Ti írtátok: 16 év Kunmadár – a kezdetektől mostanáig

Szöveg, képek: Veres Főnök (HDA Fan Klub); Zvolenszki János (FMP Szeged)

Aki jár Kunmadárra ismeri Őt, szinte a pályán él. Vele biztosan találkozni lehet ott, biztosabb a jelenléte, mint a szervezőknek. Igen, Ő Veres Főnök, aki talán (mondom csak talán!) nálam is nagyobb Kunmadár őrült, igazi fan! Ha már ekkora rajongó, persze hogy létrehozta a HDA Fan Klubot. Főnök visszaemlékezését olvashatjátok a kezdetektől napjainkig, az pedig külön megtisztelő, hogy bennünket, FMP-seket is megemlít a cikkében.

Hogyan is kezdődött?

Egy szép nyári napon – valamikor a 90-es évek második felében, már nem is emlékszem pontosan, olyan rég történt! :-) – szóltak a haverok: gyere Kunmadarasra lesz valami gyorsulási verseny a reptéren. És ki rendezi-szervezi egyáltalán, kérdeztem: Hadnagy Józsiék, tudod a Speed Riders-esek, Kunhegyesről. A srácokat már akkor is szinte mind személyesen ismertük, motoros találkozókról. Elmentem a haverokkal, hisz addig is együtt motoroztunk már vagy 14-16 éve. Jól éreztük magunkat, nézelődtünk a pálya mellett, és a parkolóban. Kinek milyen technikája van, ki mivel jött, ki mivel versenyzik. Ekkortájt természetesen csak utcai motorok voltak, legfeljebb egy pici „turpissággal”, de szigorúan a sufnituning keretein belül.

Ímmel-ámmal kijelölt pálya, és lézerszemű döntő bírók a pálya végén. De az összes esetlenségével, és rutintalanságával, egy jól végződött nap, ami elérte a célját. Behozta a gyorsulni vágyókat a pályára, és hozzá a nézelődőeket is. Én akkortájt egy 1963-as Junaknak, és egy 1963 Verolexnek voltam boldog tulajdonosa, amiket a végpusztulás előtti állapotból hoztam vissza az utókor számára.

Egy valamikori osztálytársammal – Lovas Sanyival- akkoriban szervezgettük a MEK-et (Motorbarátok Egylete Karcag), ugyanis megtudtuk, hogy sokkal könnyebben tudunk rendezvényeket szervezni, ha van klubunk (Sanyi később megrendezett Kunmadarason több 24órás versenyt is). De visszatérve Kunmadárra, a következő év május 1-i rendezvény közös volt HaJóékkal. Délelőtt volt a gyorsulási, délután a veterános körverseny.

Én akkortájt egy multi karcagi kirendeltségén dolgoztam, áruterítőként. Győzködtem a Főnököm, hogy egy kis pénzzel támogatni kellene a rendezvényt. Látott fantáziát a dologban. Összehoztam Ha-Jóval, és onnantól kezdve jó pár éven keresztül kizárólagosan mi árultunk jégkrémet a rendezvényen. Természetesen ez úgy zajlott, hogy reggel kivonultunk a hűtő kocsival, a segítőink árulták a fagyit, mi pedig a kocsi tetejéről néztük a versenyt. Pár év után én már nem dolgoztam a cégnél, de a versenyekre továbbra is kijártam. Volt, hogy egyedül, volt, hogy cimborákkal. Időközben az akkori cégemnél, az egyik munkatársam ugyancsak elkezdett Kunmadárra járni. Ó volt Bambula barátom, akivel végül is majdnem 10 évig jártunk együtt a rendezvényre. Ő már nem jár, átköltözött az ország másik végére.

Már nem is tudom mikorra tehető az idő, amikor elkezdtünk szisztematikusan ugyan arra a helyre leülni. Előtte szinte az egész pályát körbejártuk, kerestük a jobb helyet ahonnan jobban lehet látni, hallani. Időközben ugyanis észrevétlenül mindig jobb és jobb lett a technika, akár a kihangosításban /köszi, Csiga!/ akár az időmérés tekintetében. Miután megállapodtunk és állandóan ugyan arra a helyre pakoltuk, pár rendezvény elteltével észrevettük, hogy van pár arc, akiket már a „múltkor” is láttunk. Egy-egy jobb futam után együtt tapsoltunk – éljeneztünk a visszatérő sáv mellett. Voltak, akik pár bulin voltak ott, és utána „eltűntek”, voltak, akik maradtak. Szépen lassan kialakult egy szinte állandónak mondható 5-6 fős társaság, akik szinte keresték a többieket a lelátón. Persze ez a kiscsapat is változik. Igazán az eredeti csapatból már csak ketten vagyunk Geri barátommal. Ő szinte kisgyerekként kezdett idejárni, hisz a huszonegy-két éve ellenére, minden rendezvényen ott volt, mint én.

Ennek a rendezvénynek köszönhetek olyan ismerősöket a lelátóról, mint Zizi Imi, Geri, Pályi Csabi, Kovács Feri, Katyina Feri, és nem utolsó sorban az Fmp Motorosok Szegedről, és sokan mások / bocs, aki kimaradt!/ és a lelátó mellől, a rendezvény egyik állandó részvevőjét, Szikora Bandit, aki reggelente átkiabál a másik oldalról: gyertek, van egy kis pálinkám, reggelizzetek velünk!

Az évek múlásával „fertőzzük” a családot, egyre többünk a családját is hozza. Szinte már mániákusan arra törekedtem, hogy én legyek az első, aki a kapun bemegy a rendezvényre. Sokszor még a rendezőkre is várnom kellett. Volt, amikor a laktanya bejáratánál vitatkoztam, a biztonsági emberrel, mert nem akart beengedni. 2011. március végén ezzel a fotóval leptem meg Ha-Jó-t, mint az első néző (amire Ő a blogjában így reagált):

Hogy mit köszönhetek ennek a rendezvénynek?

Ezt nagyon nehéz szavakba önteni, ezeket az éveket át kellett élni. Ott kellett lenni a rendezvényen, ott kellett állni-ülni a pálya szélén, a lelátón. Én láthattam /a teljesség igénye nélkül, és bocs, aki kimaradt!/ Erdős Csabát, Orgoványi Gyurit, Fucskót, Belmét, a Gyöngyösi klánt, Papp Lacit, Szabb-ot, Tóth Zolit, a „Draghercegnőt” Matusik Andit, Reile Tomit, Szűrszabó Levit, Orbán Józsit, Lencsés Donát Danit, Gál Tomit, a Hell Tuning Csapatot, a nagyok közül. és a sok-sok indulót a kisebb kategóriákban.

Emlékszem, amikor Erdős Csaba 8.8-at ment, vagy amikor legelőször láttuk Tóth Zolit Rocket-III-mal gyorsulni. Összesúgtunk: megismered? Ő szokott az tv-ben motorokat tesztelni! És a sok sok stunt rider akikről szó se esett még. Hidi, Babu, Szabb, Potzner, a Demény tesók, Erdős Csaba, Erdei Balázs, Ákos, Pepe, Mókus, és az újabb és újabb generáció. A szemünk láttára lett Szemöldök, egy botladozó Etz-sből, Világbajnok. És amikor az első külföldi nagy Ász is megérkezett Peter Bossert személyében, tátva maradt a szánk. Egy teljesen más világ nyílt meg.

Szerencsére a szervezők is teljesen felnőttek a saját álmuk maradéktalan megvalósításához. Mert ehhez igenis fel kellett nőni. Mindenki nem alkalmas egy ilyen nemzetközi rendezvény lebonyolítására. És ami a “legtöbb”: soha nem ígértek olyan programot, amit ne tartottak volna meg!


Volt, hogy itt égtünk le legelőször a pálya szélén 29-30 fokban, de az is megesett, hogy +6 fokban, esőruhában vacogtunk. Nem célom minden rendezvény minden mozzanatát leírni, ezt megtették előttem olyan sokkal jobban hozzá értő emberek, akiket ennek a rendezvénynek köszönhetően személyesen ismerhetek, mint Amrein Laci, Ricsi, és Mező Jani.

Egyszerűen eme pár gondolattal csak köszönetet szeretnék mondani a szervezőknek, az összes embernek, akik a háttérben dolgoznak Hadnagy Józsi mellett! Köszönöm-köszönjük a lehetőséget, hogy minden rendezvényen egy emberként szurkolhatunk a versenyzőknek. És ez az a rendezvény, ami annyira összehozott idegen embereket a lelátón, hogy létrehoztunk egy baráti társaságot, HDA Fan Klub néven. Természetesen a logó használathoz kértük HaJó engedélyét, amit meg is kaptunk. Ez a kis csapat a kilométer távolság ellenére, rendszeresen tartja a kapcsolatot, nem csak a pálya szélén, hanem a civil életben is. E-mail-ben, és sms-ben jönnek-mennek a számok, hogy még mennyit kell aludni a következő rendezvényig.

2012 májusában szokásunkhoz híven a reggeli órákban letáboroztunk a jobb lelátó tetején. Pár perc elteltével Ha-Jó odamotorozott, és a következőket mondta: „Ez a kiscsapat annyira lelkes, akár a rendszeres korai érkezésben, akár a szurkolásban, hogy szeretné, ha áttennénk a székhelyünket a jobb oldali VIP lelátóra.”

Ezt a lehetőséget Köszönjük, és attól kezdve élünk is vele. Tévedések elkerülése végett: mi továbbra is éves bérlettel és napi jeggyel látogatjuk a rendezvényt, ezzel is hozzájárulva a jövőhöz! A 2013–s szezont már egységes „arculattal”, egyenpólóban kezdtük.

A 2013. májusi bulira Zizi Imi barátom úgy érkezett, hogy előtte 2 nappal, 3 órás kézműtéten esett át. Szinte megszökött a kórházból, csak itt lehessen. Egymás között azt mondjuk: a fanatizmus és a hülyeség határtalan, és még vannak ötletek a tarsolyunkban…

Tudom, tudjuk, hogy sajnos a gazdasági helyzet miatt a szervezők is, és a versenyzők is a „túlélésre” játszanak. Reméljük valahogyan talpra áll a világ, és lesz elegendő szponzor és néző ahhoz, hogy ez a versenysorozat ne szakadhasson meg. Igenis szükség van ilyen rendezvényekre! Ehhez szeretnék sok erőt és kitartást kívánni a szervezőknek!

Veres Főnök – HDA Fan Klub

És még egy utolsó bejegyzés: eme gondolatmenet papírra vetése után a HDA Fan Klub abban a megtiszteltetésben részesült, hogy kettő+kettő fő meghívást kapott a november 9-én tartandó zártkörű Díjkiosztó ünnepségre, Lázár Lovasparkba. Ezzel elismerve a sokéves kitartó „munkánkat”. Ezért külön köszönet a Speed Riders Csapatnak, és Dr. Hadnagy Józsefnek!

Veres Főnök! Köszönjük a visszaemlékezést, mint írtam már a piszkozat olvasása után korábban, a hideg futkosott a hátamon! Elég Kunmadár beteg vagyok ahhoz, hogy megérintsen az írásod, és azok a régi képek, uhh! Nagy megtiszteltetés, hogy része lehetünk az írásodnak, nagyon örülök, hogy ilyen jó kapcsolat alakult ki közöttünk, ami szintén Kunmadár számlájára írható, így közös tagjai lehetünk a nagy családnak. A versenyek napján a megérkezést követően hogy átintegetünk egymásnak a két szemközti VIP lelátóról, az már komolyabb része a ceremóniának, mint a Klicskonak a ringbe lépés előtti. Én is köszönöm az FMp-Motorosok nevében Kunmadárnak, Hadnagy Józsiéknak az élményt, amivel több mint 10 éve, folyamatosan megajándékoznak. Aki nem volt még Kunmadarason, javaslom, látogasson el a szentélybe.

– mi is meghívást kaptunk az említett Díjátadóra, amin készülünk kifaggatni HaJót, a főszervezőt a jövő évi tervekről, és a 2013-as rendezvénysorozatot is értékelni fogja; bővebben novemberben!