A legkisebb kanapé: Suzuki Burgman 125 teszt

Szöveg: Kovács Tamás Képek: Domino, KT

A “Burgonya” nem csak a piacon fogalom, hanem a robogós közösség szótárában is kiemelt helyen szerepel. Legalábbis a kifejezés hallatán a magyar robogósok előbb asszociálnak a kanapés kényelméről legendássá vált modellcsaládra, mint a krumplira… Ültem már többször a 650-es és a 400-as fotelben is, a legkisebb guruló dívány viszont eddig mindig kimaradt – mostanáig.

A magabiztos “legenda vagyok” kijelentés a kis Burgmanek részéről nem túlzó teljesen, hiszen 2002 óta a 125-ös, 150-es és 200-as változatokból közel 145.000 darabot értékesítettek kontinensünkön. Ez a tény is tovább növelte a kíváncsiságomat: ha ennyi embernek fekszik a “kiskanapé”, akkor annak nem csak kényelmesnek kell lennie, hanem jól is kell gurulnia…

Ennek megfelelően a 2006 óta guruló generáción megtett első métereken azt is éreztem, hogy “ez jól megy”. Érdekes, hogy BenZso korábban kipróbálta, és pont az ellenkezőjét állította. Nincs kizárva, hogy csak azért, mert éppen a GSX-R1000-esről ült át rá… De az is lehet, hogy én azért éreztem erősnek a blokkot, mert egy 8 lóerős robogó nyergéből pattantam át a Suzuki legkisebb kanapéjára – ami a hasonló kategóriás konkurenciához képest tényleg komplett ülőgarnitúra.

Az igazság valahol félúton lehet, hiszen a 12 lóerős és 11Nm-nyi nyomatékkal bíró blokkocska nem feszegeti a kategória határait, mégis lendületesnek éreztem. Pedig még csak nem is könnyű, majdnem másfél mázsa feltankolva – de egyáltalán nem tűnt lomhának. A sebesség tekintetében is hozza a “szokásost”, az újabb 125-ös négyütemű robogók átlagát: 100 az utazó, 110 a vége.

Tovább erősítette jóleső érzésemet, hogy a legkisebb Burgman két személlyel is használható, és nem csak azért, mert a viszonylagos lendület megmarad, hanem mert ketten is kiválóan elfértünk rajta – ami a 125-ös robogók között nem egyértelmű, de nem a Burgonyán! Az utas is főúri kényelemben csücsülhet széles trónján, méretes taposókon pihentetve a lábait.

Ennek fényében a vezető kényelme már nem is lehet kérdéses: óriási, jól formázott fotel, nagy és “variálható” lábtér: a lábunkat ugyanis két pozícióban is pihentethetjük. Ezt hiányoltam az előző tesztalanyból, a Honda SH150i-n nem volt ilyen “függőleges” taposó rész, ami a komforton kívül a fickósabb féktávokon is jó szolgálatot tehet.

A kombinált fék viszont egyáltalán nem hiányzott az SH-ról, amivel a kis Burgmant is szerelték: a háromdugattyús első féknyereg középső dugóját a hátsó fékkarral működtetjük, a hátsó satu mellett persze. Az igazság az, hogy a Burgundi túrás-hajós-kanapés jellegéből fakadóan ez a rendszer ezen a gépen nem zavart annyira, mint a sportosabb SH-n vagy PCX-eken.

Annál is inkább, mert erre elég erős és jól adagolható, de a sorok között azért a precízebb “mozgóbójázáshoz” jobb lett volna szétválasztani a fékeket – ezen is elcserélném a kombinált megoldást egy jó ABS-re. A kocsisorok között méreteinél fogva egyébként sem a Burgman a bajnok, de azért elég jól át lehet vágni vele a gépjárműdzsungelen, és a lámpánál sincs gond az indulással.

Mindezekre bizonyítékot is láttam, ahogy a tesztmotort elhoztam, ugyanis már az első lámpánál “összekeveredtem” egy korábbi kisBurgmannel. Egy darabig tartottam vele a versenyt, de a srác szemmel láthatóan érezte a gépét, és be is vállalta azt, amit még egy huszonötössel be lehet… Aztán három lámpával később én már nem értem át a piroson…

Majd összekaptam magam, és pár sarokkal később utolértem a frissebb géppel – mire az lefordult az útról. Kiderült, hogy csak valami egérutat választott, mert a Gyáli úton ismét megálltam mellette a pirosnál – és az egész kezdődött elölről… Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy bár a legnagyobb és legnehezebb a kategóriában, így is sokkal gyorsabbak lehetünk vele a városi közlekedés többi résztvevőjénél, természetesen.

A sorok közötti “bizonytalanságot”, vagy inkább nem a legnagyobb magabiztosságot aztán alaposan visszakapjuk, amint nyugodtabb terepre tévedünk: ahogy kiértem a Nagykőrösi útra, majd az 5-ös főútra, elkezdett kényeztetni a Burgonya. Tágas helykínálatával, hatékony magas plexijével és kellemesen alacsony ülésével igazi utazórobogó vált belőle, a baj csak az, hogy az utazást legfeljebb 100-zal művelhetjük, ha nem “nyélen” kívánunk ingázni – de ez már inkább a kategória sajátja, mintsem a UH125 hibája.

A raktér azonban, amivel az ülés alatt szolgál, bőven meghaladja a kategóriáját: akár két zárt bukót is elrejthetünk ide, és a “Teszkójáratok” is ezzel sikerültek a legjobban, ha a sokdobozos motorokat nem nézem. Szerintem egy kisebb zsák krumplit is elnyelt volna a Burgonya, de nem próbáltuk ki. Pedig a kárpitozást nem koszoltuk volna össze vele, az ugyanis nincs – van viszont világítás.  

Egy hétig jártam a kifutó kisBurgonyával, és a városi utas- és málhacipeléshez, illetve a kakucsi ingázásokat (40km) is beleszámolva, ez idő alatt nem is kívántam jobb gépet magam alá! Na jó, ha őszinte akarok lenni, a 200-ast még kipróbáltam volna egy újabb hét erejéig… Sok csomaggal, (utassal is) extra kényelmesen ingázni vágyóknak azonban valószínűleg ez a nyolcadliteres Burgman a leggazdaságosabb választás (és a jogosítvány is eldöntheti ezt a kérdést).

BenZso szerint a csajoknak is, amivel megint nem teljesen értek egyet: szerintem ez a “B125” nem kifejezetten csajmotor, bár kétségkívül nekik is jó lehet. A legkisebb Burgonya érzésre, vagy szemre is majdnem akkora, mint a 400-as, ami egy csajszit nem biztos, hogy megnyugtat – nekik szerintem a Yamaha Delight a tökéletes megoldás, bár abba közel sem tudnának ennyi mindent elpakolni, és mint tudjuk, ez náluk életbevágó szempont…

Mint említettem, a tesztben szereplő modell már kifutó szériás, jövőre átveszi helyét a szeptemberben bemutatott új (lásd a fenti keretest), amely bizonyára megtartja a 2006 óta forgalomban lévő generáció jó tulajdonságait. Hét év elteltével ráfért már némi portörlés, ugyanakkor menet közben ezt sem érezni elavultnak – már ha a műszerfalra nem nézünk, mert az az.

Szóval hogyha (majdnem) túraautós kényelemre, városi autónyi csomagtartóra, de semmiképpen sem autós fogyasztásra vágysz, akkor a Burgman125 lehet a Te robogód. Az újra várnod kell még egy darabig, de ha szerencséd van, ebből a most már korábbi generációsból is kapsz kevés kilométerrel, erősen akciós áron – példának okáért a szóban forgó tesztmotor is eladó a Motorradban…

– BenZso korábban már kipróbálta a gépezetet, ő is Kakucsig gurult vele, ahol természetesen a Ringen is körbevezette… Nézzétek meg videón is a legkisebb Burgman erényeit, illetve hogy hogyan mozog a versenypályán a “Teszkójárat”: