Elöljáróban annyit, hogy dicséretes a Yamaha hazai importőrének az invesztálása a projektbe, amely a tavalyi T-Max átalakítási hullám hazai reinkarnációja. Erre mindjárt itt is van két példa, a Roland Sands és a Lazareth féle mókolás. Mondjuk én személyesen jobban örültem volna, ha ez a T-Maxos átalakítás valósul meg itthon is, mivel az egyik kedvenc motorom, de ez sem rossz. Sőt… A tavaszi motorkiállításon is látható volt az RSD mű, amely mellett a már félig elkészült XJR is ott állt a másik pódiumion. Ezt bizony a motorépítő EB nyertes Sapka Művek készítette, aki elég jó név a szakmában.
Kecses…
Emlékeim szerint valamikor gyermekkoromban én is valami hasonlóról álmodhattam, igaz akkoriban még szép idomokkal megáldott motorok nem nagyon voltak. Egyik barátom készített egy 500-as négyhengeres Pannóniát, amely hasonlóan nézett ki, igaz az csak mindössze egyszer indult be utána szobadísz lett belőle. Ennél az XJR-nél szerencsére nincs erről szó, ez működik. Szerencsére a hajtásláncot és a vázgeometriát nem érintették változások, azonban az üléspozíció jelentősen megváltozott. Ezzel pedig az egész alapgép karaktere új értelmezést kapott. Sokkal agresszívabb vezetői testhelyzetet kíván, ami nem túl pihentető…
Amint a filmen is láthattátok, az alacsony ülés miatt a térd nagyon be van hajlítva, ami az én esetemben eléggé korlátozza a napi megtehető kilométerek számát. Persze ez nem egy túramotor, tudom, de akkor is jobb lenne, ha nem lennék ennyire összecsukva rajta. Ennek a CaféRacer kategóriának ez az alacsony üléspozíció az egyik jellegzetessége, ami nekem ugyan nem tetszik, de ha ez kell a népnek, ám legyen. Az ülésvég kidolgozása egyébként első osztályú látványra és minőségre nézve is. Néhány LSL kiegészítő is megtalálható rajta, ilyen pl. az állítható lábtartókonzol, a bukógombák, a tükrök és a felemás alu-gumi markolatok, amelyek igen jó fogásúak. A kormányok végén MotoGadget indexek mutatják az irányt. Az egyedi alkatrészek közül a hihetetlenül szép küllős felnik mellett nekem a fék/kuplungkar és a kormánykapcsoló együttes tetszett a legjobban, igaz funkcióiban és ergonómiailag nem olyan jó, mint a gyári, mert nincs a gombokon jelölve semmi, de mégis az egyedisége miatt, ha nem figyelnének, ezeket azonnal leszerelném és raknám is az én motoromra. :) Az első lámpa stílusában maradt olyan, mint volt, csak az átmérője lett kisebb a gyárihoz képest. Ez az átmérő változás nem nagyon befolyásolta a teljesítményét szerencsére, így éjszaka is használható fényt borított az útra. A hátsó lámpa természetesen ledekből áll és hibátlanul illeszkedik az idomba.
Kisebb az átmérő, és mégis jól világít
Mesébe illő far. Ezt elnézegetném otthon is…
Ezek azok a dolgok, amelyek megédesítik egy motoros ember életét, de a mű még nem teljes, így akadtak olyan problémák, amik fejlesztésre szorulnak. Ilyen például, hogy a kormányból még kilóg az index vezetéke, amely pont szem előtt van és ezért eléggé zavaró, a gyári csatlakozók is kilátszanak még a tank alól, és a kipufogóra is ideiglenesen felkerült egy hővédő lemez egy ronda ezüst színű bilinccsel… De legalább már el lehetett hozni és ki tudtam próbálni.
Dögös, de úgy szól, mint egy repedt fazék
A négy a négybe kipufogó hangja szerintem baromi ronda és a teljesítményből is levett vagy 20 lóerőt, de ez kell ahhoz, hogy dögösen nézzen ki a gép. Megmondom őszintén, hogy nekem nem volt kedvem száguldozni vele, inkább élveztem a SapCafé ízét, fürödtem a forró menetszélben és csak úgy motorozgattam vele. Nem érdekelt az, hogy mennyit fogyaszt, vagy hogy be kell birkózni a kanyarokba lassú tempónál, inkább csak azzal az érzéssel foglalkoztam, amit folyamatosan éreztem, amikor ezt az XJR-t vezettem.
Gyári fék és a gyönyörű fűzött küllős felni
És ez a lényege a motorátépítésnek. Nem biztos, hogy jobban kezelhető gépet tudsz faragni a gyári alapnál, de amíg eljutsz egy ilyen szintre az építés folyamatában, akkor olyan érzelmek alakulnak ki, amelyek egy megvásárolt gyári állapotú motornál soha. Ez a gép nem lett a kedvencem, de minden pillanatát élveztem. Ha én csinálnék egy ilyen CaféRacert, akkor egy “könnyebb vasból” kezdeném, hogy a vezethetőség élménye még jobb legyen. Talán az új MT-09-ből is készül valami jövőre és akkor arról is beszámolhatunk. Addig pedig itt ez a majdnem műremek, amely eladó sorba is kerül, ahogy teljesen elkészül. A projekt értéke 5 milka fölött van a vadonatúj alapgép árával együtt, úgyhogy akkor tégy ajánlatot, ha ellenállhatatlan vágyat érzel ennek a gépnek a birtoklására. :)
Még több kép a galériában a jobboldali sávban, vagy ezen a linken.
Ha a Tesztmotor.hu cikkei segítettek a felszerelések és motorkerékpárok kiválasztásában, akkor a kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a Tesztmotor.hu működését. Köszönjük!