Csatlakozz hozzánk
KTM

Blog

Téli pályázás: Motorland Aragon

A pályamotoros naplója: beszámoló Aragóniából (onboard videókkal!)

Közzétéve

ekkor

MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Most már ugyan itthon is megmutatta egy kicsit magát a tavasz, de azért még hó is esett a héten. Mindenesetre a legkívánatosabb megoldás erre az időszakra egy kiadós, napsütötte külföldi pályázás. Persze a legtöbbünknek maradnak a videójátékok, ha motorversenyzős vágyainkat ki szeretnénk élni az uborkaszezonban, de azért akad pár szerencsés honfitársunk, akik Spanyolországban élőben is hódolhattak szenvedélyüknek. Most az ő beszámolójuk következik, szervezőjük, FélSvéd tollából, a napfényes Motorland Aragonról.

Első pályanap

Este fél 8-kor vacsorázni akartunk, de kiröhögtek a hotelben, hogy majd kilenckor. Beültünk az autóba éttermet keresgélni, négy étteremben is ugyanezt a választ kaptuk, de baromi éhesek voltunk, így nem adtuk fel. Végül egy kínai kajáldába engedtek minket leülni 8-kor, igaz, üres volt a hely, de kaptunk kaját. A Hotel Calpe egyébként nagyon kellemes, csak internet nincs, így csak a pályáról tudok beszámolót hazaküldeni, mert itt van wifi.

Napsütés egész nap, és mindenki el van ájulva az aragóniai aszfaltcsíktól. Petyának dadogott a motorja, így ki lett szedve a Power Commander, azóta jó. Andrásnak meg gyorsan ment a pályatanulás, már 2:15 nél tartott délben…

Én fenthagytam még a Bridgestone Battlax slicket, amivel dobogósok lettünk a szezonvégi Endurance-on. A harmadik menet után feltettem egy új 6854 Dunlopot, ami elvileg talán medium hard…

Délután Andrással mentem mindig ki, egy vagy két kört mögötte, aztán érdekes módon mindig a rövid célegyenes végén fékeztem ki. De mindketten jókat javítottunk, Andrásnak 2:13.2, nekem 2:10.69 a pb (personal best).

Már az első menet után tépett volt a Dunlop (mindig is ezt utáltam a Dunlopban), pedig direkt a keményebbet hoztam. Lehet, hogy az Öhlins TTX-en kéne tekergetni, de ugye nem vagyok szakértő. Az utolsó menetben Petya kiküldte Danit is, hagy tudja meg, milyen a jó pálya…

Este megfordítottam a tépett Dunlopot, még megyek vele délelőtt a hűvösben, aztán a versenyre teszek újat (csak nem tudom, hogy Dunlopot vagy Pirellit szereljek fel – lehet, hogy a Dunlopot el kéne tennem Valenciára, vagy akkorra ha sikerülne beállítani a TTX-et…)

– írta FélSvéd az első edzésnapról (itt találtok néhány videót erről a napról: http://www.youtube.com/user/felsved)

Második pályanap

Este végre a hotelben vacsoráztunk. Videón megnéztük és kielemeztük az íveket. Reggel ismét szikrázó napsütés, melegebb volt, mint előtte való nap. Délelőtt volt négy menet is, mind a négy beleszámított az időmérőbe (nem mintha a rajtpozíció sokat jelentene repülőrajtnál). Itt van egyébként a Ten Kate csapat három versenyzővel, mindhárman 2 perc alatt mennek!

Az utolsó időmérő menetre tettem fel új elsőt meg hátsót is. De nagyon féltem, hogy az új Ntecet széttépem az időmérőn, ezért csak egyetlen mért kört mentem (tehát három kört voltam kint). Meg is lett az eredménye, javítottam az előző napi időmön: 2:09.9.

Az egyetlen mért kör az időmérőből

Ez ugyan 9 tizeddel még rosszabb a tavalyi pb-nél, de jó jel volt a verseny előtt. Természetesen az egy mért kör alatt nem tépődött meg a gumi sem, de biztos voltam benne, hogy a 7 körös verseny alatt fog kapni annyi kigyorsítást, hogy szét lesz tépve a bal oldala, pedig ismét 6854-es hard gumi került fel (ez balos pálya, ha valaki nem nézte volna a videómat)

Elhatároztam, hogy ha széttépem a gumit 7 kör alatt, de lesz új pb, akkor legalább megérte 🙂

Videót bekészítettem, guminyomást beállítottam 1.7-re, (tudom hogy Ntec gumiba melegen 1.5 a max, de a “tépés-veszély” miatt ezt a tippet kaptam).

A repülőrajt egy nagyon érdekes kijátszása a spanyol (meg az olasz) szabályoknak, miszerint VB pályákon amatőr hobbisták nem versenyezhetnek. Így az időtervben nem is versenyként volt feltüntetve, hanem “TimeAttack” néven… Ilyenkor az időmérőn kialakult sorrend szerint a depóban libasorba egymás mögé sorakozunk, majd egy felvezető ember megy legelöl egy kört. Amikor ő kijön a boxutcába és a libasor ráfordul a célegyenesre, akkor indul a 7 körös verseny.

Íme a tanvideó

Utólag kiderült, hogy szinte csak orosz versenyzők indultak, de nem sok lassú ember van közöttük. A 24. helyről indultam, András 26,Petya pedig a 28. pozícióból.

A verseny első 4 körében képtelen voltam támadó pozícióba kerülni az előttem lévő két sráccal, de az ötödik körben fáradhattak (ami az ő korukban azért érthető) és a kör utolsó negyedében mindkettőjüket sikerült kifékeznem két egymás utáni féktávon. Ekkor tiszta volt előttem a pálya és az utolsó két körben jöttek a leggyorsabb köreim, amiből az új pb több mint egy másodperces javítás a tavalyi pb-vel szemben: 2:07.957.

A kritikus 5. kör és a rögtön utána következő kör az új pb-vel

A másik öröm az volt, hogy alig tépte meg a gumit a 7 kör. Lehet, hogy az 1.7-es guminyomás segített (videó).

Úgy érzem, mind a hét kört nagyon egyenletesen sikerült teljesítenem. 10 hónapja nem sikerült egyetlen pályán sem javítanom. Nagyon tudom értékelni ezt a pillanatot, mert nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog. De úgy látszik, ennyit számít, hogy hibátlan a váltó (gyorsváltó) és nem kell ezekre külön figyelmet fordítanom a pályán…

A verseny után nem sok erőm maradt motorozni, így Rosivall Ágostont kiengedtem, hátha mond valami okosat a motoromról. Neki túl sok volt a hátsó gumiban az 1.7, és levette 1.35 re-!!! 1.7-tel nagyon rossz volt a tapadása. Aztán leért az idom neki a kanyarban és kitépődőtt a helyéről… Berki Zsolt ötlete alapján ideiglenesen Dani javította meg az idomot.


A 7 körös verseny időeredményei: nagyon egyenletesen sikerült teljesítenem

Andrásnak ezen a napon nem sikerült javítania, így neki maradt a tegnapi 2:13. Petyának viszont sikerült egy pici faragás: 2:26. Dani is kihasználta Petya fáradtságát és így kimehetett a hatkilós Kawával, ment is vele 2:19-et. “Őfelsége” még nem erőlteti, mert két éve nem ült motoron, lassan akar belemelegedni, majd Valenciában…

Összecsomagoltunk, bepakoltuk a motorokat “Őfelsége” furgonjába és mi négyen elindultunk Valencia felé. 21.30-kor értünk a szuper hotelünkbe.

– Hőseink tehát már a valenciai MotoGP pályán koptatják az aszfaltot – nemsokára az erről a helyszínről írt naplót is olvashatjátok

Utazás, előkészületek

Nemrégiben indult pályamotoros sorozatunk (nulladik és első rész) szerzője (Kapetz Gábor, vagyis FélSvéd)) már évek óta szervez exkluzív külföldi, téli pályázásokat – az idei felhozatalról korábban már értesítettünk benneteket a Kirakatban. Ezek közül az első idei megmozdulás a spanyol Aragon Motorlandba szervezett edzés volt, amelyről most részletesebben is olvashattok, a főszervező tollából. Lentebb az utazás és az előkészületek részleteit osztjuk meg veletek, hogy bepillantást nyerjetek az amatőr pályázók piros betűs ünnepnapjaiba, hogyan is zajlik egy ilyen pályabuli. Nemsokára a hétvégi két tesztnap történéseit is elmeséljük, de mire ezeket a sorokat olvassátok, hőseink már Valenciában hajtják a (tized)másodperceket, amiről szintén beszámolunk majd.

A bérautónk Barcelonában – mint az előzetes tapasztalataim alapján sejthető volt – nem Opel Meriva lett, hanem választhattam Ford Fusion és Chevrolet Aveo között – az előbbit választottam. A reptértől 3 órás volt az út Aragonig. Szikrázó napsütés egész úton és csodálatos Katalán tájak: szuper érzés a tavaszba megérkezni pár óra alatt!

Új versenyszerelőnk volt egész héten, Danit a legújabb R2 Motorszervizből kaptuk kölcsön – ő gumizott is. “Őfelsége” már a pályán várt minket. Laci erősen kerüli a tömeget, így biztosítva több száz méteres játszóteret a kiskutyájának, amit magukkal hoztak… Szerencsére az Aragóniai pályának a depója is hatalmas. A pálya egy fennsíkon található, csodálatosan egyedi vonalvezetéssel!

Napokkal a spanyolországi “pályabuli” előtt találtam három német srácot egy német fórumon, akik boxtársakat kerestek. Mivel ők is folytatják Aragonból Valenciába is,  megegyeztünk, hogy itt és ott is közösen veszünk ki boxot. Szerencsére hatalmasak itt a boxok, kb. brnói méret. Bepakoltunk a boxba, beregisztráltam mindenkit. Kerestem Rosivállékat, (Rosivall Ágoston, ex-endurance versenyző – a szerk.), de nem találtam meg őket. Fejenként négy új hátsó gumit hoztunk, és én egy darab új elsőt is. Esőgumi garnitúrát csak én meg Petya pakoltunk, reméljük tök fölöslegesen.

Az itteni aragoni terveim egyébként nem túl optimisták: meglepne, ha egyáltalán picit is javítani tudnék a tavalyi K9-es időmön, ami 2:09.0. Miért nem alkotok optimistább terveket? Mert az egész tavalyi év nem hozott számomra fejlődést, eltekintve egyetlen pályától. Pedig 2011-ben elvártam a legmodernebb motortól (ZX-10R ’01), hogy egy ilyen jól felszerelt bivalyerős berendezés segítsen a fejlődésben. De sajnos sok csalódás ért a Kawával, így nem merek nagy álmokat rajzolni magam elé.


Magyar pályagépek a spanyol boxban

Persze az is lehet, hogy jót tett az agyamnak a tél, jót tesz az agyamnak, hogy nem kell féljek a hibás váltásoktól, a felújított váltó és az új kuplung lehet, hogy kitisztítja az aggódást belőlem. És ha végre csak a pályára kell koncentrálnom, akkor talán még a köridők is okozhatnak meglepetést.

De az sem kizárt, hogy a Bridgestone hűtlenségem is okoz meglepetést és rögtön beleszeretek a Pirellibe. Természetesen nagyon szeretném, ha az idei évem ismét a fejlődésről szólna, mint ahogy az előző négy évben is minden évben fejlődtem három egész másodpercet a Hungaroringen. 2011 volt az első olyan szezonom, amikor a három másodperces hagyományos fejlődés helyett 3 tizedet javítottam csak, azt sem az új “csoda-Zixxerrel”, hanem a K9-től búcsúzás napján… Persze tisztában vagyok azzal is, hogy a 2:00-ás köridőnél már az egy másodpercért is nagyot kell küzdeni, nemhogy 3-ért…


Álom-rakomány egy pályamotoros számára…

Száz szónak is egy a vége, bízom benne, hogy ezután a spanyol tréning után visszatérek a régi hagyományokhoz és sikerül egy Hringes javítás is, és remélem, hogy két perc alatti időt eredményez. Persze erre az lenne igazán a jó előjel, ha most sikerülne a tavalyi Aragoni és Valenciai köridőimet is megjavítani. Az elhitetné velem,  hogy vége a szenvedésnek és felszabadultabban indulna a szezonom.

Őfelségének, Petyának és Andrásnak nincsenek ilyen gondjaik, nekik garantáltan új pb-jük (personal best, legjobb saját köridő – a szerk.) lesz egész nap… 🙂

Szöveg, képek: FélSvéd (fekezzrovidebbet.blog.hu)
– hamarosan az első edzésnap eseményeivel folytatjuk


“Szuper érzés a tavaszba megérkezni pár óra alatt!”


A magyar csapat Aragóniában

MPS AUTOMAG
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés

Trending