Robogózni is tudni kell…

Mi sem egyszerűbb két keréken, mint a robogózás. Gondolhatnánk, hiszen a váltó automatikus, mi csak húzzuk a gázt, ahogy merjük, akár motoros jogsi nélkül is – hiszen akár “B” kategóriás vezetői engedéllyel is “nyugodtan” roboghatunk. Viszont jobb, ha szem előtt tartjuk, hogy a robogók hihetetlen fürgesége épp olyan veszélyeket hordozhat magában, mint mondjuk egy sportmotor dinamikája – erre (is) segíthet felkészíteni bennünket a Safety-Hungary robogós vezetéstechnikai képzése.

Ahogyan korábban már több képzésen is segítette biztonságos motorozásunkat a Safety-Hungary, az első szint – amelybe ez a robogós képzés is tartozott – mindkét napjának gyakorlatairól (első és második nap) korábban már részletesen olvashattál. Nos, a robogós képzésnek is ugyanez a programja, ugyanezek a gyakorlatok, néhány ponton van csak csupán apróbb eltérés – néha elméleti, néha pedig gyakorlati szempontból. A képzésre jelentkezésnél sincs nagy eltérés, mindössze annyi a dolgod, hogy a motor kiválasztásánál a PES125-re kattintasz – ezzel a típussal oktatják a biztonságos és tudatos robogózás alapjait.

Talán e két utóbbi a kulcsszó a balesetmentes motorozáshoz: biztonság és tudatosság. Utóbbiból következik az előbbi, legalábbis nagyban megnöveljük az esélyünket a túléléshez, ha tudjuk, mi miért történik, mit miért teszünk – vagy nem teszünk. Éppen ezért az 1. szintű tanfolyam egy kis elméleti oktatással kezdődik: a felszerelésekről, ruházatról, azok használatáról, a motorokról és úgy egyáltalán a motorozásról – no meg a robogózásról. Itt kezdődik a tudatosság, hogy már a nyeregbe pattanás előtt fel vagyunk arra készülve, amit csinálunk: tudjuk, hogy a jóval szabadabb érzést biztosító robogós sisak milyen veszélyeket rejt magában, tudjuk, hogy mit veszíthetünk, ha lusták vagyunk felvenni a protektoros dzsekit vagy a térdvédőt. Bizony, főleg városban robogózáskor hatalmas hasznát vehetjük ezeknek a felszereléseknek és sajnos sokaknak már csak akkor villan fel a kis lámpás a fejük felett, amikor már megtörtént a baj: pedig tudat alatt ők is tisztában voltak vele, hogy sokat kockáztatnak – feleslegesen. Egyáltalán nem ér meg egy későbbi nem 100%-os térdet vagy könyököt egy könnyed nyáresti robogózás a Körúton – teljesen mindegy, hogy kinek a hibájából kifolyólag. Hogy ennek esélyét nagyban csökkentsük, vagyis saját vezetési hibáink, káros berögződéseink vagy rutintalanságunk valószínűségét, ebben segít a Safety robogós képzése – mert a robogózás a köznyelvvel ellentétben nem arról szól, hogy “csak ráülsz és húzod…”

A robogós képzéseket PES125-ös Hondával lehet végigcsinálni, amely tökéletes a célra

A dolgok “tisztába tétele” után megismerkedhettünk a gépekkel, akikkel két napra szóló barátságot kötöttünk. Ugyanis azt már most elárulhatom, hogy a második nap végére mindenki megbarátkozott a masinájával (bár ebben a kurzusban csak én robogóztam), még azok is, akik kevesebb motoros tapasztalattal érkeztek – és pont ez a tanfolyam (egyik) lényege. Az én társam egy bukócsövekkel ellátott, négyütemű PES125-ös robogó volt, mindössze pár tíz kilométerrel az órájában. A kis Honda nagyon kezes, én mindössze a – számomra – kissé érzéketlen hátsó (dob)fékkel nem voltam kibékülve, amelyre több feladat során is fontos feladat hárult. Például azonnal az első, szlalom feladatnál, amikor egygázon haladva, a hátsó fékkel kontrollálva kerülgettük a bójákat. Természetesen hallottam már erről a technikáról, de mindezidáig nemigen erőltettem, de most jól begyakoroltam, hogy a következő motoros találkozó ügyességi versenyén enyém lehessen a felfújható guminő. Sokkal lényegesebb, hogy az utcán is használjuk, és tudatosan használjuk a hátsó féket – ne csak azért legyen a motoron, mert anélkül furán nézne ki. Egyes (veszélyes), kisodródós esetekben elengedhetetlen az ív szűkítéséhez, de egy “sima”, biztonságos rövid féktáv is elképzelhetetlen nélküle.

50 köbcentis robogó nincs a gépparkban, de nagymotoros jogosítvány nélkül is részt lehet venni a Bevezető szintű tanfolyamon (a 14-ik életév betöltése után)

Bevallom, nagyon kíváncsian – és kissé szkeptikusan – vártam ezt a robogós képzést, hogy mennyi újdonságot tudnak mutatni az oktatók, hiszen én már benne vagyok a robogós témában rendesen – gondoltam én… Mivel rengeteget robogóztam már városban és vidéken egyaránt, a tanpályára is robogóval érkeztem, átvágva a fél városon, túlélve minden kátyút, hullámos-olajos buszsávot: tessenek nekem újat mutatni – a majdnem versenypálya minőségű placcon… Nos, nem is egy, és nem is kettő – számomra – újdonságot mutattak instruktoraim, hasznos “trükköket”, amelyek csak nekem számítottak trükknek – így kellene természetesnek lenniük. Kezdve például a rosszul berögzült “robogós” testtartásomtól, amely az én előadásomban úgy festett, mintha normál motoron ülnék: kanyarodáskor lábaim a robesz “hátsó lábtartóján”… Így sokkal stabilabbnak gondoltam a gépet, azt hittem, oldalra kitett lábakkal jobban érzem – egészen addig, amíg meg nem mutatták, hogyan is kellene ezt csinálni. Összezárt lábak, csizma orra egészen a műanyag burkolatnál, a talppunkkal nyomva a “taposót” – ezt nevezik robogós testtartásnak, nem az én “szabad stílusomat”. És valóban, az eltolt szlalomnak nevezett gyakorlatokat sokkal szűkebben, stabilabban és nem utolsó sorban gyorsabban tudtam venni. Ezen kívül lelkiismeretes oktatóim próbáltak leszoktatni a fékezés közbeni “görcsös” karpozícióról és az egy-kétujjas fékezésekről is, és a tekintetem sem volt mindig elég “előrelátó” – szóval DennyM szavaival élve: volt még mit csiszolni robogózásom ékes gyémántján.

Az 1. szintű tanfolyam átadja a biztonságos alapokat, ha ezeket elsajátítod – és megfogadod -, akkor nem rajtad fog múlni a baj

Más feladatok esetében is értek meglepetések, például a fékezési gyakorlat közben, ahol a rossz példát is bemutattam (ahogy az oktatók is!, csak én akaratom ellenére): nagy igyekezetemben blokkolt alattam az első kerék, de legalább javítani tudtam. Szép is lett volna, ha nem szedem össze… Pontosan az ilyen tapasztalatszerzések kamatoztathatók az utcán, valójában ez a képzés célja. Vagy amikor “setesuta rátéved az országútra” nevezetű elkerüléses gyakorlatot próbálgattam, az egyik olyan gyorsra, közelire és élethűre sikeredett, hogy majdnem eldobtam a PES-t – az oktatók szerint, de biztosan igazuk van. Szóval elmondhatatlanul hasznos – ha úgy tetszik, életmentő – lehet az, amit itt, biztonságos körülmények és folyamatos odafigyelés mellett gyakorolhatunk. Az instruktorok egyenként, személyre szabottan foglalkoznak mindenkivel és minden egyes motorosra jut elég idő, mivel kis csoportokban zajlanak az oktatások. Ha Te a robogós képzést választod, mindig külön el fogják mondani, hogy az adott gyakorlatnál mire kell figyelni a robogók esetében – ha éppen van különbség. Én a többieknél könnyebben és gyorsabban végre tudtam hajtani a feladatok nagy részét a robogóval (ugye csak én mentem ilyennel), de voltak olyan gyakorlatok, amelyek ezzel problémásabbak voltak: például a pallón való lassú haladás, illetve a “kátyú szimulátort” ne is említsük…

A Safety-Hungary tanpályája kiváló minőségű, még vizesen is nagyon biztonságos!

Összességében nagyon hasznos és kellemes két napot töltöttem a PES125-tel a Honda vezetéstechnikai komplexumában. A gyakorlatok (és az instruktorok) rámutattak a hiányosságaimra, pedig nem vagyok kezdő ezen a téren, az elméleti rész pedig sokat segített abban, hogy ezután mindig a biztonságos vezetést alkalmazzam – amit úgy hívnak, hogy tudatos motorozás. Nem lehet hangsúlyozni, hogy mennyire fontos ez, mindenki érdekében, nem csak az utcai ezreseknél, a robogózásban is – úgyhogy azt hiszem, pont ezen kár spórolni, inkább ezután vedd meg azt a sportplexit vagy üléstakarót, vagy amit akarsz. Véleményem szerint egyáltalán nem csak kezdőknek ajánlott ez a robogós képzés, sok esetben a nagyvárosi robogózáshoz is éppoly alázatra van szükség, mint amikor felülsz egy Hayabusára… és akkor nem lesz baj.

Kis csoportokban és családias hangulatban zajlanak a képzések – mindenkire jut elég idő és figyelem