Stíluskülönbségek, avagy mennyire fontos a súlypontáthelyezés

2013 júliusi tréningünkön Bitter Sanyi volt a vendégoktatónk a kakucsi pályán. Amit eddig mi mindig próbáltunk a hozzánk járó “tanulóknak” átadni, az az egyik legfontosabb dolog motorozás közben. Maradj laza és mozogj minél többet a motoron! Azaz a súlypontodat vidd minél lejjebb a kanyarokban, hogy a motor tapadásában minél nagyobb tartalék legyen. Ha belegondoltok, akkor ez logikusnak is tűnik. Minél jobban kiül valaki, annál jobban lent van a súlypontja, ebből következik, hogy a motort ugyanahhoz a tempóhoz nem kell annyira bedönteni, így nem a gumi legszélét használjuk, hanem egy kicsit beljebb tapad a közepe felé. Így kisebb az esélye a megcsúszásnak és az sem mellékes, hogy nem ér le semmi a motoron, ha kellő mértékben csináljuk.
Aztán idejött Sanyi és megmutatta, hogy bizony teljesen ledöntött motorral is lehet piszok gyorsan motorozni. Hogyan és miért csinálja így a Man szigeti menő?
Szerinte, ha a motor tengelyében maradunk, akkor sokkal könnyebb korrigálni, ha bármi történik. Megcsúszás esetén elvileg tényleg jobb, ha nem fekszünk a motor mellett, mert onnan nehezebb visszahozni, menteni a szituációt. Viszont ha bedőlünk a motor mellé, akkor sokkal kisebb az esélye egy megcsúszásnak, mivel a súlypont lejjebb van és a gumi kicsit nagyobb felületen fekszik fel.
De ki az ,aki a mentésre készül kanyarodás közben?
Szerintem Sanyin kívül nem sokan vannak, akik ezt a magyarázatot adják arra a kérdésre, hogy miért nem használják a súlypontáthelyezéses technikát.
Viszont Sanyit 20 éve ismerem és mindig ebben a stílusban motorozott, és rengeteg gyakorlással kifejlesztette magának, hogy hogyan lehet így is nagyon gyorsnak lenni.

De ott a MotoGP, ahol látjátok, hogy szinte mindhárom kategóriában már nem csak a térdkoptatót, hanem a könyöküket is húzzák az aszfalton. Na ez azért van, mert olyan gumival és futóművel mennek egy ultra tapadós pályán, ami ezt megengedi. Ezt senkinek nem javaslom alkalmazni, hiszen ki az, akinek ilyen technika áll rendelkezésére közlekedés közben?!
A legjobb széria sportmotorok sem tudják ezt utcai körülmények között, sőt még pályán sem. Az átlagmotorosok meg főleg nem…
Persze vannak kivételek itthon is, de őket úgy hívják, hogy versenyzők. Az előző tréningen Bódis RicsKót figyelhettük, hogyan terelgeti az R125-ös Yamahát ezen a pályán. Na ő MotoGP stílusban megy és annyira gyors is, hogy legutóbb Imolában a dobogó második fokára állhatott az EJC-ben. Ebben a sorozatban CBR500R motorokkal megy mindenki, ahol a legnagyobb különbség a versenyző. Ez az a sorozat, ahol minden fejben dől el. Ki a legbevállalósabb, aki minden kanyarban úgy tud befordulni, hogy mindkét kerék csúszik a kanyar külső íve felé? Természetesen azok akik a ott állnak a dobogón. Ők ezt gyakorolják, mert aki nem meri megcsúsztatni az lemarad a dobogóról…

Igen tudom, hogy ezek a végletek, de ezzel pont azt szeretném mondani, hogy mi átlagmotorosok viszont használjuk ki a súlypontáthelyezésben rejlő lehetőségeket.
Ha jön a kanyar, vegyük a fáradtságot és ha nem is nagyon mélyre, de a felsőtestünkkel igenis tessék a kanyar belső íve felé bedőlni! Ezt a mozgást meg kell szokni, de ahogy 4 éve a tréningjeinken látjuk, ez nem is olyan egyszerű dolog. Én azt javaslom, hogy utcán is minden kanyarban tessék ezt gyakorolni, mert úgy fog rögzülni a mozgás, ha pedig egyszer szükség lesz rá, ne akkor kelljen gondolkodni rajta, hogy hogyan is kellene ezt csinálni.
Persze lehet, hogy úgy néz ki menet közben, hogy nekem egyszerűen megy ez a technika és erre azt mondom hogy tényleg egyszerű is… De! Én is 30 éve motorozom, 1988 óta pályákon, az első amatőr versenyem 1991-ben volt és azóta fejlesztgetem a motorozási tudásom, amiből egy kis darabot át is szoktam adni azoknak akik eljönnek a TT-re.

Ezzel a cikkel azt szeretném nektek mondani, amit a tréningeken is hangsúlyozunk, hogy tessék lazulni a motoron! Nem lehet úgy közlekedni, ha minden izmunk feszül, mert az nagyon fárasztó. Ha az izmok elfáradnak, utána a figyelem is lankad. Ha motorozunk, akkor a legfontosabb a lazaság, a motorkerékpár könnyed irányítása. Ezt lehet élvezni.
Ehhez persze az kell, hogy mindenki a tudásának megfelelő motorkerékpárt válasszon magának és miután azzal már kifejlesztette a saját kanyarodási és megállási technikáját, akkor lehet a következő nagyobb gépet megvásárolni….!
Ez nem egyszerű dolog, mert nem túl trendi egy 125-ös, de nagyon sokan akik GSXR-ekkel vagy CBR-RR-ekkel érkeznek hozzánk, azoknak a 80-90%-ának nagyon sok egy ilyen sportgép. A tudásuk egy 125-ös YBR-rel is megkérdőjelezhető lenne, de inkább vásárolnak maguknak egy jó nagy dögöt, ami marhára megy az egyenesben, mert gyorsulni jó… Igen ám, de az utca nem egy dragpálya, itt vannak kanyarok és féktávok is, amik lehetnek porosak, olajosak stb. Na ezért fontos, hogy legyen mindig tartalék a motor tapadásában és főleg a vezető legyen képben a tudását illetően.
Akik hozzánk járnak, már szerencsére felismerték ennek a fontosságát, de a nagy többség tudása még így is nagyon messze van attól, ami elvárható lenne. Tessék minél többet gyakorolni, vezetéstechnikai tréningekre járni, mert alapvető hibákkal közlekedtek utcán! Tisztelet a kivételnek, de ezt látjuk… az eddig nálunk oktatott kb 500 emberből egy kezemen meg tudnám számolni, ki az akinek már nincs ilyen tréningekre szüksége és a tudásának megfelelő motorral érkezett. Viszont ők azért jöttek, mert még jobbak akartak lenni és ez a helyes hozzáállás.
Az a jó motoros, aki mindig jobb akar lenni és veszi a fáradtságot, hogy tanuljon új dolgokat!!!
Kicsit elkanyarodtam a kanyarodási technikáktól a végére, elnézést érte, de remélem tudtam egy kis gondolkodásra ösztönözni benneteket és ha egyszer egy poros kanyarban majd eszetekbe jut kicsit jobban kihelyezni a testsúlyotokat, akkor már nem írtam hiába ezeket a sorokat…