Csatlakozz hozzánk

Hírek

Rossi élménybeszámolója

Ugyan nem most volt, amikor Rossi indult a suzukai 8 óráson, de érdekes történet

Közzétéve

ekkor

ICON AIRFLITE MPS

Ugyan nem most volt, amikor Rossi indult a suzukai 8 óráson, de érdekes történet

Állandó téma, hogy vajon Rossi mit tudna egy szériamotor nyergében, hiszen a „Doki” még soha életében nem versenyzett ilyen géppel. Nos, ez egyáltalán nem igaz, hiszen Rossi két alkalommal is elindult a legendás suzukai nyolc óráson, méghozzá 2000-ben és 2001-ben, ahol Colin Edwards-szal voltak csapattársak. A „Doki” állítólag már 250-es versenyzőként is részt akart venni a suzukai megmérettetésen egy Aprilia RSV Mille-vel, azonban az olaszok felelős mérnöke, Jan Witteveen, folyamatosan lebeszélte Rossit az indulásról, mondván, hogy mennyire brutális versenyről van is szó, amit végül is Vale később a saját bőrén tapasztalt meg, de erről majd inkább kicsit később beszéljünk.

MPS Turismo
Euromotor3
AIRFLITE
MPS RAM MOUNT
MPS AUTOMAG
MPS Vespa-MV

Nos, szóval ott tartunk, hogy 2000-ben, amikor Rossi már a királykategóriában ment a Hondával, akkor ismét előhozakodott a 8 órás viadalon való indulás lehetőségével, ami ugyan a HRC-nél meglepődve, mégis egyúttal örömmel is vettek tudomásul, mondván, hogy a legjobb versenyzők soha sem akarnak indulni a suzukai viadalon, így a „Doki”-t benevezték a 2000-es és a 2001-es versenyre is. „Bár ne tették volna” – így utólag talán ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg Rossi fejében.

Na tehát: Rossi 2000 augusztusában elutazott Suzukába, hogy részt vegyen a suzukai 8 órás versenyen. A viadalról röviden annyit kell tudni, hogy egy csapatban két motoros indul, akik óránként váltják egymást. Tehát amíg az egyik egy óráig körözget, addig a másik pihen, aztán pedig váltanak. (Egy óra alatt egyébként körülbelül 27 kört lehet megtenni a suzukai aszfaltcsíkon, ami 5807 méter hosszú, tehát ez azt jelenti, hogy a teljes versenytáv kb. 1260 km) Vale, a Superbike akkori menőjét Colin Edwardsot kapta csapattársnak. A HRC azonban összesen három csapatot indított, amelyből a másik két versenyzőpáros Tohru Ukawa és Daijiro Kato, valamint Tadayuki Okada és Sinichi Itoh volt. Tehát maradjuk annyiban, hogy egyáltalán nem kis nevek. Ja…és persze a leglényegesebb ki ne maradjon: Rossiék egy Honda VTR 1000-essel vágtak neki a versenytávnak, vagyis egy olyan motorral, amilyet akkoriban a Hondások használtak a Superbikeban.


A Honda VTR 1000-es

Azt pedig, hogy hogyan zajlik az a bizonyos egy órás „pihenő”, amelyről már feljebb szó volt, mesélje el maga Valentino Rossi: „Tudom, hogy hihetetlen, de minden rettentő gyorsan történik a verseny ideje alatt. Amikor megérkeztem a bokszba és átadtam a motoromat a csapattársamnak, akkor egy kisebb technikus csapat azonnal meztelenre vetkőztetett és a garázs hátsó részébe vittek, ahol egy jégtömbökkel megrakott hatalmas medence várt, amiben meg kellett mártózni, hiszen a jeges víz sokkot okoz és ezáltal az elfáradt izmok gyorsabban regenerálódnak. Ezt követően pedig irány a betegszoba, ahol infúzióra kötnek, hogy pótolják az elhasznált anyagokat. Merő álom tehát arra gondolni, hogy az ember majd az egy órás pihenőjét szép nyugodtan tölti, hiszen ez egyáltalán nem igaz. Ami viszont rettentő érdekes az egészben, hogy a versenytáv felénél az ember már valósággal úgy fantáziál a jégtömbökről, mintha a sivatagban délibábot látna.”, mesélte Valentino Rossi.


Rossi a VTR 1000 nyergében a suzukai nyolc óráson

Rossi és Edwards tehát éppen a 8 órás viadalra készül 2000-ben, amely előtt mind a ketten megkapták a maguk instrukcióit, mint valamiféle katonák a bevetés előtt. Elsőnek Edwards indult. Eltelt az egy óra, a „Texasi Tornádó” visszatért a boxba és átadta Rossinak a VTR-t. (Meg kell jegyezni a csapat ekkor a harmadik helyen állt). Az, hogy innentől mi történt, azt ismét inkább Vale mondja el: „Elindultam és rögtön az volt a benyomásom, hogy mindenki nagyon lassan motorozik. Tényleg lassan mentek. Őt kör után az első helyen álltam, azonban ezt követően megtörtént, amire a csapat oly sokszor felhívta a figyelmemet, hogy ne tegyek: Elestem, ráadásul eltörtem a kormányt. A géppel visszaevickéltem a bokszba, ahol megtankolták a motort, mondván, hogy még 22 kört menjek vele. Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem voltam boldog. A nyolcadik helyen folytattam a viadalt, de mire teljesítettem az első órámat, teljesen kifulladtam. Ott helyben ki akartam szállni, de nem engedték. Bevittek az orvosi szobába, hogy megkapjam a már említett infúziót és már épp akarták beszúrni a tűt a karomba, amikor a monitoron láttuk, hogy Colin elég nagyot bukott és darabjaira törte a VTR-t. Ekkor én felkiáltottam: Igeeeeeennnn!!! Persze nem Colin bukásának örültem, hanem, hogy megúszom az infúziót és további kínszenvedéseket. A Honda egy ideig így is folytatni akarta a küzdelmet, de sikerült meggyőzni őket, így végül kiszálltunk. A történetnek azonban itt még nincsen vége, hiszen 2001-ben ismét visszatértünk Suzukába a 8 órás versenyre.”, mondta a „Doki”.


Rossi és Edwards barátsága a mai napig tart

Nem kell azonban félteni Rossit, hiszen amilyen rosszul sikerült neki élete első 8 órás versenye, annyira jól alakult számára az azt követő „banzáj”. Állítólag volt egy kisebb buli a versenyt követően, ahol ott volt többek között Criville, Gibernau, Abe, Tamada, Kato és Ueda is. Versenyt ezúttal is rendeztek csak éppen sörivót. Rossi a visszaemlékezéseiben (neki is úgy mesélték, hiszen semmire sem emlékezett) elmondja, hogy ő például Ukawával a vállán rohangált és kereste a vécét, míg Kato egyszerűen elaludt egy asztalon, miután összehányta azt. Nos, lehet, hogy motorversenyzőkről és egyben sztárokról van szó, de azt azért senki sem mondta, hogy glória is van a fejük fölött. Másnap pedig Rossi állítólag olyan rossz állapotban volt, hogy szinte szabályosan neki kellett támasztani a kisbusznak, amely vitte ki a repülőtérre őt és a barátait, akiknek egyébként egy kis dolguk akadt és mire visszatértek, a „Doki” már nem volt sehol. Mint utóbb kiderült, Rossi egy virágágyásban próbált nyugovóra térni, de végül is megtalálták és sikeresen eljuttatták a repülőtérre.


Edwards a VTR nyergében még a Superbike-os időszakban

Rossi szerencsétlenségére azonban szerepelt a szerződésében a következő évi suzukai nyolcóráson való részvétel is, ezért 2001-ben is el kellett utaznia a viadalra. Vale újra Edwardsot kapta csapattársnak és ismét egy Honda VTR-t hajtottak. Akárcsak az előző évben, ezúttal is három hivatalos Honda csapat indult a versenyen: Rossi és Edwards, Barros és Okada, valamint Kato és Ukawa. Rossi elmondása szerint borzalmas volt a hangulata, mégis iszonyat gyorsan tudott menni a VTR-rel, amellyel rendszerint másfél másodpercet adott Edwardsnak, aki elvileg majdhogynem ugyanilyen motorral ment akkor a Superbikeban. Állítólag amikor a „Texasi Tornádó” ránézett a monitorra és meglátta Rossi időeredményeit, akkor a rá jellemző módon csak ennyit mondott: „Rohadt gyors ez a kis olasz maffiózó.” Persze ez még csak edzés volt, azonban mindez előrevetítette, hogy az Edwards – Rossi páros bizony nagy dolgot fog véghez vinni. A futamon Rossi indult elsőként és jól is kezdett, hiszen amikor átadta a motort Edwardsnak, akkor tíz másodperces előnye volt Barros-szal szemben, akit azonban Edwards nem tudott tartani, így a negyedik órában a csapat már harminc másodperces hátrányban volt. Rossi főmérnöke, Jeremy Burgess, a következőképpen kommentálta a dolgot a „Dokinak”, aki ezúttal nem találta viccesnek a dolgot, hiszen nem akart veszíteni, mert tudta, hogy akkor a HRC a következő évben is el akarja majd őt indítani: „Úgy tűnik, hogy a Texasi Tornádó ma egy kis fuvallatra hasonlít csak.”


Rossi és Edwards újra összejöttek a Yamahánál a MotoGP-ben

Rossi elhatározta, hogy amikor ő kerül sorra, akkor mindent kihoz a gépből és megpróbálja ledolgozni a hátrányt. Az egy óra alatt tizenöt másodpercesre sikerült faragnia a lemaradást, amikor pedig visszaadta Edwardsnak a motort, akkor a lelkére kötötte, hogy jobb, ha megnyeri, mert nem akar már jövőre visszajönni ide. A szerencse ezúttal Rossiék mellett állt, mivel a Barros és Okada alkotta csapat elrontotta Barros kerékcseréjét, így Edwards és Rossi nyert negyven másodpercet. Hogy innentől mi történt? Nos, ismét Rossié a szó: „Kezdtem megnyugodni, de ez sajnos nem tartott sokáig, mivel az egyik mérnök odalépett hozzám és a következőket mondta: „Mondtuk, hogy ne menj túl gyorsan az utolsó órákban. Olyan gyorsan mentél vele, hogy örülhetünk, ha egyben marad.” Ettől marha ideges lettem. A mérnökök valóban elmondták, hogy ne erőltessük a dolgot és ne menjünk limiten, de nem tehettem mást, hiszen én csak a győzelemre tudtam gondolni. „A francba! Ha megadja magát a motor, akkor jöhetünk vissza jövőre is, az pedig szörnyű lenne.” A VTR azonban szerencsére állta a sarat, Colin pedig győzött. Én is boldog voltam, Colin is az volt. Megöleltük egymást és kiabáltuk, hogy Nem jövünk vissza! Nem jövünk vissza!!!!”

„Ezek után már soha többet nem vágytam a suzukai nyolcórásra. Ez a viadal tényleg olyan, mintha négy versenyt teljesítene az ember sorozatban egymás után. Brutál!”, mesélte Valentino Rossi. Talán zárásként nem is kell semmit hozzáfűzni Valentino Rossi szavaihoz, maximum csak annyit, hogy lám-lám még a legnagyobb versenyzőknek is vannak rémálmaik a motorozást illetően, valamint ha valaki esetleg még több információt szeretne megtudni Rossi suzukai nyolc órás versenyeken szerzett élményeiről, akkor mindenképpen vegye meg Valentino Rossi „Mi lett volna ha meg sem próbálom” c. könyvét.

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

MPS Vespa-MV

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna
KTM

Trending