Tartósteszten a Honda PCX125

A PCX ülése gyárilag alacsonyabb a kategóriatársakénál, így már nem az – és a deréktámasz sem korlátoz többé…

Jól esett a hír, hogy a PCX lesz idénre a tartós bringa, mert hét üres faluban nem találni olyan gépet, ami ilyen hasznos kis jószág, és ennyi élményt ad ennyiért. Mármint ennyi benzinért. Egyelőre BenZso használja, és eddigi mérései szerint 2.8 literrel szaladgál a városban – mondhatni lendületesebben, mint a forgalom többi résztvevője… Ám az anorex étvágy még kevés lenne a “piacvezető rendszámos” megtisztelő cím birtoklásához, ehhez többet kell virítani, ilyen fogyasztást a konkurencia is tud. Hogy mi az, amit nem tudnak a többiek, vagy tudnak, de nem ennyiért (és most az anyagi léről van szó), az hamarosan kiderül 125-ös összehasonlító tesztünkből.

Először a kakucsi “paddockban” kerültem kapcsolatba a BenZso által agyonsztárolt PCX-szel, még az egyik tavalyi TesztMotor Tréningen. Be kellett látnom, hogy Zsének igaza van, pedig azzal a szürke példánnyal nem mentem túl sokat, nagyjából egy kilométert… Nem, nem mentem fel vele a Kringre egy körre (az pont annyi lett volna), hanem a hátsó vezetéstechnikai pályán bójaszedésre használtam, de valami olyan könnyedséggel, mintha világéletemben hivatásos bójaszedőként dolgoztam volna vele Kakucson. Régebben legfeljebb dinnyét szedhettem volna vele, mert az volt a pálya helyén, de lefogadom, hogy még azt is megoldotta volna a Honda ezzel a nevetségesen könnyű kezelhetőséggel :)

Önmagában még a könnyű kezelhetőség sem volna elég, hogy bombaként robbanjon a piacon, de egyelőre ne is menjünk jobban bele a képességeibe, arra ott van/lesz a teszt. Most inkább az elvárásaimat próbálom megfogalmazni a vassal kapcsolatban, a hátralévő jó fél szezonra nézve. Először is kíváncsi vagyok az új ülés kényelmére (fűtésére), mert tommotos formájában még nem mentem vele – bár nekem semmi bajom sem volt a gyárival, pedig én sem vagyok alacsony. A stock üléssel csak a városban császkáltam, de az újat ingázósként is próbára fogom tenni, méghozzá pár Kakucs-BP etapon. Azért Kunmadarasra nem ezzel megyek, mint anno a Simsonnal – de meg kell jegyeznem, hogy azon is formázott, tuning ülés volt, négyezeré’… :)

További terv, hogy semmikor, semmilyen körülmények között nem mehet a fogyasztás három lityó fölé! Szerintem ez sikerülni fog, mert BenZso “dinamikus üzemmódban” érte el az említett értéket – a városban (milyen meglepő…).  Azután a praktikumára is kíváncsi leszek, mert az az egy kakucsi kilométer (illetve még az az egynéhány a mostani ‘huszonötös teszten) még nem válaszolta meg pontosan, belefér-e a dinnye a bukótartóba, ha megállok venni a szerkesztőségből hazafelé. Domino segítségével azt is igyekszünk kidíeríteni, hogy szabad-e (finomabb távon) kétszemélyes motorként gondolni a PCX-re. Mire legközelebb jelentkezünk, lehet, hogy már mindezek tudatában tesszük.