Csatlakozz hozzánk

Hírek

Szerpentin-szerelmeseknek: Zakopane és a Super Ténéré

Szezonnyitó gurulás Yamaha-módra: XT1200Z-ket terelgettünk a Tátrában – túrabeszámoló

Közzétéve

ekkor

MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Képek: Kovács Zsigmond (smith&marton)

Számomra a síközpontokban az a legszebb, hogy amint jön a szép idő, kicserélődnek a látogatóik: a jól kiépített (úthálózatú) turistacentrumokat késő tavasztól ellepik a (motoros) túrázók… A lengyel síparadicsom, Zakopane sem kivétel!

Április végén Lengyelország irányába invitált bennünket a Yamaha magyarországi képviselete egy szezonnyitó túra keretein belül. Mivel idén még nem nagyon volt lehetőségem “rendes távot” menni, ezért lecsaptam a lehetőségre és ezzel az egyik Super Ténéré kulcsára – szerencsére kék színű példányét sikerült markolni. Kíváncsi voltam az ezerkettes sorkettesre, mert még nem volt hozzá szerencsém, bár BenZso tavaly már letesztelte: a Kalandorok csatájában a nagy riválissal, a BMW R1200GS-sel hasonlította össze az XTZ-t.

No meg azért is jött jól már egy hosszabb gurulás, mert így végre nem csak egy “háztömb körüli karika” erejéig volt rajtam a tartósteszt Mugen Race motoros nadrág, vagy a 2011-es Berik csizma – ezekről legalul, a keretes írásban olvashatsz bővebben. Meg különben is, mikor nem esik jól egy kiadós kanyargás a hegyekben? Például amikor az időjárás nem teszi lehetővé, de a mi kis csapatunknak szerencséje volt, mert egy szűk negyed órától eltekintve végig száraz utakon döntögethettük a hangvillások kalandorait. A túra első napjának reggelén hat darab csill-vill XT1200Z fogadott bennünket a Yamaha új, ferencvárosi központjában. A Super Ténérék gyári túradobozokkal felvértezve várták a bevetést, amiket előző este kaptak meg és ami nagyon jó ötletnek bizonyult: voltam már pár “gumipókos túrán”, de egy hosszabb úton a biztosan rögzített poggyász érzése felbecsülhetetlen… Ezek a gyári kiegészítők nem igényeltek komolyabb odafigyelést, bár a motoromon az egyik etapon véletlenül résnyire nyitva maradt az egyik doboz teteje, de ez talán a nem túl precíz és igényes zárszerkezet számlájára (is) írható – ami igazából csak megszokás kérdése: két nap alatt sikerült is.


Mivel akár könnyű terepre is alkalmas, a mellékutak minőségét is jól viseli a Super Ténéré futóműve

Az útvonalat tekintve inkább egy nagy felvidéki kört teljesítettünk, aminek volt egy aprócska lengyel szakasza is. Ugyanis leginkább Szlovákiában kalandoztunk, ahogy a mellékelt ábra (térkép) is mutatja. A fővárosból hamar kiértünk a 2/A gyorsforgalmin a parassapusztai határátkelőhöz, majd a már szlovák oldalon lévő Ipolyságtól kezdve a felvidéki 66-os úton kapaszkodtunk fölfelé Zólyomig, majd Besztercebányáig. Itt majdnem eltereltem a kis csapat második felét a rossz irányba, miután egy-két percre beragadtam egy furgon mögé a csúcsforgalomban és nem láttam, merre ment az eleje. Egy finoman fogalmazva nem túl egyértelmű, vagy nem túl európai kereszteződést egyenesítettem ki, amit nem kellett volna, de a hátul haladó, Rhinotoursból ismerős Falkai Szilárd túravezetőnk elém jött és pár kilométer alatt helyretett úgy, hogy még időt sem vesztettünk és visszafordulni sem kellett. Rhinós túravezetőink profik voltak, mint Kokó a boxban: a brigádvezető Szimcsák Attila is csak egyszer nézte el az irányt, amivel nagyjából kerek egy percet vesztettünk… GPS-szel, térképpel és itinerrel(!) felszerelve nem sokat kellett hezitálnia egy-egy kereszteződésben, tempósan hagytuk magunk mögött a kisebb-nagyobb településeket. Azt mondják, eltévedés nélkül nincs túra, de ilyen rutinos túravezetőkkel erre esélyünk sem volt… A fent említett apró “kitérőkön” kívül még az oda-és visszavezető úton is egy-egy, az úton kolbászoló kutya okozott izgalmas pillanatokat.


A nagy kör: nem ugyanazon a vonalon tettük meg az oda-vissza utat – így nagyjából 800 kilométert teljesítettünk


Kis kitérő: egy rövidebb földes-köves szakaszon is kipróbáltuk az XTZ-ket

A szlovák 66-os azért nem annyira parádés, mint amerikai társa, de azért ezen sem unatkozunk. Ezek között akadnak negatív és pozitív látnivalók is: utóbbihoz tartoznak a gyönyörű tájak, az itthoninál szélesebb szerpentines szakaszok és az út minősége sem túl rossz (vagy a Ténéré futóműve ennyire jó). A felvidéki idillbe belerondít az egyes falvak és városrészek lepusztult állapota, amelyre a leghatásosabb példa a besztercebányai viadukt alatt elterülő elképesztő nyomornegyed volt, amely komoly kontrasztot alkotott a meseszépen nyújtózkodó hegyekkel… Azonnal a nagy sikerű Gettómilliomos c. film képvilága ugrott be és volt még egy-két olyan falvacska, ahol nem szívesen álltunk volna meg gumit szerelni, például. Túravezetőnk útközben módosított a terven, és a zsolnai kerülő helyett Szlovákia legnagyobb víztározója, vagyis Szentmária felé vettük az irányt: a környéken már nem bírtuk ki, hogy ne álljunk meg időnként fotózni, de sok albumba illő hely mellett tovább is haladtunk, különben sosem érjük el a lengyel határt. Ahogy ez megtörtént, mintha egy más világba váltottunk volna belépőt: a békés, már-már túldíszített fafaragásos házakkal tarkított környezet szöges ellentétben állt az urbánus szlovák valósággal.


Csinosak az új Super Ténérék, a hátsó napszemüveg-lámpa a korábbi R6-osról maradt meg – nem baj az
A motorok: Yamaha XT1200Z Super Ténéré

Nem sok alkalmasabb motorral támadhattuk volna meg a Tátrát, mint a Super Ténéré. A szerencsés túrázó, aki XTZ-vel falja a kilométereket, olyan elektronikus csemege-csomagot kap, amire nyugodtan rábízhatja magát. Nem kell izgulnia izmosabb fékezésnél vagy rossz időben (ABS), egy kellemesebb kigyorsításkor sem ugrik ki a szíve (kipörgésgátló). Utóbbi két variációban léphet működésbe: vagy szavatolod a teljes biztonságot, vagy megengeded neki, hogy egy kicsit engedje szabadjára a hátsó kereket, hogy a Dakaron érezhesd magad – de azért még biztonságban… Hasonló élményekkel kíván megajándékozni a jobb kormánykapcsolóról választható sportfokozat is, amellyel érezhetően fickósabb, pörgősebb, mérgesebb, tehát sportosabb a nagy Yamaha. Jól el lehet vele játszani hosszabb kirándulásokon: utazósabb szakaszokon elég a túra mód, de szerpentines előzésekhez vagy egy-két “agresszív levezetéshez” kapcsolj S-be! Feel the difference! Hirtelenebbek a gázreakciók is, ami egy Budapest-Bamakó távon már idegesítő lenne, de így pont jó. Sajnos a futómű nem lesz gombnyomásra keményebb, de egyébként nagyon jól működött a nem mindig tökéletes (tehát sokszor tré) felvidéki utakon. Elég puha ehhez, a hajtűkanyarokban mégsem bizonytalan: jól fordul a magas Yamaha.

Jól is fékez: itt egy integrált fékrendszer garantálja lelkünk békéjét: az első fékkar húzásával a hátsó is fog valamennyit, ugyanakkor ha rátaposunk a pedálra, akkor “kapcsolat bontása” van és véletlenül sem satuzik be meglepetésszerűen. Az ABS miatt nem is nagyon tudna, amely nem kapcsolható ki, de mindannyian tudjuk, hogy ezt a gépet nem a bokorugrók vásárolják, lájtos civilizációmentes pötyögésnél meg úgysem zavar majd. Én még Sport módban sem éreztem 100 lóerőnél többnek, de velem van a baj, mert 110 lovas a Ténéré. A sorkettes blokk pörgős, de számomra kissé kommersz, viszont könnyen kezelhető, mindenhol jól megy. Nem szerettem bele, inkább egy nagyon jó barátnak tartottam, akire mindig lehet számítani. Ez semmit sem von le az érdemeiből, de igaz az egész motorra. Egy igaz barátra számíthatsz a bajban, és szerintem ez igaz a Ténérére. “Nincs emberi kapcsolat, mely mélyebb, megrendítőbb lenne, mint a barátság” – ha ez ember és gép viszonyára is igaz, akkor az XT1200Z lehet az egyik legjobb választás, ha hosszabb távon rábíznád magad egy vasra.

Ezt a véleményemet a Motozin-os Áprili Zoli is osztotta – és ő túramagazin főszerkesztőként járt már pár helyen. Célállomásunk, a síközpontként ismert Zakopane viszont mindenkinek tetszett, nem csak a Zubrowka (lengyel vodka) miatt. A sör sem volt rossz és drága sem, de ha Neked ennél több kell, hogy ilyen messzire (nekünk cirka 400km) elzarándokolj, akkor vár Rád Lengyelország legmagasabban fekvő (740m) városának híres és hosszú fő utcája, rengeteg lehetőséggel féltett zloty-d elpasszolására. Eurót viszont nem nagyon fogadnak el, Túravezető Szilárddal elég sokat kolbászoltunk és kérdezősködtünk a Krupowki-n, míg sörre (ajándékba, természetesen) váltottuk az európai valutát. Hangulatos fő utcai szállásunkban is a fa dominált; lengyel barátainknál egyébként egy egész építészeti stílust neveztek el Zakopane-ről: a díszes, erkélyes faházak tartoznak bele, amiből a környéken akad bőven. Télen-nyáron érdemes ellátogatni az ország egyik legdélebbi fekvésű városába, ami Szlovákia (vagy ha úgy tetszik, a Történelmi Magyarország) északi határának középső kis beszögellésében helyezkedik el. A majd’ harmincezer lakosú város elsősorban a turizmusból él, amihez most mi is hozzátettük a magunkét…


A plexi és az ülés magassága is állítható, így mindenki kedvére szabhatta Ténéréjét

Másnap más útvonalon indultunk (volna) vissza, de Kovács Zsigmond kolléga motorján kivillant az olajnyomás jelző: az övé egy First Edition (vagyis 2010-es) példány volt, amiben volt már kilométer, a másik öt darab idei bringa viszont nem sokkal volt túl a bejáratós korszakán. A szürkében nem volt olaj, ami nem okozott nagy pánikot: vettünk bele, tettünk bele. Amennyivel később indultunk, azt behoztuk az úton: az 1200-es Yamahákon nem múlt a dolog. Amennyit behoztunk az úton, azt megint elveszítettük egy-két fotózással, de ilyen kilátás mellett nem tudtunk elmenni (szó nélkül)… A 67-es út mellett, de nem az árokparton ülve, Poprádon tankoltunk, majd sietve ereszkedtünk dél felé, nehogy megegyék előlünk rimaszombati ebédünket. Mind az északibb kanyargós szerpentineken, mind a dimbes-dombos, gyorsabb részeken nagy élmény volt sietni a Super Ténérével, a Magas- és az Alacsony-Tátra meghódításában is kellemes partner volt (a gépekről bővebben a fenti keretes írásban olvashatsz). A 67-esen leértünk Rozsnyóra, ami már újra magyarlakta területnek számít és nem sokkal később, Rimaszombaton az étteremben is magyarul rendeltünk, ennek ellenére a határmenti településeken sem látni már túl sok magyar feliratot.


Sárga angyalaink, a Rhinotours-os srácok nyitották/zárták a sort, közöttük hat Yamaha

Szlovák zászlóból viszont annál több van az autók antennáin, nem csak úgy elvétve. Északon-délen egyaránt, sőt van, aki még a tükörházakat is szlovák nemzeti lobogóba bújtatja. Az egyik ilyen tagot kicsit frusztrálta, hogy ennyi magyar rendszámú motor könnyedén kielőzi, de nem sok mindent tehetett: dudált és mutogatott, de hamar eltűnt a tükörben. Egyébként egyáltalán nem veszélyes a helyzet, az autósok még előzékenyebben lehúzódnak, mint Magyarországon – ez már a Slovakia Ringes túrán is feltűnt. Losoncon, majd Nagykürtösön keresztül visszacsorogtunk Magyarországra: hazafelé Balassagyarmaton át. A külföldi túrák leírásában – tapasztalatom szerint – nem divat leírni, hogy mi történt a határtól Budapestig és nem is annyira érdekes az óriási forgalom leküzdése a 2-esen vagy a Hungárián. Ennél sokkal nagyobb élmény volt átvágtatni oda-vissza a Felvidéken, egy arra tökéletesen alkalmas motorral (lásd a keretest), profi túravezetéssel (köszönet a Rhinotours-os srácoknak) és profi szervezésben (köszönet a Yamahának). Zakopane városkája kitűnő úticél volt: pedig még homokos tengerpartja sincs luxusjachtokon latinos ritmusokra riszáló riba… lányokkal fűszoknyában, cserébe élvezetes és látványos utakon jutunk oda-vissza – és mérnek Zubrowkát.


Lélegzetelállító tájakon kalandoztunk – háttérben a Magas-Tátra

Túracuccok: tartósteszt felszerelések

Végre “élesben”, vagyis hosszú távon is lehetőségem nyílt kipróbálni a bőrruha kapcsán már beharangozott Mugen Race cordura motoros nadrágot. A futárok tanácsainak figyelembevételével fejlesztett, víz-és szélálló gatya jól vizsgázott első bevetésén, kényelmes volt és tényleg nem fújt át rajta a szél. A térdprotektor nem csak a biztonság kedvére tesz, hanem a menetszéltől is véd a hosszú úton. A thermobélést rossz ötlet volt belezipzárazni az odafelé vezető útra: a Magas-Tátrában már izzadtam, mondjuk a szellőzőnyílásokat elfelejtettem kinyitni… Az a kis eső, amit mutatóba kaptunk, nem volt elég, hogy bebizonyítsa vízálló képességeit, de most erre nem is nagyon voltam kíváncsi… Szemre és tapintásra is minőségi, erős anyagból készült – a szezon vége felé meglátjuk majd, hol áll a “kopásjelző”. A 2011-es tartósteszt Berik sportcsizmán nagy valószínűséggel jobban fog majd látszani a használat: egyrészt mert lábbeli, másrészt meg fehér. Ultra sportos dizájn, némi praktikummal: a hátsó felére kapott egy kis fényvisszaverőt, ami túrázáskor is nagyon jól jöhet. Zakopane előtt picit néha még idegennek éreztem, de ez a bő 800 kilométer elég volt, hogy teljesen összecsiszolódjunk, felvette a lábam formáját a szerkó. A Berik GPX hosszú távon is kényelmes, ha inkább csak motorozol és nem ebben akarsz felmászni a Gerlachfalvi-csúcsra. A Mugen Race cordura nadrágról és a Berik csizmáról hamarosan bővebben is olvashattok a Kirakatban, és továbbra is beszámolok majd a szezon során szerzett tapasztalatokról.

Köszönet a SuperZone-nak a tartósteszt felszerelésekért

SuperZone

Cím:
1032 Budapest, Bécsi út 170.
Tel.: 06-1-238-05-76, 06-1-367-28-42, 06-20-3184044, 06-20-479-90-25, 06-20-512-35-40
E-mail: superzone@superzone.huEz az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.
Nyitvatartás:
Hétfő – Szombat 10:00-20:30-ig
Vasárnap 10:00-18:30-ig
www.superzone.hu

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna 2019 Fall

Trending