Csatlakozz hozzánk

Hírek

TesztMotor Túra 1.0

Közös kis kanyarvadászatunk élménybeszámolója

Közzétéve

ekkor

MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Július utolsó napját a túrázásra szántuk, ha már előtte nem nagyon csapattuk csapatban az idén. A fővároshoz közeli “motoros turisztikai központokat” látogattuk meg, amely így első körben a Pilist és a Visegrádi-hegységet jelentette.

Szerencsére a Napocska is megtisztelte jelenlétével legelső túra kezdeményezésünket, így semmi akadálya nem volt, hogy egy kellemeset kanyarogjunk a hegyekben. Saját számításom (pontosabban a Burgman órája) szerint bő kétszáz kilométert tekeregtünk a Budapest környéki hegyekben, bár ebben a városi szakaszok is benne vannak, amelyeket a (nagyrészt) nagyrobogók alkotta bandánk stílusosan teljesített.

Bár BenZso TMax Túra néven bocsátotta útjára a kezdeményezést, de ilyen rövid idő alatt nem gyűlt volna össze egy nagy csapatra való “nevező”, így lazítottunk a feltételeken: bármilyen vassal lehetett jönni! Csak azért legyen némi kraft a gépben, tehát nem feltétlenül Simsonokat vártunk, melyek kettes alapjáraton küzdik fel magukat egészen Dobogókő 699 méteres csúcsáig (a szerző tapasztalatból beszél…). Nem is volt gond a lovak számával, a legkisebb motorok, a két 250-es Aprilia robogó is teljesen kellemes tempóban fűzögette össze a kanyarokat (a szerző tapasztalatból beszél…). Persze – marketing hadjáratunknak köszönhetően – TMax-ból a legtöbb, de volt itt Hornet, K1200R, Speed Triple és két V-Storm is a tesztre befogott 650-es Burgmanunk mellett. Burgonya tökéletesen otthon érezte magát a kirándulós környezetben és általában az is, aki rajta ült, mivel aki akarta, “einstand-olhatta” pár kilométerre, ahogy a White Max-ot is. Erről a két paripáról végeztünk is egy kis összehasonlítót a túra keretein belül, nemsokára olvashatjátok. Igaz, ezek a gépek különböző árnyalatokat festenek a maxirobogók színes palettájára: érdemes-e összehasonlítani a legsportosabb nagyrobogót a legtúrásabbal? Érdemes, majd meglátjátok miért.


Induláskor a Hősök Terén – szerencsére remek idő volt

Pomáz felől támadtunk, majd Csobánkán keresztül tértünk rá a párhuzamosan futó 10-es útra (ez egy nagyon élvezetes és jó minőségű, másképp mondva erősen ajánlott szakasz), hogy első pihenőként felkereshessük a kultikus jelentőséggel bíró Üvegtigris büfét, amely Piliscsabáról lefordulva a Tinnye felé vezető út mellett, a Garancsi-tó partján várja az újabb kalandokat. Nagy meglepetésemre kinn volt a “Lali itt van” tábla, pedig két nappal előtte még kongott az ürességtől a ‘Tigris, mintha kipakolták volna. Hamar összekapták (a harmadik epizód forgatása után), így közülünk is kipróbálhatták páran a Lali-féle feketét, amit Gaben a filmben rendszeresen hitelre fogyasztott – ennek rovátkái még mindig a plafonon vannak… A híres vegyi gyümit már nem kóstolhattuk meg, mert indultunk tovább, pontosabban vissza Pilisvörösvárra, ahol Pilisszántó felé fordulva Pilisszentkereszten ismét visszakeveredtünk a Dobogókő felé vezető útra.


Egy pár Ízirájder Lalinál

Szépen feltekertünk a dobogókői parkolóba, ahol az első dolgunk szintén a büfé megtámadása volt… Igazából nem is a kilátó miatt kanyarogtunk arra, de azért itt “freestyle-módon” megebédeltünk: én például fagyiztam, de voltak kalóriadúsabb megoldások is. Kellett is az energia, mert várt ránk pár száz kanyar utunk következő, esztergomi állomásáig. Ez a szakasz valamivel sötétebb és keskenyebb, mint a dobogókői elágazásig vezető út, szóval csak óvatosan a sötét plexivel. Természetesen Esztergomban is hamar a parkolóban találtuk magunkat, a látványos, Bazilika mögötti téren. Itt rövid eszme-és gépcserét követően a 11-esen útba ejtettük nem túl hosszú túránk egyetlen tankolós megállását. Ha már szóba került az itatás: az én vasam, Burgman 6 liter felett fogyasztott, ami a 650-es blokk ellenére sok. Viszont kiváló kirándulópartnert ismertem meg Burgonya személyében, aminek részleteiről a későbbi tesztben olvashattok. Eredetileg Visegrád fele terveztük a hazautat, de Lepencén egy másik nagy csapat motoros csábított bennünket arra, hogy levágjuk az utat a jó kis kanyargós etapon Szentendre felé.


Túránk csúcspontja Dobogókő volt – ami a magasságot illeti

Ennek a szakasznak a végén zárult be a kör, vagyis nagyjából itt értünk vissza közös motorozásunk korábbi pontjához. Itt el is búcsúztunk egymástól, persze egymás túraélményeinek átbeszélése után. Reméljük, hogy hozzánk hasonlóan mindenki nagyon jól érezte magát és eljön máskor is. Ugyanis – reményeink szerint – a címben szereplő 1.0-s “verziószám” azt jelenti, hogy lesz folytatás, talán még nyáron. Mindenkit szeretettel várunk, akinek van kedve egy laza kis pár órás túrához, ami után még a kötelező jelenésed is megoldható az anyósodnál – ha valami családi progi van. A TesztMotor Túra is lehet családi program, azt hozol, akit szeretnél. Meg ugye a motorosok is egy nagy családot alkotnak és ezen belül a TMax-osok is: többünknek bebizonyosodott, hogy BenZso kedvence tényleg egy kiváló vas, nagyon elemében érezte magát a hegyekben – és a városban is. Bár igazából mindenki elemében volt, mert a csapatban motorozás varázsa mindenkit megérint – olyan ez, mint a vidéki diszkó péntek éjszaka: minél többen vagytok, annál jobb a buli. Köszönjük a részvételt mindenkinek!


Az esztergomi Bazilika látványos háttér – de az előtér most fontosabb


 

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna 2019 Fall

Trending