Rossinak még mindig nagyon fáj Sic elvesztése

Már pár napja Sepangban trónol a GP, és Rossit még hat év után is kísértik az emlékei.
A veszteség hatalmas fájdalma marja lelkét, tehetetlen ellene.
Bármit is érzett, bármekkora hatással is volt rá, nem adta fel a harcot, csak ment tovább, de már egyedül.

Marco Simoncelli hat éve tűnt el, halála felkavarta a MotoGP világát.
Eltűnt a mosoly, és az a meglepő egyszerűsége amivel mindenkit, még az ellenfeleit is elbűvölte.
Vale és Marc között fokozatosan született egy hatalmas barátság, szinte testvérként tekintettek egymásra.

A „Doki” tudja, hogy sok olyan fiút emelt fel aki jelenleg az ellenfelei a MotoGP-ben, de Sic és közte minden verseny játék volt, amin utána jót nevettek.
Igazi barátok voltak.

Az, hogy részese lett a balesetének nagy ütés volt, teljesen leterítette, és összeroppant barátja halálakor. Mindent látott és túl közelről.

Sokáig kétséges volt, hogy folytatja-e a versenyzést, de végül maradt. De a lelke egy darabja belehalt.

Nehéz ekkora teherrel élni, de ahogy mondják, az élet megy tovább, és Vale tudja, hogy a barátja soha nem akarta volna, hogy mindent feladjon.
Emlékeiben örökké ott lesz, és soha nem is akarja elfelejteni.

Még mindig nem tette túl magát rajta

S bár Rossi a versenypályán már ugyanolyan merész mint régen, és együtt tud élni a fájdalommal, azóta nem sikerült VB bajnoki címet szereznie.

„Szia barátom, még mindig itt vagy a szívemben.”