Csatlakozz hozzánk

Blog

Tartósteszten a Suzuki SIXteen 125 is

Tartósteszt 2.0: A Suzuki SIXteen 125-öt is hosszabb távon vallathatjuk: bírni fogja?

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

A Suzuki modelllistájában barangolva az ember azt gondolná, hogy a SIXteen a kamaszoknak készül – pedig nagyon nem. Ez bizony tipikus munkába járós motor, amivel meló után akár még az Üvegtigrisig is kimerészkedek a szerkesztőségből.

Mivel BenZso bálványként imádja a Honda PCX-et (megjegyzem, jogosan), számítanom lehetett rá, hogy a “céges” robogóra csak “ünnepnapokon” tehetem rá a hátsóm – az üléstuning óta például még nem volt rá alkalmam… Így aztán más megoldás után kellett néznem, ami a szerkesztőségbe járás problémáját illeti. Miután az ilyen bajokat leginkább egy jó kis ‘huszonötös robesz orvosolja a városban, ezért a PCX kategóriatársai között kerestük a megoldást. Átmenetileg meg is találtuk a 125-ös robogótesztünk egy másik szereplője, a Suzuki SIXteen formájában.

Nem baj, hogy a “Tizenhatos” került hozzám, ugyanis az említett (nemsokára megjelenő) próbán a Suzuki gépe jelentette azt a bizonyos kellemes meglepetést, ami azért elő szokott fordulni az ilyen sokszereplős tesztek alkalmával. A vártnál pozitívabb benyomást leginkább kiegyensúlyozott teljesítményével érte el: semelyik területen sem gyengélkedett, igaz, túlságosan kiemelkedőt sem alkotott. Ez a megbízható állandó mindig jelentkezett, akármikor csak visszaültünk a SIXteen-re a többi gépezet után – és ez jó. A Yamaha harmatosan húzott, a Vespa instabilabb volt, ahogy az SH125 (Honda) is az autók közötti “kiútkeresésben” – de a Suzuki csak tette a dolgát – jó értelemben véve – észrevétlenül, és ez többünk egybehangzó véleménye. Pontosan erre van szükségünk a hétköznapok során a sűrű városi zsongásban, amikor nem igazán akarunk a vasra figyelni, szeretnénk természetesnek venni, hogy a dolgok (jól) működnek, és nyugodtan koncentrálhatunk a feladatunkra. Az odafigyelésmentes közlekedés mellé természetesen megkapjuk a robogózás élményét is a Suzukitól, hogyha akad egy szusszanásnyi időnk a lelki békénk ápolására. Viszont a SIXteen-nel lehet sietni a városban: igazi betondzsungelharcos, aki macsétaként segít ösvényt vágni metropol modernitás erdejében.

Ezt a képességét annak is köszönheti “Mr. 16”, hogy a – robogós viszonylatban – nagynak számító – 16 collos kerekek és a rendes futómű együttese kellemes rugózási komforttal járul hozzá a hazai utakon megszokott kátyúkerülgetéshez. A teljesítménye az az erős átlagos, a 13 ló ereje ugyanúgy 110-es sebességig képes gyorsítani a 135 kilós szekeret, mint ahogy azt ebben az osztályban már megszokhattuk. A hangja eléggé morgós, nem különösebben dallamos, de szépen elindul a szerkezet a nulláról, és olyan 80-ig jól is húz. A BP-Kakucs távon olyan 90-es utazónál érezte jól magát, de 100-zal is zokszó nélkül szalad – a 110-es top speed beállításához viszont szükség van az M5-ös teljes ingyenes szakaszára, de Gyálig azért sikerült elérni. A fékek (mint minden más) az a sem nem túl jó, se nem rossz kategória – amit másként célnak tökéletesen megfelelnek hívunk. Az egyetlen hiányossága a Tizenhatosnak, hogy a relatíve kicsi tárolókapacitása mellé nem jár alapból egy formás kis hátsó doboz hozzá. Jó lenne, ha erre is felugrana egy virágos GURU, mint a PCX-re – ha a sajátom lenne, ez volna az első lépés a teljesség felé… Természetesen a gyári extrák között is találunk dobozt, 28 ezer +konzolos áron. Egyébként jó nagy rakás (többé-kevésbé hasznos) kiegészítő csecsebecse rendelhető hozzá, ha valaki esetleg még egyszer rá akarná költeni a (nem olcsó) vételárat. Én ezt nem tervezem, a pontos fogyasztás kiszámítását viszont annál inkább, ahogy arra is kíváncsi leszek, hogy a szerkesztőség és Kakucs város közötti távolság mennyivel több időmbe kerül majd, mintha nagymotorral járnék be – szerintem meglepő lesz az eredmény, de ne alkudjunk előre a medve szőrére – ahogy egy kedves ismerősöm mondaná. Domino kolléganővel a kétszemélyes használat létjogosultságát is igyekszünk kielemezni, bár én már utaztam hátul, és váratlanul jól esett 🙂 Azért majd Dominika is elmondja a véleményét a SIXteenről, méghozzá a legközelebbi bejelentkezés alkalmával… Addig is a 16 évesek óvatosan duhajkodjanak, és mindenki más is vigyázzon magára!


Szép, mértéktartó formavilág, nyoma sincs túljátszott részleteknek – ami jelentheti azt is, hogy nem különösebben izgalmas. “A lavórműanyag” fényezés a barna részletekkel (lásd a köv. képeken) együtt szintén hozzájárulnak a békés hangulathoz…


Retró fíling: barna ülés és markolat – utóbbival nem nagyon találkozhatunk a mai motorokon, de szerintünk jól áll a barna gázkar a Suzukinak. A nyereg igazi kétszemélyes kialakítású: az utas is hasonló kényelemben utazik, mint a vezető – ami szintén ritkaság manapság a kisebb robogók körében


Sajnos a zárt sisakom nem fér be az ülés alá, nyitottat meg nem szívesen veszek fel Pesten, mert még szükség lehet az arcomra… A nyereg alatt tehát nem sok hely van, akad viszont egy zárható kesztyűtartó is (ha nem is gyűszűnyi, de tényleg kesztyűnyi hellyel)


A típus nevében a “SIX” csupa nagybetűvel írandó..; a műszerfallal nem volna semmi baj, de a gép kissé klasszikus összképéhez nem igazán illik ez a diszkókék számlap (igaz, sötétben fehéren világít) – a digitális ablakocska trip-et számol és időt mutat


Nevével ellentétben nem kifejezetten a 16 évesek robogója a SIXteen, bár ők is vezethetik. A “Tizenhatos” egy igazi kortól és nemtől független szaladgálós megoldás, amivel sok időt (és benzint) spórolhatunk a hétköznapok forgatagában…


Egy ezres híján egymillióba kerül – hogy megér-e ennyit, megpróbáljuk megválaszolni a tartósteszt végére; a modell technikai adatait a Suzuki weboldalán találod

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending