Csatlakozz hozzánk

Blog

Szegedre 1400GTR-rel

Egynapos szegedi túra élményei, egy vérbeli túragép, az új Kawasaki 1400GTR nyergében

Közzétéve

ekkor

MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

“Transznacionális” túragőzöst tesztelni nem egyszerű feladat. Egy ilyen kilométer pusztító nagyvasat úgy érdemes kipróbálni, hogy azt játszod vele, amire való: mész, mész és mész. Nem keveset, nem a városban és nem csomagok nélkül. Még szerencse, hogy volt egy kis elintéznivalóm egyetemi tanulmányaim, vagy inkább tevékenységem helyszínén, Szegeden. Még hogy nem egyszerű feladat, mi sem egyszerűbb a Kawasaki 1400GTR nyergében.

Pedig eredetileg Tartósteszt Bandikánkat szerettem volna megkérni, hogy jöjjön el velem a Napfény Városába, de közölte, hogy benne most épp’ olajat cserélnek… Már fel is készültem a vonatjegy-vásárlás számomra népszerűtlen szertartására, amikor is BenZso formájában érkezett az egyszemélyes felmentősereg: javasolta, hogy menjek a GTR-rel Szegedre, úgyis most hozzuk el a Duna Ház Kawasaki boltjából. Mit is mondjak, nem kellett nagyon győzködnie… Nagyjából azzal a (nem olyan ritka) eseménnyel tudnám párhuzamba állítani ezt a szituációt, hogy a nadrágöved csatja is tökéletes sörnyitónak, de a sörnyitó talán még jobb…

Mivel mint ahogy a Kunmadaras túra alkalmával már meggyőződhettünk róla, a Bandit is tökéletesen megfelelt volna a feladatra, de a GTR-nél alkalmasabb motor most nem is jut eszembe. Messzebbre menni egy igazi túramotorral a legjobb, persze egy ilyen Kakucs-Szeged távolságot az “ezernégyes” Kawa meg sem érez, bár valószínűleg még új volt neki a kihívás, mivel mi tolhattuk ki először a Kawasaki Buda Pest Rezidenciákból. Szóval friss volt a vas, mint az LMP-frakció a Parlament soraiban és talán velem is ázott meg először. Ami egyáltalán nem baj, sőt, hozzájárult a teszt alaposságához, mivel ez az új, ráncfelvarrott modell tartalmaz kipörgésgátlót, blokkolásgátlót, markolatfűtést, elektromosan állítható plexit és így tovább. Nem is szeretnék bővebben belemenni, a közeljövőben úgyis bővebben olvashattok majd róla tesztünkben. Na de azt mégsem tudom magamban tartani, hogy egy – majd’ minden tekintetben – kiváló motorról van szó, és az úton legalább akkora élvezetet okozott az a pár kósza körforgalom, mint a hosszú, üres egyenesek vagy éppen az ugyanilyen kanyarok. Több, mint három mázsával, feldobozolva – nem gondoltam volna.


A jobb oldali képen az Árvízi Emlékmű látható – épp aktuális…

Igen, akadt pár körforgó útközben, mert a tempomat még nem szerepel a GTR újításai között, így nem akartam az M5-ösön menni. Persze a valódi ok, hogy jóval unalmasabb és valamivel drágább is ez az alternatíva, meg hát arra azért számítottam, hogy a GTR-nek nem igazán lesz kihívás egy-egy előzés. Mivel csak egy kis papírmunkám volt SunCity-ben, még aznap jöttem is haza, szóval – minden igyekezetem ellenére – csak az egyik túradobozt sikerült telipakolnom mindenféle tartalék (eső)cuccal (a másikban volt egy meglepi bukó, de szerintem ez nem széria minden új GTR-hez, úgyhogy vissza is szaladtam vele a kereskedésbe…). Nem azért pakoltam tele a méretes dobozt, hogy megnézzem, mennyi fér bele, hanem mert tényleg elég vagy-vagy volt az idő. Vagy elázok, vagy nem, de hál’ Istennek az utóbbi, bár a Napfény Városa sem tisztelt meg egy kósza fénysugárral sem. Előtte még beugrottam (volna) Kecskeméten Papp Laciék Kawa boltjába, stílszerűen az 1400GTR-rel, de sajnos épp’ áruért ment a leggyorsabb magyar kawás. Szívesen megmutattam volna neki a gépet, mondjuk gondolom látott már ilyet közelről egy párat. Olyan érzés volt megérkezni a nagy Kawával a Papp Motors elé, mintha én lennék a cégvezető, de otthonról elindulni is olyan volt, mintha valami menő cég első embere indítaná a vasat vasárnap reggel, hogy leugorjon egykori egyetemi “szenvedései” színhelyére.


A rakpart és a Belvárosi Híd a Szeged-környéki motorosok egyik kedvelt célpontja

Innentől Szegedig már meg sem álltam, ereszkedtem a Dél-Alföldön, ahogy jólesett. Kiskunfélegyháza után már szinte nincs forgalom, viszont nagyságrendekkel rosszabb az út is. Tehát mintha mi sem történt volna, Kecsó előtt viszont most újítják fel a többsávos részt, tiszta új az aszfalt és még vonalak se voltak, sőt épp’ akkor forgalom se – na akkor egyenesen úgy éreztem, hogy én vagyok Papp Laci, a négyszeres magyar dragbike bajnok. Eme utópisztikus illúziómat remekül aláfestette az 1400-es Gran Turismo bődületes ereje, rombolta viszont a menetszél hiánya – ugyanis a GTR-en egyszerűen nem érezni a sebességet. Legalábbis biztos nem annyinak, amennyi. Viszont haladnom kellett, mert a mélyen tisztelt Dékánhelyettes Úr csak délelőtt fogadta az ügyes-bajos hallgatókat. A GTR-rel hamarabb beértem a belvárosba, mint a szintén zsír új 1-es villamossal – hihetetlen, hogy méretei és súlya ellenére mennyire kezes ez a motor, még városban, csiga tempóban is. Nagy hátránya egyébként a szerkezetnek, hogy eléggé széles, egy méteres fültől-fülig a Kawa, így a kocsik között nemigen férünk el vele. Más negatívum nem is ugrik be, hiába töröm a fejem. Talán a városi araszoláskor a kijelzőn megjelenő pillanatnyi fogyasztás riasztó kissé, a 17 literes értéknél felnyitottam a plexit, hogy jól látom-e. Nem halucináltam, de teljesen lényegtelen, mert átlagban, viszonylag tempós haladás mellett – saját számítása szerint – 6,7 literrel beérte, ami egy ekkora blokktól nem is rossz.


Kétféle kultúra találkozása…

Dolgom végeztével indulhattam is volna haza, hátha még nyitva a KakucsRing – nem, ezt én sem gondoltam komolyan. Pedig így utólag visszagondolva, egyre inkább kíváncsi vagyok, milyen lehet vele a pályán, mert nagyon-nagyon jól kanyarodik. Furcsán néztem én magam is a Kawa tesztnapon a GTR-rel pályázókra, de most már kezdem megérteni őket. De ha már ott voltam a Dél-Alföldön, inkább a szegedi kanyarokra koncentráltam: nagyon kíváncsi voltam például, hogy a rakpart fala visszaveri-e a motorhangot. Visszaveri. Szerencsére épp nem volt víz alatt, így ki tudtam próbálni a szegedi motorosok Mekkájának tartott rövid, de élvezetes útszakaszt. Újra Papp Lacisat játszottam, de pár “rakpart-race” után hazafele vettem az irányt. A hazaúton már többször álltam meg, persze nem a GTR miatt. Illetve egyszer miatta is, mert pont nem fért bele a túra a 22 literes tank kapacitásába, vagyis lehet, hogy igen, de nem volt kedvem kipróbálni. 304kg az elég sok, ha tolni kell, meg ha nem, akkor is, de menet közben egyáltalán nem érezni a súlyát. Érezni viszont a markolatfűtés kellemes melegítését, a hatalmas plexi és idomzat jótékony hatását, no meg mind a 155 lovat, akik már alacsony fordulaton kegyetlen vágtába kezdenek. Ezek azok a dolgok, melyek még a rossz, szeles idő ellenére is kényelmessé (és gyorssá) tették az utazásomat, és amelyek egyszerűen eltüntetik a távolságot például Szeged és Budapest között. De ha arról van szó, Bécs és Budapest között, vagy Berlin és Budapest között. Pont nem érdekelt, hogy milyen az időjárás, a GTR-rel esőben is simán elindultam volna a Napfény Városába, meg azt hiszem, akkor is, ha nem lett volna semmiféle elintéznivalóm…


“Országúti pihenő” – szinte elég, ha csak tankolni állunk meg a GTR-rel, hosszú úton sem fárasztó
TCX SS Sport tartósteszt csizma

Legelső utam a GTR-rel – persze szakadó esőben – az Euromotor-ba vezetett, átvenni az új, tartósteszt TCX csizmámat. Ez az olasz csizma egyike azon kevés dolognak, amelyek pont úgy valósultak meg, ahogy elképzeltem: pontosan egy ilyen, fekete-fehér dizájnra gondoltam. Amely mégsem a túl kommersz fekete, nem is a feltűnő full-fehér, hanem ilyen sportos megjelenésű motoros lábbeli. Az SS Sport modell tökéletesen kielégíti az elképzeléseimet és szerencsére volt a méretemben is a boltban, épp’ a mintadarabot hozhattam el. Kényelmi szempontból is megfelel a várakozásaimnak, – szó szerint – “lábon” hoztam el az Euromotorból és szinte rögtön “eggyé forrtunk”. A másnapi szegedi túra remek alkalomnak bizonyult a bejáratásra, amire valójában nincs is nagy szükség, ellentétben mondjuk egy focicsukával, amit “be kell törni”. Nagyon komfortos csizma, az említett túrán egész nap benne voltam, mégsem éreztem, hogy rajtam van – pozitív értelemben, persze. Azóta versenypályán is bejárattam, a KakucsRingen elkezdtem faragni a súlyából a műanyag koptatók “könnyítésével” – egyelőre rosszat nem nagyon tudok mondani róla, de az az érzésem, ez így is marad. Mindenesetre az egész szezon során folyamatosan be fogok számolni a tapasztalataimról az SS Sporttal kapcsolatban és nemsokára Kirakat rovatunkban részletesen is olvashattok róla!

Köszönet az Euromotornak a tartósteszt TCX csizmáért:

Euromotor – legjobbak egy helyen
Cím: 1134 Budapest, Lehel u. 17/b.
Telefon: +36 1 877 44 30 , +36 1 877 44 30
Fax: +36 1 877 44 40
Weboldal: http://www.euromotor.hu
E-mail: euromotor@euromotor.hu

LS2 sisak és kabát

Az LS2 “Dream” bukónak és “Discovery” dzsekinek ez már a második hosszabb túrája volt, a nadrág sajnos még mindig nem érkezett meg a Motorparts-ba. A kunmadarasi motorozáshoz hasonlóan ez alkalmommal is jól szuperáltak a fekete cuccok, bár pár nappal előtte a sisakkal történt egy kis gikszer: félig-meddig leszakadt róla a plexi, menet közben. Ugyanis a plexitartó műanyag konzolt tartó egyetlen kis csillagcsavar annyira kilazult, hogy útközben elhagytam. Kicsit meglepődtem, mikor önállósította magát a plekó, de rögtön tudtam, mi lehet a gond. Mivel benne van az én hanyagságom is, mert már korábban észrevettem, hogy meglazult a csavar, de csak kézzel “húztam meg”, mert akkor is úton voltam. Hát most eszembe juttatta, hogy valamit elfelejtettem… Mondjuk erre a meglepetésre nem számítottam, főleg, hogy lakott területen belül voltam, nem is mentem gyorsan. Azon az oldalán kapitulált a berendezés, ahol a szellőző is lötyög – úgy látszik, a bal fele a gyengéje. Na nem mintha valami nagy problémák lennének ezek, kaptam is egy másik gyári csavart a Motorparts-ban és nagyjából két perc alatt megreparáltam a kupakot. Egyébként pedig ugyanolyan jó, mint eddig, sőt, egyre kényelmesebb és hosszú úton sem válik hangossá. A beépített napszemcsó is egyre jobban tetszik – most már nekem hiányozni fog minden másik bukóból!

Az LS2 kabát ismét észrevehetetlenül – jó értelemben véve – teljesítette a dolgát: ugyanolyan kényelmes, mint egy utcai kabát és olyan is, mintha csak sétálgatnánk benne: nem jár át minket a menetszél. Igaz, ebből a GTR idomzata és plexije is alaposan kivette a részét, de egy naked motoron is hasonló érzést nyújt ez a dzseki. Szerencsére ezen az úton nem kellett vizes tesztet csinálni vele, viszont előző nap Pesten eljátszottam az esőember szerepét: tényleg nem ázom át benne, pedig esett rendesen, mintha kötelező lett volna. Ha az esős-szeles Angliában élnék, biztos, hogy le sem venném ezt a dzsekót, diszkóba is ebben járnék. Habár az egyik tesztmotor forgalmija elázott egy kicsit a zsebben, amikor vittem vissza, szóval nagy zuhiban lehetőleg ürítsük ki zsebeinket – de egy kis záport például meg sem érez.

 

 Motorparts Motorosbolt

Cim:
1096 Budapest, Soroksári út 16/D
Nyitvatartás: Hétfő, Szerda, Péntek: 10.00-18.00h
                         Kedd,Csütörtök : 10.00-19.00h
                         Szombat: 10.00-13.00h
Telefon: 06 1 8780806
Infoline: +3620 9 745837
Info@motorparts.hu Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.
www.motorparts.hu

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Trending