Tesztek

Tereprobogók: MBK Booster 50 és 100

Az MBK Boosterek elvileg tereprobogónak számítanak, de hogy ez mit is jelent..
Euromotor2
MotoStar

Az MBK Boosterek elvileg tereprobogónak számítanak, de hogy ez mit is jelent..

Írta: Kovács Tamás (gyakornok)
Szerkesztette: Molnár Dénes (DennyM)

Még a ’90-es évek elején, 1992-ben – az akkori Motor Katalógus szavaival élve – „friss szélvészként tört be” a robogók közé a Yamaha új modellje, a BW 50-es, az ún. tereprobogó kategória egyik megteremtője. Látva a ropiszerű villákat, a kis rugóutakat, a sok műanyagot és a terepezéshez nem éppen ideális testtartást, sokan már ekkor kételkedtek a tereprobogók létjogosultságában. A kétkedők ellenére mégis egyre több gyártó készítette el a saját verzióját, mint péládul az Aprilia. És így tett a francia MBK is, mely lényegében Yamaha modelleket (BWS) csomagolt be a saját köntösébe. Tesztünk alanyai az MBK-Yamaha házasság két gyermeke, az 50-es és a 100-as MBK Booster.

Vajon tényleg annyira alkalmatlanok ezek a modellek terepre, mint ahogy a kategória megjelenése idején a kritikusok mondták? Akkor miért születtek meg ezek a robogók? Kik vásárolnak ilyeneket és valójában mire is használhatók? Vagy csak egyfajta divatirányzatot képviselnek, és azért jöttek létre? Ezekre a kérdésekre próbáljuk tesztünk során megtalálni a választ.

Külső / megjelenés

Nos, az elsőre látszik, hogy divatból biztos nem vesznek ilyen típusú robogókat az emberek, ugyanis nem divatosak. Még ha az 50-es kistesóra nem is annyira igaz, de a 100-as – finoman szólva is – eléggé bumfurdi megjelenésű, melyre a tervezői valószínűleg az egyedi szót aggatnák. Rögtön szemet szúrnak a Speed Triple-szerű első lámpák, amelyek a Triumph-nak remekül állnak, de itt nagyon nem illenek a képbe. Sokkal jobb lett volna az 50-es Booster kinézetét átmenteni valamilyen formában a 100-asra (érdekes, hogy a két azonos nevű típus mennyire nem hasonlít egymásra), mert az valóban jobban néz ki és arányosabb is. A lámpái, a formái, vonalai sokkal szebbek, mint a nagytesóé és olyan apró részleteknek is örülhetünk, mint a fejidomba épített helyzetjelző vagy az egyedi műszerfal. A 100-as Booster esetében is vannak egyedi részletek, de sajnos inkább a szó negatív értelmében: az első lámpa alatti őztoló rács-szerűség és a kacsacsőrű első sárvédő inkább érdekes, mint szép látvány. A gép hátulja már közelebb áll az igazsághoz, ennek ellenére – vagy éppen ezért – nem találunk izgalmas részleteket rajta. A kapaszkodó-csomagtartó egyébként nem divat ma már.

A 100-as megjelenésén érződik, hogy inkább a funkcióra és a praktikumra koncentráltak a tervezők, semmint a kinézetre, ellentétben az 50-essel, amely külsejével is próbál hódítani a főleg tinédzser vásárlóközönsége körében. Nem is találunk rajta olyan hasznos részleteket, mint a nagyon tényleg jól használható „majrévas”, vagy az okosan elhelyezett első indexek. Bár eléggé különbözően néznek ki, főleg első ránézésre (pedig évjáratuk is majdnem azonos, a 50-es ’98-as, a 100-as egy évvel fiatalabb), azért ha kicsit jobban megvizsgáljuk őket, találunk azonos megoldásokat a két testvérnél: ilyen a hátsó lámpa vagy a fejidom formája – és itt ki is merül a hasonlóságok sora.

Belső/motor

A „Booster” kifejezés egyik olvasatában rombolót jelent. Nos, ha itt azért nem is tartunk, de a tőlük elvárható teljesítményt hozzák a kis kétüteműek, egész kellemesen robbanékonyak. Számszerűsítve a nagy Booster – gyári állapotban – 101 köbcentijéből 8 lóerőt varázsol elő, az 50-es ennek maximum a felét tudja. Azért ezek az értékek mutatják, hogy nincsenek nagyon kihegyezve a blokkok, a tervezők hosszú távon is megbízható erőforrásokban gondolkodtak. Hiszen egy mai modern 50-es is ki tud magából hozni 8 lovat fojtás nélkül, csakhogy a nagy Booster mindezt erőlködés nélkül, kényelmesen teszi. Biztosan elő lehetne csalogatni belőle még némi erősítést a méneshez (nem is kicsit), de ez valószínűleg a tartósság rovására menne. Bár ugyanolyan teljesítményre képes, mint egy „mai” 50-es, és a végsebessége is hasonló egy „jobb fajta” fojtatlan kismotoréhoz (90km/h), mégis sokkal könnyedébben éri el ezt a csúcssebességet, tehát jobban gyorsul és érezhetően nyomatékosabb is (9,6Nm, amely már 4000-es fordulaton rendelkezésre áll).

Kellően lendületesen haladhatunk vele például a nagyvárosi forgalomban: jól indul a lámpától és tudja tartani a forgalom ritmusát. Úgy is mondhatjuk, hogy ezzel a 100-as robogóval mi vagyunk az egyik legdinamikusabban, legjobb ritmusban közlekedők a városi forgalom sűrűjében. Egészen addig, amíg nem keveredünk gyorsforgalmi- vagy országútra. Itt fokozatosan úgy érezzük, hogy a nyolc paripából egyre kevesebb tart velünk, pedig csak a viszonyok változtak meg. Ilyen körülmények közé már kevés ez a teljesítmény, az autók előzgetnek bennünket, nem pedig fordítva, mint a városban. Vidéki utakon is megállja a helyét, ha nem főútvonalakról van szó: gyári fojtásokkal és katalizátorral együtt 80 km/h a gép utazósebessége.

A kisebb Booster-nek még a végsebessége sem közelíti meg ezt az értéket, de a belvárosban ezzel is jól lehet haladni. Jól indul a lámpától, kellően robbanékony, bátran előregurulhatunk ezzel is a kocsisorok között, hogy a zöldre ott hagyjuk őket. Ezután persze viszonylag hamar kifogy az erőből a kis 50-es, ami nem jó sem nekünk, sem az autósoknak. 50km/h-s sebességig jól gyorsul, utána inkább már csak próbál.

Mindkét erőforrás rendkívül megbízható, ami nem csoda, hiszen mindkét robogóban Yamaha-blokk dolgozik. Erre úgy látszik mindkét gyártó büszke, hiszen nagy Yamaha felirat díszeleg a 100-as Booster blokkján és a fékolaj-tartályon is. Ezek a japán – egyébként léghűtéses, karburátoros – blokkok a nagy meleget és a csípős hideget is egyformán jól bírják: könnyen indulnak, önindítóval vagy akár berúgókarra is. Érdekes, hogy a kisebb Booster-en még kézi szívatót találunk, de ez is hibátlanul működik. A hangja a nagyobb MBK-nak kicsit karakteresebb, de a kisebbé sem túl „vékony” és egyik sem túl zajos – gyári dobbal.

Futómű / fék

Nagy előnyük a tereprobogóknak, hogy valamivel erősebb futómű van alattuk, mint „mezei” társaiknak. Nincs ez másképp a Booster-eknél sem, az átlagnál kicsit nagyobb átmérőjű teleszkópok és nagyobb rugóút csábít velük a terepezésre. Ezzel a megerősített futóművel valóban kimerészkedhetünk a földútra is, tapasztalataink szerint nem túl nagy sebesség mellett, még ott is elboldogulnak a Boosterek, sőt egész élvezetesen lehet terelgetni őket. Nagyobb sebességnél és/vagy rosszabb minőségű úton már beleütközünk a kategória korlátaiba: a 100-as MBK esetében a rugóút hirtelen kevés lesz (elöl 70 mm, hátul 55 mm), a műanyagok zörögni kezdenek, a tipikus robogós testtartás (főleg a lábak helyzete) sem megfelelő már és a gépek hátulja is túl nehéz természetes talajra. Ez persze nem csak a futómű hibája, hanem egyáltalán a robogós felépítés, ill. az a tény, hogy robogókról beszélünk. Vagyis hiába hívjuk ezeket tereprobogóknak, ha nem egy jó állapotú földútról vagy a hazafelé vezető földutas utcánkról van szó, inkább kerüljünk mindenféle terepet. Ne ezekkel akarjuk felfedezni a Százholdas Pagony rejtelmeit.

Viszont a megerősített futómű ha a természetes talajon nem is, az utcán, az aszfalton mindenképpen remekül érvényesül. Ilyen körülmények között (normális használat mellett) elegendő tartalékkal rendelkeznek mindkét modell villái és a (robogók esetében hagyományos, féloldali, a blokkhoz rögzített) hátsó teleszkóp. Egy átlagos robogóhoz képest sokkal könnyedébben lendülnek át az úthibákon, amiben persze a 10 colos kerekek és a ballonos gumik is kiveszik a részük. A (kicsit) erősebb futómű és a nagyobb kerék párosítás kellemes és kényelmes gépeket varázsolnak a Booster-ekből. A 100-as teleszkópjai egy kicsit keményebbek ugyan, de normális körülmények között nem ráz szét minket a gép, legfeljebb pár pesti helyszínt említhetnénk, de az nem is normális körülmény és oda már tényleg terepmotor kell.

Talán a fékek tekintetében tudnánk még egy olyan tulajdonságot mondani a külcsín mellett, amelyben egyértelműen a kisebb MBK a jobb. Mindkettőt egydugattyús, 180mm átmérőjű tárcsa fék lassítja elöl, de az 50-esen Brembo felirat virít a féknyergen és a fékkaron is. Hozza is a tőle elvárhatót, tényleg elég egy ujjal húzni a kart, ami a nagytesó első satujáról nem mondható el. Azért a mindennapi használathoz ez is elegendő, ahogy mindkét modell hátsó dobféke is.

Menettulajdonságok

Nos, mindkét motor nyert már ügyességi/szlalom versenyt motoros találkozón, ez azt hiszem sokat elárul a gépezetek könnyű kezelhetőségéről. Nem nagytestű robogókról van szó, így még inkább könnyű terelgetni őket. Ez főleg a nagyvárosi forgalomban előny, ahol igazán otthon érzik magukat. Könnyedén cikázhatunk az autók között, mozgékonyak és fordulékonyak, könnyen és élvezetesen hagyhatjuk magunk mögött a dugókat. Mint már szó volt róla, tereprobogó elnevezésük ellenére mégsem igazán jó velük földúton menni, de az ellenkezőjét is kipróbáltuk: versenypályára is kivittük (aszfaltgumikkal) a két Booster-t. Természetesen a KakucsRingen a kisebb MBK-nak esélye sem volt a 100-assal szemben és az 50-es kevéske is volt ebbe a környezetbe: nyélgázon teljesítettünk 1-1 kört, így az említett kiváló Brembo satu szerephez sem jutott. A nagy Booster viszont jól érezte magát a kanyargós gokartpályán, ami valamilyen szinten szintén szélsőséges körülménynek számított a gépnek: a hátsó teleszkóp egy kis aszfalthibán folyamatosan pumpálni kezdett, ahogy a gyorsabb kanyarokban is, na meg egy kis plusz fékerőt is megköszöntünk volna. A két véglet között, vagyis mindennapi, utcai használat során viszont semmi gond sincs velük és – ahogy már említettük – városban ezek a robogók remekül érzik magukat: könnyen gyorsulnak, könnyen megállnak, könnyen fordulnak és mindenhol elférnek. A tereprobogós kialakításnak köszönhetően jobban boldogulnak a betondzsungel megpróbáltatásaival (úthibák, fekvő rendőrök), a 100-assal pedig akár még utast is vihetünk magunkkal. Ehhez elég méretes ülése van a nagyobb MBK-nak, csak ne legyen túl termetes a benzintyúk, mert anélkül is elég szűkösen férnek el ketten ezen a közepes méretű robogón.

Összegzés

A cikk elején feltettünk pár kérdést arra vonatkozólag, hogy az ilyen robogóknál, mint a Boosterek is, komolyan kell-e venni a „terep” szócskát. Nos, tapasztalataink szerint nem igazán. Földútra merészkedhetünk vele, de nem érdemes komolyabbra venni a figurát, mert attól se nekünk, se a gépeknek nem lesz jobb. Vannak viszont más erényeik: masszívabb felépítésükből adódóan rendkívül tartós konstrukciók, amit jól bizonyít, hogy az 50-es verziót (némi átalakítás után) gyakran használják a fiatalok huligánkodásra (egykerék, stoppie és társai), tehát nagyon jó freestyle-alap a modell. A 100-as Booster ehhez már kicsit nehéz (88 kg szárazon), de vannak más előnyei: ilyen például a kesztyűtartó, a gyújtáskapcsolóról nyitható (bowdenes) sisaktartó vagy a lenyíló oldalsztender esetén leálló motor. Mindkét Booster robogó lévén elég praktikus, bár itt meg kell jegyeznünk, hogy egyiknek a sisaktartójában sincs világítás és egyikbe sem fér bele egy zárt bukó. Ennek ellenére nagyon jól használható motorok, megbízható mindennapi társak. Amiről még nem volt szó, de nagyon fontos, hogy ár-érték arányban szinte verhetetlenek, mivel japán minőséget kapunk jóval olcsóbban. Ha pedig felrakunk rájuk pár Yamaha matricát, senki sem fog kételkedni, hogy vajon tényleg hangvillás modellt hajtunk-e.

Comments

comments