Csatlakozz hozzánk

Ti írtátok

Sevilla túra, 1. rész

Autópálya-menő Olvasónk Alicante után Sevilla felé vette az irányt…

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Szöveg, képek: Kiss Zoltán

Olvasónk egyszer már – három részletben – a spanyolországi Alicantéba elkalauzolt bennünket, most pedig egy másik hispán várost mutat meg nekünk. Mivel Zoltán kinn él, így az út Sevillába csak egy belföldi túrát jelent neki – a másfél ezer kilométeres út számunkra, “hazaiak” számára viszont egy nemzetközi kirucanással is felérne… A mediterrán élménymotorozáson túl egy másik dinamikus sporttal-hobbival is megismerkedhetünk – ami mint kiderül, nem is veszélyesebb a motorozásnál, sőt…

Az történt, hogy beköszöntött a nyár, és én is, mint mindenki más, elmentem nyaralni. Mint előző történetemben említettem szándékom, jelentkeztem egy AFF Expert kurzusra Sevillában. Már most az elején pontosítok, a kurzus egy Bollullos de la Mitación nevű falucskában volt Sevilla mellett. Akit érdekelnek a kurzus részletei a Skydive Spain honlapján megtalálja. De ne rohanjunk ennyire előre….

Aki az előző sztorimat olvasta, az tudja, nem számíthat valami nagy túrára, hiszen Alicantéban élek. A távolság nem egetverő, viszont az élmény fantasztikus.

Szóval a projektem olyan fázisba érkezett, hogy nyugodtan tudtak mellőzni, kivettem két hét szabit. És hát hogy is tölthetném jobban, mint hogy motorozok egy jó nagyot, és valami olyat csinálok, amit még sosem, viszont már régóta szeretnék. Így jött a választás az ugrásra, amit az utóbbi 14 évben mindenféle, esetenként mondvacsinált okok miatt halogattam. Mint például a barátnőm fél tőle, ezért nem akarja, nincs rá pénzem, van pénzem, de nincs időm, pénzem is van meg időm is, de épp tél van, stb. stb. Most épp jó idő van, épp fizetést is kapok, időm is van meg kedvem is, épp a földhöz sem köt senki sem, így nem tudtam kihagyni. Szétnéztem pár blogban és fórumban, melyik sulit javasolják a legtöbben, így esett a választás a Skydive Spain-re.

A készülődés nem sok időt vett igénybe. Beszereztem egy táskát a mocim hátsó ülésére. Az a notebooktáska, amit az Alicantéba költözéskor használtam, belelógott a kipufogó gázba és kicsit megégett – na jó, elégett az egyik pántja -, így kidobtam. Most direkt olyat kerestem, amit hátsó üléshez/re lehet erősíteni. Sikerült is találnom egy jó minőségű GIVI-t kb. 70 euróért. Nagyon izgalmas volt, mert meg kellett rendelni, és pont az indulás előtti utolsó munkanapon érkezett meg 🙂 A táskáról menet közben kiderült, hogy érdemesebb a hátsó ülésre hosszában felerősíteni és nem keresztben, mint ahogy a gyártó javasolja. Mert ha hosszában van, akkor kevesebb, vagy inkább semmi levegőt nem fog, belesimul a testem által alkotott szélárnyékba. Ha keresztben van elhelyezve, akkor eléggé visszafog a kétoldalt kiálló része. Az egyik képen lehet is látni, hogy visszafelé úton (a következő részben – a szerk.) már úgy van felhelyezve.

Ezen kívül csak a szervizt kellett még meglátogatnom egy átnézés és az első fékpofa cserék miatt. Nem voltak teljesen kopottak, de egy 1500 kmes útra nem akartam elindulni majdnem elhasznált fékpofákkal.
Mivel vendégeim voltak, hétfőn reggel, július 9-én indultam.


Az út Alicante – Murcia – Lorca – Granada – Sevilla – Bollullos, kb. 630km; a motor: Yamaha R1 2007 (USA)


Én nagyon autópálya-menő voltam mindig is, ráadásul a spanyol autópálya minden sportmotoros álma…

Az autópályák egyszerűen fantasztikusak. Oké, a nagyobb városok körül nagy a forgalom és esetenként rendőri jelenlétre is lehet számítani, de a városok körgyűrűjét elhagyva gyenge a forgalom és nagyon jó lehet haladni. Az AP-7-es Alicante után nem túl jó. Kicsit foltos és rázós – mostmár javítják. Elhagyva ezt a pár kilométeres szakaszt igazán jó tempót lehet diktálni Murcia irányába. Nekem mégis legjobban a Granada előtti és utáni szakasz tetszett a legjobban. Egyből, ahogy elhagytam Lorca-t, isteni volt. Az aszfalt felülete hibátlan, és az autópálya a Sierra Nevada hegység szélén, annak oldalában megy végig. Majdnem Sevilla keleti határáig hasonlóak a körülmények. Persze ahogy távolodunk Granadától, egyre kisebbek a hegyek, de még bőven fantasztikusat lehet motorozni. Már útközben is az összes tankolás alkalmával nekem is teljes „olajcserét” kellett véghezvinnem.

Szerencsére a délutáni hőség után, kb. 5 körül értem Sevillába, de így is 40 fokos meleg volt a város körüli “szellős” E5 és E803-as körgyűrűn haladva. Az emberi test folyadékvesztése kb. 3 liter/perc komplett motoros felszerelésben (gerincvédő, sisak, bőrruha, kesztyű, csizma). Leginkább akkor volt nyomasztó a forróság, mikor meg kellett állnom megnézni a GPS-en, hogy jó felé haladok-e. Gyorsan megtapasztaltam, hogy a menetszél teljes hiánya a folyadékvesztést a másodperc töredéke alatt a többszörösére növeli! Mintha nem lett volna így is elég magas.

Délután 6 körül érkeztem Bollullos-ba. Kicsi város, de nagyon takaros. A Skydive Spain House a város határában volt. Mikorra odaértem, a piros Ducati Tribune-ös pólóm – amit a tavalyi valenciai MotoGP-n kaptam a jeggyel együtt – inkább fehér cirmos mintás volt, mintsem piros… Gondolkozom, hogy levédetem az egyedi mintát! 🙂

Az ejtőernyőzésről nem sokat írok, ez mégiscsak egy motoros oldal. Talán azért két dolgot mégis megemlítek. Az egyik a magyar neve. Az angol skydiving sokkal találóbb, ugyanis nem az ejtőernyő alatt töltött idő a lényeg, hanem előtte a kb. egy-másfél perc szabadesés. Persze tudom, a név megmaradt a régi időkből, amikor ugrás után egyből nyílt az ernyő. A másik, hogy a technológia és az oktatás már annyira fejlődött, hogy amennyire tudom, a biztosítási statisztikák alapján a lovaglás kockázati rátája kétszer akkora, mint az ejtőernyőzésé. Tehát repülőgépből kiugrani 4600 méter magasan fele annyira veszélyes/kockázatos, mint lóra ülni, persze megfelelő tudás és egy ejtőernyő birtokában! 🙂 Így aztán akiben van annyi bátorság, hogy felvállalja a kockázatot, és képes egy nagyvárosban dugóban motorozni, annak javaslom, gondolkozzon el egy-két ugráson is! Sokkal kevésbé veszélyes és nem mellesleg hatalmas élmény!


Egy kép, amin az oktatómmal vagyok


Egy kis ground training


És egy exit 15.000 lábról

Érdekes, hogy csak ezen a napon volt a légtér tele porral, ami a Szaharából jött. Az összes többi nap kristálytiszta volt az ég.
10 nap alatt 26-ot ugrottam. Volt két pihenőnapunk. Egyik nap Sevillát látogattuk meg, a másik nap az óceánpartot. Sevilla gyönyörű. Az andalúz ételek és borok nagyon finomak. A Flamenco kultúra és a mazsolabor hazája. A város mindig tiszta és nagyon szépen karban van tartva. Nem mellesleg nagyon meleg van. Mi délután 42-45 fokot láttunk. Egy olyan étteremben ültünk ki a teraszra, ahol a napernyő alatt vizet porlasztottak az emberek feje felett, mert igazán csak úgy lehetett kibírni. Mindegy mennyit iszol, mindet kiizzadod.


Sevilla, “a Flamenco kultúra és a mazsolabor hazája…”


“… a város mindig tiszta és nagyon szépen karban van tartva…”


“…nem mellesleg nagyon meleg van”: itt éppen 42 fok…

Az AFF Expert csomagban 27 ugrás volt. Egy ugrást az utolsó (vasár)napra hagytam, de nem tudtam megugrani. A pilóta sajnos balesetet szenvedett… Az ejtőernyőzés veszélyes sport. Veszélyes, mert közúton kell megközelíteni a repteret 🙂 A pilótánk is így tett szegény, és a kocsijával frontálisan ütközött egy másik autóval, épp a La Juliana reptér kapujától 100m-re (a másik sofőr részeg volt és egyenesen belehajtott). Szerencsére nem volt súlyos a sérülése, de azért bevitték a kórházba egy kivizsgálásra. Így az ugrás sajnos elmaradt. A nagy felhajtás miatt még később is tudtam hazaindulni. Viszont egy ‘USPA A’ licensszel a zsebemben… illetve a táskámban.

A visszafelé útra másik útvonalat terveztem. Nagyon jó ötlet volt!

– legközelebb a hazaúttal folytatjuk…

Ha Te is szívesen olvasnád vissza nálunk a (túrale)írásodat, akkor…

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna 2019 Fall

Trending