Ti írtátok

Sevilla túra, 2. rész

"Andalúzia - felejthetetlen élmény - imádtam minden pillanatát"
Euromotor2
MotoStar

Szöveg, képek: Kiss Zoltán

Olvasónk idei motoros nyaralásának első részét már elmesélte nekünk, amelyben a spanyolországi Sevilláig vezető (ez alkalommal belföldi) útját mutatta be – és még egy meglehetősen extrém hobbi (ha egy R1 nem lenne elég), az ejtőernyőzés rejtelmeibe is beavatott minket. Most következzen a hazafele menet, amire Zoli másik útvonalat választott…

Ronda szép kis város. Aki lemegy Andalúziába, ne hagyja ki! A főbb utcákról letérve “beton” jellegű utakat találhatsz az óvárosi részben. Azért csak jellegű, mert a sóder, amiből csinálták, csak ököl nagyságú kavicsokat tartalmazott. A nagy kavicsdarabok között pedig némi cementes anyag. Nagyon “élvezetes” és “izgalmas” dolog slick gumival gurulni rajtuk hegyről lefelé.

Sikerült megállnom egy ősrégi utcai forrásnál, amiből a világ legfinomabb vize folyik. Nekem legalábbis annak tűnt az utolsó megállóm óta eltelt kb. másfél órányi motorozás után… 40-45 fokban… Pótoltam a folyadékveszteségem (egy részét), és betértem egy helyi kocsmába enni valamit.


Az első állomás Ronda. Már a Sevilla felől oda vezető út is szép (visszatekintve)


Előre nézve ígéretesnek tűntek a dombok. Olyan is volt, amilyennek megálmodtam!

Szokásom, hogy nem a turistáknak szánt csicsás éttermeket választom, hanem bízok a helyi arcokban, és az általuk választott helyre megyek. Itt épp ráfáztam! Kiderült, hogy csak sör van, meg Coca-Cola és jégkrém. Furcsa kínálat egy kocsmától, de ez volt. Így kólával és két jégkrémmel próbáltam pótolni a folyadékveszteségem másik részét, és csillapítani az éhségem.


Volt ott egy szép csocsóasztal…

Talán a csocsóasztal volt a legfiatalabb az egész kocsmában. A tulajt kérdeztem, milyen idős lehet ez az asztal, de csak annyit tudott mondani, hogy a ’60-as években vette, és már akkor is nagyon használt volt 🙂


Ronda leginkább arról az eszméletlen mély szakadékról híres, ami régen folyó volt, és ami kettészeli a várost

Egyszer voltam már Rondán 2007-ben. Akkoriban Marbellán laktam, és egy francia haverommal, valamint két nővel mentünk el oda szétnézni, sajnos nem motorral. Megfogadtuk, visszamegyünk arra az útra (A-397) gurulni egyet. Most itt állt előttem a lehetőség, csak a haverom hiányzott!


Ronda város határa Marbella felé, és egyben a “motoros mennyország” kezdete


Egy kép útközben, már közel Marbellához. Ha nem lenne ennyire magas a páratartalom, akkor a középen lévő bokor teteje magasságában már a tengert lehetne látni


Sajnos az út legjobb részein nem lehet megállni, és egyébként is én inkább motorozok, mint fényképezek. De azért ez talán sejtet valamit


Ezzel a „puritán” körforgalommal ért véget


Úton hazafelé megálltam Marbellán ebédelni

Marbellán van egy kedvenc olasz helyem, a Da Bruno A Casa. A pizza még mindig hibátlan. A spanyol déli tengerpartnak ez a része a legelőkelőbb, a Puerto Banus – Marbella térség. Igaz, a fenti képen látható kapu épp a város másik oldalán van. Aki teheti, mindenképp látogassa meg!

Az utam Malaga felé folytattam tovább az A7-esen. Majd Almería felé. Sajnos ott, Torrenueva térségében nincs autópálya egy kb. 70km-es szakaszon, amit én előre nem tudtam. Az a szakasz ott elég döcögős volt, viszont csodaszép a kilátás a tengerre és a tengerpartra. Almería előtt kicsit beborult az ég, aminek elsőször örültem, mert kicsit hűvösebb lett. Majd hirtelen megijedtem, mert a Michelin Power One hátsó gumi nem nagyon tapad esőben. Sőt, egyáltalán nem tapad! És akkor eszembe ötlött, hogy miről is beszélek?! Az eső-Andalúzia-július együtt olyan hármas, amire a Föld történetében még sosem volt példa. Így aztán teljes nyugalommal húztam is egy bő gázt, és mindjárt Almeríába értem. Onnan haza (Lorca-Murcia) felé az út és a táj már igencsak megszokottnak tűnt. Mivel nem volt túl nagy forgalom, kicsit jobban húztam neki, mint korábban. A sok fotó, ebéd, “kocsmázás” stb. ellenére elég jó időben értem haza.

Csak javasolni tudom mindenkinek, aki teheti, motorozzon Andalúziában. Felejthetetlen élmény. Én imádtam minden pillanatát.

Érdekesség, hogy az egész két hét és kb. 1500km alatt egyetlen rendőrrel találkoztam Sevillában, a központban, aki egy robogóval volt (letámasztva), és egy hibás lámpánál forgalmat irányított szegény, 45 fokban!

A következő túrám még nem tudom, hová vezet. Az biztos, hogy elmegyek a Circuito de Cartagena-ra pár tréning napra, amikor már nem lesz 40 fok.


Circuito de Cartagena

A pályavezetés zseniális. Aki szeret pályán motorozni, annak javaslom. Szerintem király. Nekem sokkal jobban tetszik, mint pl. a Circuit de Valencia, ahol februárban voltam. PEDIG(!) korábban minden álmom az volt, hogy majd ott is motorozhatok … egyszer…majd…talán.


Circuit de Valencia

Visszatérve a következő túrára, talán visszamegyek Bollullos-ba, és megugrom azt az egyet, ami kimaradt. Valamint veszek még egy pakk FS coached ugrást. Talán jövőre megyek egy kört Észak-Spanyolország és Portugália irányába. Majd meglátjuk, mi lesz. Addig is mindenkinek jó gurulást, az esetleges skydiver-eknek pedig kék eget is!


Ronda nem egy csúnya város…


Az út hazafelé (766km) Sevillából Marbellán, Málagán és Almerián keresztül Alicantéba, ahol Olvasónk él

Ha Te is szívesen olvasnád vissza nálunk a (túrale)írásodat, akkor…

Comments

comments