Csatlakozz hozzánk

Hírek

Stunt Riding történelem – I. rész

A `90-es évek közepén megjelentek ezek a széles kormányú motorok – és ez lett belőle…

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

Szöveg: Amrein László – MotoRage magazin (motorage.hu)
Képek: Archie Love, CMN

Ha már így belelendültünk a stunt témába, és ha már ilyen sikeres versenyzőink és színvonalas bajnokságunk van, akkor érdemes utánajárnunk, honnan is indult ez a “motoros akrobatizmus”. Természetesen, mint oly’ sok más, a stunt is a fejlett (motoros) kultúrájú Angliából indult meghódítani a világ sportmotorosait. A sorozat első részéből kiderül, hogyan alakult sporttá Nyugat-Európában ez a látványos motorozási stílus.

1998-ban, vagy talán ’99-ben – már nem emlékszem pontosan – a Motor Revüben láttam egy  képet, amin  egy motoros úgy egykerekezett, hogy mind a két keze a feje mögött volt. Ezt akkor teljesen hihetetlennek találtam. Töprengtem is rajta, hogyan csinálhatja. Meg voltam győződve, hogy ez csak egy pillanatfelvétel. Aztán kicsit később láttam videón, hogy ez bizony nem az! Ezt a motorost úgy hívták: Antonio Carlos Farias.

A „néphiedelem” szerint ő honosította meg ezt az akrobatikus motorozást Európában, mikor 1990-ben áttelepült Brazíliából Spanyolországba. Farias eddigi munkásságát figyelembe véve, azt hiszem, nyugodtan nekiadhatjuk az alapítói címet (ha csak azt nézzük, hány későbbi versenyző tekintette és tekinti ma is példaképének). Igaz, hogy Farias kezdte ezt a „bulit”, de legalább akkora jelentősége van Kevin Carmichael nevének is, hiszen ő az, aki az évek alatt a rengeteg kitalált gyakorlatával, úgymond „egyengette” a stílus útját. Igaz, Kevin 2003-tól nem versenyzik, ennek ellenére máig meghatározó szereplője a világ stunt életének.

Streetfighter – Stunt Riding – Extreme Bike – akrobatikus motorozás. A világ különböző pontjain különbözőképpen nevezik ezt a dolgot, de abban mindenki egyetért, hogy ez minden, csak nem hétköznapi motorozás. Hogy honnan is indult ez az egész őrület? A „történelemkönyvek” azt írják, Angliából. Tény és való, hogy ott tartották az első nemzetközi versenyt, de szerintem nem lehet ezt a sportot egyedül csak az angolok nyakába varrni. Tuti, hogy nem ők találták fel a spanyolviaszt, hiszen a világ minden táján motoroznak, és ez természetszerűen azzal jár, hogy előbb-utóbb mindenhol lesznek páran (egymástól függetlenül), akik nem elégednek meg a két keréken való közlekedéssel. De akár vehetjük alapnak a BMX-et a krosszt vagy a triált is, hiszen jó pár mai versenyző előéletében komoly szerepet játszottak ezek a járgányok, mielőtt sportmotorra ültek. Vagy talán az is lehet, hogy ez az egész csak misztifikáció és a magyarázat mindössze annyi: páran egyszerűen annyira balfékek voltak, hogy a kuplung-gáz játékot nem érezték? Végül is, nem teljesen mindegy, hogy honnan indult? Van és kész!


A brazilok már a kezdetekkor élen jártak a stuntban – balra Edinaldo Dantas és az R1-es

Kitámasztó még sehol, a gyári kapaszkodó viszont épp hasznos

Anglia, a 90-es évek közepe. A pontos sztori nem ismert, mert Kevin Carmichael is csak annyit tudott erről mondani, hogy egyszer csak megjelentek az utcán és a motoros rendezvényeken ezek a széles kormányú motorok. Ekkortól kezdett elterjedni, hogy motorversenyeken (betét programként) motoros akrobaták bemutatókat tartottak. Például Gary Rotwhell és Joss Hars az első EB-n (1997) már rutinosabb versenyzőknek számítottak a jó pár bemutatóval a hátuk mögött. Talán Gary Rotwhell-t vehetjük az első stunt ridernek Angliában, ugyanis ő volt az, aki elég nagy ismertségre tett szert ezzel az akrobatikus motorozással a versenyek létrejötte előtt is. Rotwhell nem csak otthon, hanem Amerikában is nagy népszerűségnek örvendett. Köszönhette ezt az ismertséget a különböző világ-és Guinness rekordjainak (hét világ és Guinnes rekordot jegyeznek a nevével – például 250 km/h-val húzatta magát Hayabusával…), valamint az otthoni és amerikai gyorsasági versenyeken (Donnington Park, Daytona, Laguna Seca, Silverstone, stb.) tartott bemutatóinak. Mivel egyre több követőre talált, akik „majd én megmutatom” címszóval ültek motorra, lassan elkerülhetetlenné vált, hogy verseny formájában döntsék el, ki a jobb. Az első versenyt egyből ki is nevezték Európa-bajnokságnak.


A “sokszemélyes” egykerekezés már a kezdetektől a show része

European Stunt Riding Championship – 1997

Ezt a versenyt Edinburgh-ban, a Scottish Motorcycle Show részeként rendezték meg, ahol több ország motorosai küzdöttek (angol, skót, svéd és francia versenyzők). Az akkori videofelvételeket nézve, mára hatalmas fejlődésen ment keresztül ez a stílus. Az akkori versenyzők még nem voltak technikailag azon a szinten, ami a mai versenyzőknél már alapkövetelmény, ha valami eredményt akarnak elérni. Igaz, hogy holtpontos egykerekezést és forgást ezen a versenyen még nem látunk (AC Farias ezen az Eb-n nem indult), de őrületes burn-outok, gyors egykerekek 1-2-3 személlyel, motor után csúszás (a cipő alján titánnal), tankon állás bőven szerepelt a gyakorlatok között. Tehát akkoriban még a motor ereje dominált. Az első keréken gurulások is gyerekcipőben jártak a maiakhoz képest. Viszont látványelemként már akkor is használtak fény-és füsteffekteket. (Akár hiszitek, akár nem, de az első és a második EB-n egy angol hölgy is versenyzett [Fiona Balei]!). Abban az időben még a motorok sem voltak olyan speciálisan átalakítva, mint a maiak, hiszen egyiken sem volt még kitámasztó és alapjárat-állító csavar – a kormányon lévő hátsó fékről nem is beszélve –, így szinte mindegyiken csak a kormány volt lecserélve meg az idomokat hajigálták le. Ja, és Kevin Carmichael motorján volt először lábtartó az első kerék tengelyén. Ez a verseny volt az, ahonnan végül is számítani lehet az európai stunt riding stílus indulását. Azt egyértelműen le lehet mérni, hogy ebből a videóból táplálkozott több ország motorosa, hiszen az itt látott elemek köszöntek vissza idővel (ahogy terjedt a videó) a későbbi versenyzők gyakorlataiban.


Akkoriban még olyan monstrumokkal is versenyeztek, mint a GSX-R1100 vagy az 1200-es Bandit

European Stunt Riding Championship – 1998

Ez már nagyobb volumenű volt a ’97-esnél, ugyanis nem egy rendezvényen belüli betétszámként szerepelt, hanem három különböző helyszínen rendezték meg. Ezen a versenysorozaton AC Farias is elindult, amivel szerintem nemcsak a nézőket sokkolta, hanem a versenyzőket is. Sokan talán itt döbbentek rá, hogy, jééé, ezt így is lehet csinálni? Tudni illik Farias egy kitámasztóval a motorján jelent meg… Míg az egész mezőny ráragadt a gázra, addig ő gyönyörű lassú egykerekezéseket produkált, és olyan forgásokat mutatott be (két személlyel is), hogy az még majdnem a mai mezőnyben is megállná a helyét. Röviden: Farias fényévekkel az egész mezőny előtt járt, történelmet csinált. Idővel aztán egyre több követőre talált, akik elkezdtek kiemelkedni a mezőnyből (pl. Kevin Carmichael, Craig Jones, Dave Coates és Sonny Fergusson).  A versenysorozat alatt Farias verhetetlennek bizonyult, de már voltak biztató jelek más versenyzők részéről is. Craig Jonesnak és Kevin Carmichaelnek a harmadik fordulóra már kitámasztó volt a motorjuk hátulján… Igaz, hogy a lassú egykerék még nem ment nekik biztosan, de Kevin azért a motort lerakta kitámasztóra és első keréken is megfordult, Craig pedig a kitámasztóba lépve, állva egykerekezett. Kevin is megcsinálta Farias után a kéz nélküli egykerekezést, de ezzel csak a már „szokásos” sorrend alakult ki: Farias, Kevin, Craig. Így az Eb végső sorrend-je is ez lett. Kevin az első fordulókban begipszelt lábbal motorozott, de tegyük hozzá, hogy nem ez miatt lett a második.


AC Farias korát megelőzve motorozott, Rotwheel pedig több rekordot is felállított

European Stunt Riding Championship – 1999

Mi is lehetett volna más az első helyszín, mint a már jól bevált edinburgh-i pálya – az első fordulót ismét itt bonyolították le. Eddigre már érezhető volt az „erőviszonyok” kialakulása. Kevin  és Craig profi műsorral álltak elő, és nemcsak a gázt húzták, hanem használták a technikai gyakorlatokhoz szükséges átalakításokat is a motorjaikon (kitámasztó, alapjárat-állító csavar). Az előző évhez képest hatalmas fejlődést mutattak egyes versenyzők, de igazán kiemelkedőt csak Kevin és Craig nyújtott. Lassan megjelentek a színen az újak is, akik szemmel láthatóan Kevin „múltjából” merítették az ötleteiket. Gondolok itt az első tengelyen elhelyezett lábtartóra – amit ő talált ki –, valamint a balance-szal (segítő) való egykerekezések variációira. Az első fordulóban a már szokásos sorrend alakult ki a helyezéseknél, annyi változással, hogy Farias nem indult, így mindenki előrébb került egy hellyel (Kevin első, Craig második). A második fordulót Észak-Írországban rendezték meg. Mivel Farias nem szerzett eddig pontot, ráadásul ekkor történt az, hogy valami nézeteltérés miatt összepakolt és hazament, így ismét Kevin nyert Craig előtt. A harmadik fordulót a Mallory Parkban (ez egy gyorsasági pálya Angliában) bonyolították le. Itt már megjelent Kelet-Közép-Európa is, Milan Rozsypal képviseletében, Csehországból. Ez is mutatja, hogy pár év alatt mennyire terjedt, népszerűsödött ez a motoros stílus, hogy a földrajzilag viszonylag távoli Csehországból is volt nevező, ugyanis addig nagyrészt az Angliához közeli országokból jöttek az indulók (’99-ben már nekünk is kezdett képben lenni ez a dolog. Ekkor volt az első hazai verseny). Kevin itt mutatta be először az első kerék nélküli motorozást, ami végülis hozzásegítette a második Európa-bajnoki címéhez. Erre az extrém gyakorlatra szüksége is volt, hiszen ez az EB már technikailag lényegesen magasabb szinten zajlott, mint az előző kettő. A negyedik forduló Olaszországban volt, egy gyorsasági pályán. Erről nincs túl sok információ, de az biztos, hogy a ’99-es Stunt Riding Európa-bajnokságot összesítésben Kevin Carmichael nyerte. Szerintem, ha Farias nem csak két fordulón indult volna, akkor nem lett volna ez ennyire egyértelmű.


Már ott a kitámasztó a motor hátulján…

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Trending