Csak tette a dolgát, fittyet hányva az erőlködésemre…

Aztán itt van a futómű-dolog. Már régóta agyalok, hogy lecserélem a sportmotoromat egy túrásabbra. Imádom, de itthonra pont az ilyen gépek kellenek, mint a Caponord. Ezen aztán semmit nem éreztem az úthibákból. Ez azért volt felettébb különös, mert mindezek mellett a hátulját kimondottan feszesnek, sportosnak éreztem. És mégis megmaradt minden tömés a fogamban…

Persze itthon az sem árt, ha már haladunk, akkor meg is tudjunk állni, és ebben a Caponord fékei igazi partnerek. Az ABS elég hamar életbe lép, de alig érezhetően, és nem zavaróan teszi a dolgát. A radiális Brembo, az megy ugye…az meg Brembo. Mintha horgonyt vernék az aszfaltba – teszi a dolgát.

A külseje megosztja a véleményeket. Érdekes, ahogy az Aprilia családon belül mindenre képes ráhúzni az RSV4 designját, és megmondom őszintén, már én is kicsit fáztam a megjelenéstől, de ezek ott Noaléban tudnak valamit. A szélvédelem zseniális! Nem is értem, az RSV4-en miért csapkod a szellő. Itt semmit nem érezni belőle! Se térden, se sisakon – nincs turbulencia, csak bámészkodás és szélcsend… Pedig a 184 centi, amivel a nyeregbe helyet foglalok, már nem az alacsony növésű kategória…

Összességében elmondhatom,hogy nagyon nagy élmény volt a motor, és nagyon kellemes kilométereket töltöttem a nyergében. Itt fel is hívnám a figyelmét mindenkinek arra, hogy a véleményeim teljesen szubjektívek, nem vagyok tesztrider, és a leírt esetleges negatívumok is csak azért szúrhattak szemet, mert kimondottan kerestem azokat…