Teszt: Melyik 500-as Hondát válasszam?

Szöveg: Kovács Tamás Képek: Kovács Norbert, BenZso, KT, Honda

Édes az a teher, amit Olvasónk hordoz a vállán: gondolom sokan szívesen lennénk abban a nehéz helyzetben, hogy dönteni kelljen a három új félliteres közül. Már nem is annyira újak, illetve akadnak újabbak: majdnem napra pontosan egy éve próbáltuk Barcelonában az R-t és az F-et, azóta Milánóban pedig már körbejártuk az új házon belüli konkurenciát, a CBR650F-et és a CB650F-et is.

Tulajdonképpen a soros kéthengeres 500-asok is egyfajta házon belüli konkurenciaként születtek, méghozzá az ugyanúgy 48 lóerős (tehát A2-es) NC700-as “okos motorok” kategóriáján belül. A Hondát nagyon lendületbe hozta a vártnál tovább húzódó világválság: évről-évre szórják közénk a középsúlyú “józan” motorokat – és úgy tűnik, mi már választani sem tudunk!

Az említett új sornégyes 650-esek szerintem tovább nehezítik az 500-asok dolgát, melyek helyzete már a 700-asok árnyékában, az A2-es osztályharc fokozódásával sem volt egyszerű. Lefordítom, mire gondolok: nemhogy a három félliteres közül, de még a Honda középsúlyú kínálatából is nehéz a választás, ha valakinek mondjuk “megvan-a-nagy-A” (jogsi).

Hiszen ha(!) kétmillió körül meg lehet majd kapni a 650-eseket, akkor érdemes lehet rálicitálni plusz két henger és 40 lóerő kedvéért az 1,7-1,8 táján vihető 500-asokra… Vagy vegyük a magyar mentalitást: ennyiért már majdnem (NC) 700-ast is kapni? Akkor vegyük azt (az NC azért – is – 700-as, mert az már NAGY – 48 lovat az 500-as is tud, lásd ebben a tesztben…)!

Elkalandoztunk, mert Ákos – így hívják az említett kellemes teherrel küzdő Olvasónkat – már eldöntötte, hogy 500-as Hondát akar, csak nem nagyon tudja, melyiket. Mondhatnánk, hogy hazai viszonylatban elképesztő önuralommal bír a srác, mivel “korlátlan” jogosítvánnyal rendelkezik. Akkor miért nem vesz ennyiért használt “Hannspree” 600RR-t, esetleg “Ezererert Repsolban”? Mert tudja, hogy friss jogsival tök fölösleges…

Pedig pár éve még nagy divat volt “sornégy-600-zal” kezdeni, aztán az esetek egy mérhető részében az árokban végezni… Szerencsére a kínálat mellett a motoros társadalom is “józanodott” valamelyest – no de ne kanyarodjunk el megint, térjünk a tárgyra: melyik lesz Ákos 500-asa? “Önerőből” nem tudott dönteni, ami valamilyen szinten érthető is, hiszen ezek a motorok – érzésre is – nagyon közel állnak egymáshoz.

Nekünk is kapóra jött Ákos tanácstalansága, mivel adósak maradtunk a félliteres trió hazai pályán szerzett tapasztalataival. Ráadásul a premier tesztben is ígértem, hogy az itthoni gurulások után döntök közöttük… Barcelona, Manresa és Milánó helyett jöjjön most már a “mélyvíz”, a magyar aszfalt, Budaörs, Budapest, Inárcs-Kakucs és az Üvegtigris – vagyis az a bizonyos magyar valóság.

A vizsgált aspektusból a legnagyobb különbséget a spanyol menetpróbákhoz képest a festői “háttéren” túl az útminőség jelenti. Ócsát a szociális lakópark óta mindenki ismeri, de nekem mindig a hírhedt Öregországút jut róla eszembe, mint a hazafelé vezető út utolsó, futómű-vallató (gyilkos) szakasza. Jó hírünk van: nem véreztek el alatta az ötszázasok – szerencsére a futóművük is “józan”!

A 20mm-rel nagyobb rugóutaknak köszönhetően a túraendurós CB500X-en a legjobb a helyzet a rugózási komfort szempontjából, ha “nagyon magyaros” utakra keveredünk. BenZso például jóformán “nyélen” vágtatott át az említett “kritikus” kilométereken, amikor a TesztMotor Tréningre hozta a vasat Kakucsra. Itt egyébként kipróbálta egy NC700X tulaj is, akinek tetszett ez a pörgősebb blokk, mégsem cserélné el a sajátjára. “Öreg vagyok már a sportos blokkhoz”; Ákos viszont fiatal – zárójel bezárva.

BenZso szerint a haladós tempóban “meg sem nyekkent” az 500X az Öregországúton, és ami még szebbé teszi ezt a sztorit, hogy utána a pályázást (esetenként két személlyel) is jól viselte. A KakucsRingen nyilvánvalóan más szempontok aranyozzák be a kilométereket: és nem, az 500X nem volt túl billegős, ami minket is meglepett. Persze a “józan” szócska megint csak előkerül: normális keretek között még “hétvégi” (gokart)pályázgatni is lehet vele, és az alkalmi ösvényjáráson, vagy éppen a mindennapos melóba menetelen túl ez teszi az X-et a legsokoldalúbb géppé a triból.

Tehát Ákos, ha ezt a fajta sokoldalúságot keresed az 500-as bringákban, akkor az X-ben találod meg a leginkább. Igen, pusztán felépítéséből fakadóan, de igazából más nem is különbözteti meg a három Hondát. Még csak azt sem mondanám, hogy a másik kettő nem sokoldalú, mert ők is ügyesen vegyítik a napi rutint a hétvégi akciókkal. Pályán például mind a kettő jobban mutat az X-nél, és az árnyalattal feszesebb villák is jobbak ide – jó volna tudni, Olvasónk akarja-e egyáltalán néhány napos hétvégén pályára ereszteni a 48 lovat.

Ha igen, akkor a kalandmotor külsejű X mégiscsak háttérbe kell, hogy szoruljon. Bár a CBR500R sem az a tipikus pályamenő: viszonylag alacsony lábtartója – egy előttem próbáló kollégának hála – elfogyott a pályanap végére, mint a jómunkásember fizetése a hónap végére. Hiába sorolja oda a Honda, a félliteres CBR nem sportmotor. Ennek ellenére én is szívesen felmentem volna vele a KakucsRingre tovább koptatni a csavarokat, de éppen akkor volt egy egyhetes “autós szünet” – pech.

Azért négy kör erejéig kipróbáltam egy spanyol pályán, még a menetpróbán. Ez a párás plexin át, a szemerkélő esőben és a bő hét fokban nem volt olyan őszinte élmény, de annyi biztosan kiderült belőle, hogy nem fogsz csalódni benne Kakucson és Kecskeméten sem. Kivéve, ha Te vagy Bódis Ricsi vagy Sebestyén Peti, mert ők már kinőtték ezt a gépet, de Ákosnak biztosan nem kell több – egyelőre.

Kissé elkanyarodtunk a pálya irányába, de mi már csak ilyenek vagyunk – túl közel lakunk a ringhez… Olvasónkat biztosan jobban érdekelné a közúti használat, amiben igazából mindhárom paripa profi. A 48 lóerős (43Nm), egyenletes teljesítményleadású sorkettes blokk ugyanolyan könnyen kezelhető, mint maga a motor – és ez mind a háromra vonatkozik. Különbség csupán az üléspozíció (geometria) területén jelentkezik, és ebből adódóan mindegyikkel egy kicsit másmilyen menni.

Nem kell megijedni, ha a sportos 500R tetszik a legjobban, mert valójában nem olyan sportos. Olyannyira nem, hogy plexijének és a villahíd fölé szerelt (kényelmes) kormányának hála túra-célokra is ez a jobb (az X-szel együtt). A 181 centimnél fogva számomra a szélvédelem nem volt tökéletes, de a csuklóm nem fájdult meg egyszer sem. Mint mondtam, a lábtartó is alacsony, szóval ha ezen a gépen valaki nem érzi otthon magát, az…menjen vissza a balettba ugrálni!

Vagy üljön fel a CB500F-re, amely még kínál egy “utcaiharcosos” alternatívát, méghozzá pont annyira agresszív formában, ami még nem megy a kényelem rovására. Nekem ez az egyenes kormány pont jó volt: elég széles, elég magas. Az F-fel még egy hajszállal könnyebb manőverezni, viszont a szélvédelem elmarad, mint az idei tél. A kettőt a CB500X gyúrja a legjobban össze eggyé: 120 fölött nem fúj le a szél és ultra-kényelmes – már megint a sokoldalú X-nél tartunk…

Ákost a testtartáson és a menettulajdonságokon túl bizonyára a fogyasztás is foglalkoztatja. Hazai pályán – a futómű mellett – az 500-as étvágya volt a másik kulcskérdés; a minőségi spanyol szerpentineken nyúzva 5 liter felett ettek a gépek, kivétel nélkül, igaz nem sokkal. Ez sem mondható rossznak – mert egy 250-es robogó is simán benyel 4-et -, itthon viszont (mivel már nem versenyeztünk a spanyolokkal és a görögökkel) lement az átlag 4,8-ra – de egy nyugisabb etapon négy és felet is mutatott a kijelző.

A fogyasztás terén nem tapasztaltunk különösebb eltéréseket a sport(os), a naked és az “enduro” között – a lényeg, hogy az étvágy miatt nem kell aggódni… A tankolások során az egyedüli kellemetlenséget a “levehetős”, azaz zsanér nélküli (CBR125) tanksapkák jelentik. Az nem túl elegáns, amikor a kúton a “kezünkben marad” – de a nagyobb baj az, hogy nem praktikus.

Egyébként a praktikummal nincs gond: rendes, kényelmes, tágas ülések, jól használható tükrök és utaskapaszkodók várnak az 500-asok fedélzetén – bár az NC700-asokról ismert mély tároló a tank helyén azért hiányzik a CB500X-ről. Cserébe megkapjuk az ugyanolyan erős, de jóval pörgősebb, és mégsem sokkal iszákosabb blokkot – amely napjaink egyik legjobban sikerült darabja mindennapos utcai használatra…

Elmeséljük Ákosnak és mindenki másnak, hogy miért olyan tuti ez a blokk, kezdőknek és haladóknak egyaránt. Röviden, tömören: a kezdők könnyen elboldogulnak vele (miközben marad bőven tartalékuk a fejlődésre), a haladók pedig képesek lehetnek kipréselni annak minden édes cseppjét – és ez az egész motorra, és persze mindháromra igaz. Hogy mire gondolok: egy tapasztaltabb motoros úgy érzi a nyergükben, hogy tényleg TUD…

Elképzelem magam – az 500R-en, mondjuk – a “Csobánka TT-n” (Pilisvörösvár-Csobánka, biztosan ismeritek), ahogy a “hegyi pályán” folyamatosan az ötszámjegyű tartomány közelében tartom a fordulatot, és már “sokadikban” vagyok (ezt egy 600RR-en biztosan nem tehetném meg arrafelé, nem vagyok McGuinness), a biztonságos-semleges futómű kijavítja a vezetési hibáimon túl a nem mindenhol TT-minőségű aszfalt bajait is…majd a Csobánka tábla előtt a lejtőn nagy fék, fordulás, és visszafelé ugyanez Vörösvárig…

Nem tudom, sikerült-e átadnom a fílinget, de a lényeg az, hogy jóval többnek érzed azt, amit csinálsz, de mégis biztonságos(abb) tempóban motorozol – ezt már a Ninja300 kapcsán (az is  jó kis pörgős…) is elmondtam, de itt még egy kicsit többet kapsz. Ha meg ahhoz van “kedved”, hétfőn reggel szépen becsordogálsz a melóba, amolyan Civic szedános járáskultúrával… De a hétvégén előhozod belőle a CRX-et! Legalábbis úgy érzed, mert a 48 lóerő ettől függetlenül nem változik 148-cá – de a kútnál sem “annyit” csurgatsz…

Igen ám, de mindez jelen brigádunk mindhárom tagjára igaz, Ákos pedig választani szeretne. Tényleg nincs könnyű dolga! És nekem sem: csalódást okozok, de nem tudom megmondani, hogy melyikkel menjen haza. Legfeljebb azt, hogy én hogyan döntenék. A túraendurót, a CB500X-et kizárom magamnak, és nem azért, mert az a legsokoldalúbb és a legkényelmesebb, hanem mert “még túl fiatal vagyok a formáihoz” és a jellegéhez, mondjuk. Pedig szeretek néha földúton kolbászolni, de kakucsringezni még jobban!

Ez utóbbiért talán a sportos CBR500R-t választanám, de a streetfighteres formája-üléspozíciója miatt a CB500F nagyon-nagyon kevéssel “kapott csak ki” – nálam. Érdekes, hogy a hazai Honda statisztikái pont fordítva alakultak, azaz – végülis nem meglepő módon – eddig az X volt a legnépszerűbb, az F a második és az R a harmadik. Az árlista (lásd lentebb) az R-X-F csökkenő sorrendben alakul, de Ákos valószínűleg nem ez alapján választ majd. Bárhogy is dönt, rosszul nem járhat, ez egészen biztos – csak jól, vagy még jobban.