Csatlakozz hozzánk
KTM

Hírek

S1000 vagy Z1000? Ez itt a kérdés

A BMW-t vagy a Kawasakit válasszam? Eddig egy SV-vel jártam…

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Kedves Olvasónk két, valószínűleg sokunk számára “kívánságlistás” vas közötti választáshoz kérte a segítségünket. András a következő sorokat írta nekünk:

Olvastam a cikked, amit találtam: használt motor vásárlási tanácsok. Fő a fejem s gondolkodom egy motoron, ami nem az én stílusom, de ugyanannyiba kerül, mint az álmom. A két motor: Kawasaki Z1000 2010-től, vagy BMW S1000RR, 2010-től szintén. Eddig egy 650-es Suzuki SV-t hajtottam, főleg kanyargós utakat vadászva szeltem az országutat.

Mindegyik motort próbáltam, volt rá lehetőségem, s rengeteget olvastam utána mindegyiknek. Mégis azzal vagyok meglőve, hogy az egyik egy kényelmes naked, a másik meg mégiscsak szupersport – de állítólag az is kényelmes, bár a röpke 30 perces tesztúton ezt nem nagyon tudtam kitapasztalni.

Kedves András!

Igen, az általad említett két “álommotor” nem állítható szorosan egymás mellé. Ugye két különböző kategóriáról beszélünk, de a legújabb Z1000-es (teszt) is nagyon sportos, ami azért valamelyest csökkenti a távolságot kettejük között. Ilyenkor általában azt szoktuk javasolni, hogy próbáld ki mind a kettőt, és a saját tapasztalataid alapján próbálj dönteni – de mivel a Te esetedben ezen már túl vagyunk, tovább kell gondolnunk a dolgot. Említetted, hogy nagyjából azonos áron mozog a két modell a használtpiacon, ami lehet, hogy bizonyos esetekben így van, viszont a BMW-ből sokkal nagyobb a választék itthon.

Bár az autónyi hárombetűs extrát felvonultató S1000RR (teszt) és a harmadik generációs Z1000 is már “válságos időkben” született, de úgy tűnik, hogy utóbbi jobban megérezte azt. A legújabb nagy Zé az ismert okok miatt már közel sem fogyott olyan jól, mint az első két nemzedék, így hát a használt-felhozatal is igen harmatos. Ugyan S1000-ből sem volt elárasztva mondjuk a kunmadarasi parkoló május 1-jén, de azért jóval többet lehetett látni belőle az utakon, ennél fogva lehet miből válogatni a használt-oldalakon – ahol 3 milliótól indulnak a csillagos ég felé.


A harmadik generációs Z1000 preferálja a sportos vezetési stílust – de azért csak óvatosan!

Azt pedig az említett cikkben is hangsúlyoztuk, hogy annál könnyebb a helyzetünk, minél több darabból válogathatunk. A legújabb kiadású Z1000-esből konkrétan nem is nagyon találtam eladót tulajdonostól, ez esetben a “beragadt” szalonmotorokra merek gondolni, mint jó vétel. Nyilvánvalóan a Kawasaki jobban hasonlít az előző motorodra, így könnyebb lenne megszoknod, de még ezzel együtt is óriási a különbség. A Z1000-nek dupla annyi hengere van és majdnem kétszer olyan erős, mint az SV-d – de ezt már nem kell ecsetelni, hiszen próbáltad. Koncentráljunk inkább a különbségekre, a BMW-vel szemben.

Az S1000RR csak relatíve kényelmes, sportmotorhoz képest. Kell egy bizonyos tempós, lendületes haladás, hogy ne érezd magad rajta természetellenesen (egy egész napos motorozás sokat segítene a Te esetedben). A Z1000 ridere jól bírja a poroszkálást is, csakhogy ezen a motoron meg egyfolytában ott van a zabszem az ember seggében: csak menne, menne, menne – legalábbis nekem ez volt az érzésem. Ez persze a Bömösre is igaz lehet, de az igazság az, hogy igen nehezet kérdeztél, mert a kényelem szubjektív téma, akárcsak a kinézet: ami egyikünknek tetszik (vagy kényelmes), az a másiknak már nem annyira. A legjobb volna valami olyasmi három napos tesztet kierőszakolnod, ahogy azt mi is szoktuk: egy hétvége alatt biztosan választ kapnál a részletkérdésekre is.


“Végre kihozta a Kawasaki azt a motort, ami úgy is megy, mint ahogy kinéz: agresszívan” – írtuk a tesztben…

Hogy a konkrét kérdésedre válaszoljak: mivel a meztelen motorok állnak közelebb hozzád, azt kellene mondanom, hogy a Z1000-re repülj rá. De nem feltétlenül ezért mondom ezt, hanem mert a kisebbik SV és a “vadállat” Z1000 között még így – kategóriaváltás nélkül – is hatalmas a kontraszt. A nagy Zé lényegében egy egyenes kormányos sportmotor: igényes futómű és fék, ereje akár egy ZX-6R-é. A barátságos SV-hez képest egy teljesen más karakterű bringa, egy más világ – hát még az S1000RR! A BMW-nél még az üléspozíció is újdonságot jelentene – és bár a jót könnyű megszokni, én mégis talán a Z-t erőltetném a helyedben.

Esetleg el lehetne még gondolkodni ennek idomos (túra)verzióján, a Z1000SX-en (teszt), ha tényleg fontosnak tartod a komfortot. Ez is nagyon jól sikerült canga: ugyanolyan erős, mint az alapgép, de jóval kényelmesebb – igaz, mindezért kénytelen volt egy kissé visszafogni a megjelenését. SX-ből viszont nagyon kevés akad idehaza, újból is, nemhogy használtból… Ha még nem mentél vele, a TesztMotorok.hu oldalon beírhatod magad egy karikára. Nem egyszerű a kérdés és a döntés sem, de szerintem a Z1000 felé billen a mérleg nyelve. Nem tudom, Te mennyit mentél vele, nekem egy ‘Fehérvár-Budapest út erejéig akadt alkalmam magamévá tenni, ennek tapasztalatait osztom meg lentebb Veled. “Kellemes keresgélést és sok szerencsét!”

Ha bármilyen kérésetek/kérdésetek van:
kerdezzfelelunk@tesztmotor.hu

Másodvélemény – Kawasaki Z1000 2010

BenZso szavaival élve a “Transformerses” megjelenéstől elsőre nem dobtam hanyatt magam, az előző modell jobban tetszik, a 2003-asról nem is beszélve. Persze nagyon hamar hozzászokna a szemem a (számomra) futurisztikus vonalakhoz, ha a garázsomban kellenne parkolnia. Menet közben is olyan, mint a parkolóban letámasztva: agresszív, egy vadállat. Jó értelemben persze, hiszen lehet vele lassan is menni, csak nem érdemes. Alul semmi extra, de felsőbb fordulaton iszonyatosan megindul, és mindezt olyan zenei aláfestéssel, hogy szombat esténként inkább ezt hallgatnám, mint az X-Faktort. Ha volt már GSX-R-ed, sejted, miről van szó: ha nem vigyázol, függőséget okoz.

A brutális szívóhang mellett a gyári dobok is szépen szólnak, de a formájuk és a kidolgozásuk megint lefelé billenti a mérleg nyelvét. Ahogy a zéró hátsó fék és a hátsó ülés is, amely simán elmenne gyári üléstakaró púpnak is, legalábbis érzésre nem sok különbség lehet… Elöl ülni már más, a testtartás miatt igazi utcai harcosnak érzed magad, szélvédelem nulla, de miért is beszélünk erről, ez egy naked. A váltó patent, pont olyan, amilyenre huligánkodás közben szükséged van, akárcsak az első fék. Ez a full-ledes műszerfal sem illik az én konzervatív világképembe, de a Fehérvár – Főváros távon talán kétszer, ha rápillantottam: komoly odafigyelést igényel a vas, hiszen úgysem tudod megállni, hogy ne veresd neki… Ha igen, akkor az identitásodnak nem megfelelő modellt választottad, ugyanis a Z1000 (megint csak a Gixerekhez hasonlóan) tényleg azt élvezi, ha bántják. Kíváncsi lennék, hogyan bírják ki a bejáratás kínkeserves? kilométereit az új Zé tulajok…

A teljesség igényével, íme DennyM véleménye a BMW-ről

Másodvélemény – BMW S1000RR 2010

Azt hiszem egy, sőt akár két egész cikkre valót is tudnék regélni a SezeRR-ről, pedig szinte alig vezettem a BMW-t. Hiába, a németek teljesen új módon oldották meg a házi feladatot, úgy ahogy máskor is szokták: sok, professzionális elektronika, minőségi alkotóelemek, 3 korsó bajor sör ihlette formavilág és egy jó nagy adag büszke önfejűség. Most nem kezdek belemenni a részletekbe, mert nem lenne ember, aki úgy is eljutna teszt utolsó mondatáig. Remélem lesz még lehetőség a nyár folyamán, amikor én is táncba vihetem, akkor majd az én véleményemet is olvashatjátok.

Most egy pár mondat erejéig az S1000RR kipörgés- és blokkolásgátló rendszerei övezte kérdőjelekre térnék ki. Bennem vannak, ugyanis egyrészről nagyon jónak, másrészről kicsit rossznak is tartom ezeket az elektronikákat. Mindenképpen megnyugtató a tudat, hogy féktávon és kigyorsításon is biztonságban érezhetjük magunkat. Ez leginkább közúton jelent igazán stabil mankót a vezetőnek, ahol sokszor akaratlanul futunk bele rázós szituációkba, hirtelen változó, rossz körülményekbe (sóder az úton). Versenypályán már kisebb a dolog jelentősége, főleg ha az amatőrről a haladó vagy a profi szint felé tendálunk. Az ABS-re itt már nem lesz szükségünk, a kipörgésgátló pedig további finom beállításokat igényel, hogy igazán használhatóvá váljon, arról nem is beszélve, hogy egy igazi versenymotoron kevés periférikus alkatrész marad gyári.

Alapesetben tehát nagyon örülök a hülye biztos elektronikák utcára lépésének, hisz kapunk általuk egy biztonságos egérutat, melyen ha nagy a gáz, könnyedén kislisszolhatunk. Ám ugyanebben rejlik a dolog veszélye is. Ha nem egy utolsó esélyként, hanem egy jópofa extraként kezeljük őket, tehát ha rászokunk a fék- és a gázkar otromba, “miért, mi történhet” kezelésére, könnyedén megüthetjük a bokánkat. A jót pedig igazán könnyű megszokni. Nagyon bízok benne, hogy minden S1000RR tulajdonos helyén fogja tudni kezelni a németek zseniális felé közelítő kiegészítőit és nem fognak miattuk többet bevállalni, mint azt anélkül tennék. Nem arra valóak!

MPS AUTOMAG
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna 2019 Fall

Trending