Szegedre 1400GTR-rel

“Transznacionális” túragőzöst tesztelni nem egyszerű feladat. Egy ilyen kilométer pusztító nagyvasat úgy érdemes kipróbálni, hogy azt játszod vele, amire való: mész, mész és mész. Nem keveset, nem a városban és nem csomagok nélkül. Még szerencse, hogy volt egy kis elintéznivalóm egyetemi tanulmányaim, vagy inkább tevékenységem helyszínén, Szegeden. Még hogy nem egyszerű feladat, mi sem egyszerűbb a Kawasaki 1400GTR nyergében.

Pedig eredetileg Tartósteszt Bandikánkat szerettem volna megkérni, hogy jöjjön el velem a Napfény Városába, de közölte, hogy benne most épp’ olajat cserélnek… Már fel is készültem a vonatjegy-vásárlás számomra népszerűtlen szertartására, amikor is BenZso formájában érkezett az egyszemélyes felmentősereg: javasolta, hogy menjek a GTR-rel Szegedre, úgyis most hozzuk el a Duna Ház Kawasaki boltjából. Mit is mondjak, nem kellett nagyon győzködnie… Nagyjából azzal a (nem olyan ritka) eseménnyel tudnám párhuzamba állítani ezt a szituációt, hogy a nadrágöved csatja is tökéletes sörnyitónak, de a sörnyitó talán még jobb…

Mivel mint ahogy a Kunmadaras túra alkalmával már meggyőződhettünk róla, a Bandit is tökéletesen megfelelt volna a feladatra, de a GTR-nél alkalmasabb motor most nem is jut eszembe. Messzebbre menni egy igazi túramotorral a legjobb, persze egy ilyen Kakucs-Szeged távolságot az “ezernégyes” Kawa meg sem érez, bár valószínűleg még új volt neki a kihívás, mivel mi tolhattuk ki először a Kawasaki Buda Pest Rezidenciákból. Szóval friss volt a vas, mint az LMP-frakció a Parlament soraiban és talán velem is ázott meg először. Ami egyáltalán nem baj, sőt, hozzájárult a teszt alaposságához, mivel ez az új, ráncfelvarrott modell tartalmaz kipörgésgátlót, blokkolásgátlót, markolatfűtést, elektromosan állítható plexit és így tovább. Nem is szeretnék bővebben belemenni, a közeljövőben úgyis bővebben olvashattok majd róla tesztünkben. Na de azt mégsem tudom magamban tartani, hogy egy – majd’ minden tekintetben – kiváló motorról van szó, és az úton legalább akkora élvezetet okozott az a pár kósza körforgalom, mint a hosszú, üres egyenesek vagy éppen az ugyanilyen kanyarok. Több, mint három mázsával, feldobozolva – nem gondoltam volna.

A jobb oldali képen az Árvízi Emlékmű látható – épp aktuális…

Igen, akadt pár körforgó útközben, mert a tempomat még nem szerepel a GTR újításai között, így nem akartam az M5-ösön menni. Persze a valódi ok, hogy jóval unalmasabb és valamivel drágább is ez az alternatíva, meg hát arra azért számítottam, hogy a GTR-nek nem igazán lesz kihívás egy-egy előzés. Mivel csak egy kis papírmunkám volt SunCity-ben, még aznap jöttem is haza, szóval – minden igyekezetem ellenére – csak az egyik túradobozt sikerült telipakolnom mindenféle tartalék (eső)cuccal (a másikban volt egy meglepi bukó, de szerintem ez nem széria minden új GTR-hez, úgyhogy vissza is szaladtam vele a kereskedésbe…). Nem azért pakoltam tele a méretes dobozt, hogy megnézzem, mennyi fér bele, hanem mert tényleg elég vagy-vagy volt az idő. Vagy elázok, vagy nem, de hál’ Istennek az utóbbi, bár a Napfény Városa sem tisztelt meg egy kósza fénysugárral sem. Előtte még beugrottam (volna) Kecskeméten Papp Laciék Kawa boltjába, stílszerűen az 1400GTR-rel, de sajnos épp’ áruért ment a leggyorsabb magyar kawás. Szívesen megmutattam volna neki a gépet, mondjuk gondolom látott már ilyet közelről egy párat. Olyan érzés volt megérkezni a nagy Kawával a Papp Motors elé, mintha én lennék a cégvezető, de otthonról elindulni is olyan volt, mintha valami menő cég első embere indítaná a vasat vasárnap reggel, hogy leugorjon egykori egyetemi “szenvedései” színhelyére.

A rakpart és a Belvárosi Híd a Szeged-környéki motorosok egyik kedvelt célpontja

Innentől Szegedig már meg sem álltam, ereszkedtem a Dél-Alföldön, ahogy jólesett. Kiskunfélegyháza után már szinte nincs forgalom, viszont nagyságrendekkel rosszabb az út is. Tehát mintha mi sem történt volna, Kecsó előtt viszont most újítják fel a többsávos részt, tiszta új az aszfalt és még vonalak se voltak, sőt épp’ akkor forgalom se – na akkor egyenesen úgy éreztem, hogy én vagyok Papp Laci, a négyszeres magyar dragbike bajnok. Eme utópisztikus illúziómat remekül aláfestette az 1400-es Gran Turismo bődületes ereje, rombolta viszont a menetszél hiánya – ugyanis a GTR-en egyszerűen nem érezni a sebességet. Legalábbis biztos nem annyinak, amennyi. Viszont haladnom kellett, mert a mélyen tisztelt Dékánhelyettes Úr csak délelőtt fogadta az ügyes-bajos hallgatókat. A GTR-rel hamarabb beértem a belvárosba, mint a szintén zsír új 1-es villamossal – hihetetlen, hogy méretei és súlya ellenére mennyire kezes ez a motor, még városban, csiga tempóban is. Nagy hátránya egyébként a szerkezetnek, hogy eléggé széles, egy méteres fültől-fülig a Kawa, így a kocsik között nemigen férünk el vele. Más negatívum nem is ugrik be, hiába töröm a fejem. Talán a városi araszoláskor a kijelzőn megjelenő pillanatnyi fogyasztás riasztó kissé, a 17 literes értéknél felnyitottam a plexit, hogy jól látom-e. Nem halucináltam, de teljesen lényegtelen, mert átlagban, viszonylag tempós haladás mellett – saját számítása szerint – 6,7 literrel beérte, ami egy ekkora blokktól nem is rossz.

Kétféle kultúra találkozása…

Dolgom végeztével indulhattam is volna haza, hátha még nyitva a KakucsRing – nem, ezt én sem gondoltam komolyan. Pedig így utólag visszagondolva, egyre inkább kíváncsi vagyok, milyen lehet vele a pályán, mert nagyon-nagyon jól kanyarodik. Furcsán néztem én magam is a Kawa tesztnapon a GTR-rel pályázókra, de most már kezdem megérteni őket. De ha már ott voltam a Dél-Alföldön, inkább a szegedi kanyarokra koncentráltam: nagyon kíváncsi voltam például, hogy a rakpart fala visszaveri-e a motorhangot. Visszaveri. Szerencsére épp nem volt víz alatt, így ki tudtam próbálni a szegedi motorosok Mekkájának tartott rövid, de élvezetes útszakaszt. Újra Papp Lacisat játszottam, de pár “rakpart-race” után hazafele vettem az irányt. A hazaúton már többször álltam meg, persze nem a GTR miatt. Illetve egyszer miatta is, mert pont nem fért bele a túra a 22 literes tank kapacitásába, vagyis lehet, hogy igen, de nem volt kedvem kipróbálni. 304kg az elég sok, ha tolni kell, meg ha nem, akkor is, de menet közben egyáltalán nem érezni a súlyát. Érezni viszont a markolatfűtés kellemes melegítését, a hatalmas plexi és idomzat jótékony hatását, no meg mind a 155 lovat, akik már alacsony fordulaton kegyetlen vágtába kezdenek. Ezek azok a dolgok, melyek még a rossz, szeles idő ellenére is kényelmessé (és gyorssá) tették az utazásomat, és amelyek egyszerűen eltüntetik a távolságot például Szeged és Budapest között. De ha arról van szó, Bécs és Budapest között, vagy Berlin és Budapest között. Pont nem érdekelt, hogy milyen az időjárás, a GTR-rel esőben is simán elindultam volna a Napfény Városába, meg azt hiszem, akkor is, ha nem lett volna semmiféle elintéznivalóm…

“Országúti pihenő” – szinte elég, ha csak tankolni állunk meg a GTR-rel, hosszú úton sem fárasztó

Legelső utam a GTR-rel – persze szakadó esőben – az Euromotor-ba vezetett, átvenni az új, tartósteszt TCX csizmámat. Ez az olasz csizma egyike azon kevés dolognak, amelyek pont úgy valósultak meg, ahogy elképzeltem: pontosan egy ilyen, fekete-fehér dizájnra gondoltam. Amely mégsem a túl kommersz fekete, nem is a feltűnő full-fehér, hanem ilyen sportos megjelenésű motoros lábbeli. Az SS Sport modell tökéletesen kielégíti az elképzeléseimet és szerencsére volt a méretemben is a boltban, épp’ a mintadarabot hozhattam el. Kényelmi szempontból is megfelel a várakozásaimnak, – szó szerint – “lábon” hoztam el az Euromotorból és szinte rögtön “eggyé forrtunk”. A másnapi szegedi túra remek alkalomnak bizonyult a bejáratásra, amire valójában nincs is nagy szükség, ellentétben mondjuk egy focicsukával, amit “be kell törni”. Nagyon komfortos csizma, az említett túrán egész nap benne voltam, mégsem éreztem, hogy rajtam van – pozitív értelemben, persze. Azóta versenypályán is bejárattam, a KakucsRingen elkezdtem faragni a súlyából a műanyag koptatók “könnyítésével” – egyelőre rosszat nem nagyon tudok mondani róla, de az az érzésem, ez így is marad. Mindenesetre az egész szezon során folyamatosan be fogok számolni a tapasztalataimról az SS Sporttal kapcsolatban és nemsokára Kirakat rovatunkban részletesen is olvashattok róla!

Köszönet az Euromotornak a tartósteszt TCX csizmáért:

Euromotor – legjobbak egy helyen
Cím: 1134 Budapest, Lehel u. 17/b.
Telefon: +36 1 877 44 30 , +36 1 877 44 30
Fax: +36 1 877 44 40
Weboldal: http://www.euromotor.hu
E-mail: euromotor@euromotor.hu